„Itt nem fogsz megszégyenülni amiatt, hogy ha valamit esetleg nem tudsz.” – interjú Danival, a Hónap Diákjával

Dani Budapesten született, azóta itt él, elemzőként dolgozik egy alapkezelőnél. Nagy szerelme a sport, a súlyemelést versenyszerűen űzte 6 éven keresztül, viszont ma már inkább csak a lelátóról követi figyelemmel az eseményeket. Saját elmondása szerint ma már a legkomolyabb hobbija a családja, a szeme fénye a majdnem 2 éves kislánya. Most a vele készült interjút olvashatod:

SpeakMan: Gratulálunk a Hónap Diákja címhez! Te is bizonyítottad a teljesítményeddel, kitartásoddal és szorgalmaddal, hogy megérdemled ezt az elismerést. Szerinted miért esett Rád a választás?

Dani: Ezen én is sokat gondolkoztam. 🙂 Nagyon régóta járok már a Speak!-be, tavaly januárban kezdtem. Szandinak én vagyok a „legidősebb” azaz légrégebb óta idejáró diákja.

Én amúgy azt hittem, hogy elég lesz csak egy évet járnom és végzek is, de még most is itt vagyok és előttem van még jó pár szint. Talán a kitartásom miatt kaphattam, illetve szerénytelenség nélkül mondhatom, hogy nagyon sokat beletettem. Úgy értem, hogy időben és energiában.

gyurko-dani-interju

Tényleg, amikor elkezdtem ide járni, akkor 3 hónapos volt a kislányom, gyakorlatilag onnantól kezdve nem aludt. Úgy éreztem, hogy sok energiát kíván az is, hogy otthon is helyt álljak, illetve itt is úgy, hogy sosem késtem a házikkal, mindig mindent megcsináltam, próbáltam még tanulgatni, igyekeztem mindig felkészülni a vizsgákra, egyszóval mindig tisztességgel felkészülni.

Sosem lógtam el a feladatokat. Szerintem elsősorban a szorgalom miatt kaphattam az elismerést.

SpeakMan: 10 tanfolyam sok-sok hónapot jelent. Mi volt az, ami előre hajtott?

Dani: Hogy még mindig nem merek igazán jól beszélni. Nem is az, hogy nem merek, inkább az, hogy nem tudok. És nagyon zavar. Nagyon zavart az, hogy bár ugye a Speak!-nek az a mottója, hogy „legyőzi a félelmeidet”, úgy látszik nekem az átlagnál is erősebb félelmeim voltak.

Egy olyan munkahelyen dolgozom, ahol körülöttem mindenki jól, magabiztosan kommunikál angolul, nekem pedig inkább csak olvasnom kell. Ezért nem nagyon kellett beszélnem, és az elmúlt 6-7 évben egyáltalán nem is használtam a nyelvet. Frusztrált, hogy ebben a környezetben nem tudok magabiztosan megszólalni angolul. Ezért vágtam bele, és ezért tanulok most is.

SpeakMan: Miért kezdted el az angoltanulást?

Dani: Amikor elkezdtem a tanfolyamot, nekem már megvolt a középfokú nyelvvizsgám. Tehát nem azért jöttem, hogy bármilyen vizsgát letegyek. Nekem nem számít a papír. Az viszont igen, hogy magabiztosan, egy olyan professzionális környezetben is meg merjek szólalni angolul, ahol tétje van annak, hogy ha valamit rosszul mondok.

Nem azt mondom, hogy kinevetnek, mert kinevetni nem fognak, de nem fogsz professzionálisnak tűnni, ha valamit rosszul mondasz. És azt a fajta magabiztosságot, amit megkövetelek saját magamtól, eddig nem értem el: ezért nem hagytam abba a tanulást.

Többször eszembe jutott, hogy abbahagyom, a gyereknevelés, a nemalvás, és a hétköznapi dolgok miatt. Néha úgy érezem, hogy még mindig nem tartok ott, ahol szeretnék. És ez már a 10. tanfolyam. Érzem magamon a fejlődést, a javulást, de még mindig nem vagyok megelégedve saját magammal. Nem tudom, hogy eljutok-e az alagút végére, de nagyon akarom.

Az pedig tény, hogy sokkal, de sokkal magabiztosabban használom a nyelvet.

SpeakMan: Otthon szoktál angolozni?

Dani: Cikkeket inkább a munkám során szoktam olvasni. Filmet angolul, angol felirattal szoktunk néha nézni. Megpróbálom azzal trenírozni magam, hogy amikor angol szöveget hallok a rádióban, próbálom lefordítani magamban. Nincs időm olvasni, pedig az is egy nagy szerelem.

SpeakMan: Mikor találkoztál a Speak!-kel? Hogyan találtál ránk?

Dani: Hogyan találtam rátok? Fogalmam sincs! 🙂 Valószínűleg a beszédközpontúság fogott meg, azt hiszem a Youtube-on láttam valamelyik reklámotokat.

Nagyon jó a marketingetek. Szerintem a modern eszközöket baromi jól tudjátok használni. Nagyon figyelemfelkeltő, és pontosan tudjátok azt szerintem, hogy mit keres egy angoltanuló. A munkám egy része sales, pici marketing, pici értékesítéstámogatás, és engem is megvettetek kilóra. 🙂

A helyszín sem volt ideális, az időbeosztás miatt kérnem kellett a főnökömet, hogy hadd menjek be fél órával korábban, hogy fél órával később eljöhessek, de itt vagyok.

SpeakMan: Mi volt, ami a sok körülmény ellenére itt tartott?

Dani: A reklám hozott be. Nem volt semmilyen akció vagy ilyesmi. A beszédközpontúsággal hívtatok be, de közben rávilágítottatok, hogy mennyi mindent nem tudok. És tényleg rengeteg mindent nem tudtam.  Aztán ahogy gyakoroltunk, úgy váltam egyre magabiztosabbá.

interju-cover

SpeakMan: Hogy érezted magad a szintfelmérőn és a bemutatóórán?

Dani: A szintfelmérőn emlékszem, hogy kicsit szíven ütött a K3-as szint. Vagy tényleg ott volt az angoltudásom és igazából csak az egóm mondta, hogy jobb az angolom.

Emlékszem, hogy a Péter tartotta nekünk is a bemutatóórát, és arra is emlékszem, hogy a végén azt mondta, hogy: „Hát, Te Gyurkó Dani, menj inkább a K4-be, meg fogod tudni csinálni!”. És így lettem K4-es.

Emlékszem, hogy az első tanfolyam felénél azt mondtam a Szandinak, hogy lehet, hogy valamit nagyon-nagyon elszúrtam a szintfelmérőn, mert lassúnak és túl egyszerűnek éreztem azt a szintet. Ő azt válaszolta, hogy várjak még egy-két órát, nézzünk rá, de szerinte jó helyen vagyok.

És egyébként igaza volt, mert tényleg alap dolgokat kellett átismételnem, attól függetlenül, hogy volt nyelvvizsgám.

Azt gondolom, hogy nem ártott, sőt jobb volt, hogy Szandi legyőzte az egómat.

SpeakMan: Volt már, hogy élesben kellett használnod a tanultakat?

Dani: Most voltam kint Franciaországban az EB-n és nagyon élveztem, hogy sokkal ízesebben, jobban meg tudtam fogalmazni a mondandómat. Rájöttem, hogy a Franciaországban és Olaszországban is az egyszerűségre törekednek. Azt élveztem az egészben, hogy folyamatosan kommunikálni kellett, segítséget kérni, használni a nyelvet hétköznapi helyzetekben.

SpeakMan: Mivel bíztatnád azokat, akik most kezdik a tanulást, vagy egyszerűen még hezitálnak?

Dani: Azzal bíztatnám, hogy annyira figyel a Speak! Nyelviskola arra, hogy a félelmekkel teli embereket hogyan kezeli, hogy itt nem érhet baj. Nem kell kiállni, szerepelni, sosem csak egy valakit figyel a tanár, vagy a csoport, mégis úgy van felépítve az egész rendszer, hogy nagyon nagy figyelmet kapsz. Az biztos, hogy itt nem fogsz megszégyenülni amiatt, hogy ha valamit esetleg nem tudsz.

Én azt tudom mondani, hogy mindenki bátran belevághat, mert itt tényleg a pozitív megerősítésen van a hangsúly, és hibázni sem bűn.

Ja és készüljenek fel a rengeteg házira! 🙂

congrats

 

Share This