„Sosem tudtam az igeidőket, nem is érdekelt, hogy melyiknek mi a neve: én beszélni akartam.” – interjú Zsuzsival, a Hónap Diákjával

Zsuzsi Budapesten él, 7 évig a kereskedelemben dolgozott. A sport és az egészséges életmód szerves része az életének, 10 évig focizott, és nagyon odafigyel az életmódjára. Szabadidejében sokat sportol, és szívesen néz sorozatokat. Lelkes diákból mára a Speak! Nyelviskola oszlopos munkatársává vált, aki nem csak a hivatását, de a szerelmet is nálunk találta meg…

SpeakMan: Gratulálunk a Hónap Diákja címhez! Rendkívüli jelölt voltál, hiszen amellett, hogy kiemelkedő teljesítményt nyújtó diák vagy, a Speak!-ben dolgozol oktatásszervezőként. Érdekelne, hogy szerinted miért Rád esett a választás?

Zsuzsi: Köszönöm! 🙂 Szerintem elsősorban azért, mert ez már a 9. tanfolyamom és mindig próbáltam a legtöbbet kihozni magamból. Nem vagyok egy magolós típus, úgyhogy nagyon tetszik ez a módszer. Hogy nem kell az órán kívül még leülnöm bebiflázni a szavakat, és így sokkal jobban megmaradnak a tanultak.

Tényleg igyekeztem a legtöbbet kihozni magamból, nem írtam mindig 90% feletti szintzárót, de alapvetően az összes vizsgám jól sikerült. A többieket is mindig igyekszem inspirálni, hogy ne adják fel. Szakmai ártalom, de ha új diák jött, akkor mindig segítettem neki integrálódni a csapatba. Szerintem a kitartásom miatt kaphattam meg a címet, mert ha valamit csinálok, azt rendesen, szívvel-lélekkel csinálom.

SpeakMan: Fontos tudni rólad, hogy Te diákként ismerted először a Speak! Nyelviskolát. Miért kezdtél el anno angolul tanulni? Mi volt a célod vele?

 Zsuzsi: Középiskolában tanultam utoljára angolul, nem túl jó angoltanárral és egyre jobban zavart az, hogy ha leszólítottak a Deák téren, vagy elmentünk bulizni és jött egy külföldi fiú, hogy: „Hello, do you speak English?” én meg erre menekülve futottam el, ami nagyon gáz volt.

És akkor gondoltam, hogy basszus, el kellene kezdeni végre nyelvet tanulni, mert nagyon ciki, hogy nem tudok angolul. Tudtam, hogy nem akarok könyvből tanulni, nem akarok még egy 80. porfogót megvenni, mert nekem nagyon nem vált be ez a könyvből tanulós módszer.

A Speak!-ben nagyon megtetszett, hogy beszédközpontú a tanítás és nincs tankönyv. Nekem még először volt a bemutatóóra, utána a szintfelmérő, és tudtam, hogy elég alapszinten vagyok, valahol az újrakezdő szinten, végül oda is osztott be a Péter.

Így utólag is látom, hogy abszolút a legjobb szintre kerültem. A bemutatóórán alig volt olyan pillanat, amikor ne angolul beszéltünk volna. Az elején nagyon fura volt, hogy egy vadidegennel beszélgetek, rögtön angolul! Nagyon bejött, hogy pörgősen tanultunk, és 1,5 óra alatt és egyszer se csukódott le a szemem, vagy éreztem azt, hogy fáradt vagyok. Emiatt is kezdtem itt tanulni.

SpeakMan: Ez volt a 9. tanfolyamod, meddig szeretnél eljutni?

Zsuzsi: Ameddig csak lehet, mert most jönnek majd azok a kis finom dolgok, amik az élőbeszédben még kreatívabbá teszik az embert, és már tényleg választékosabban tudunk beszélni.

Igazából nekem a beszéd fejlesztése volt a célom. Sosem tudtam az igeidőket, nem is érdekelt, hogy melyiknek mi a neve: én beszélni akartam. Hogyha megkérdez valaki egy üzletben vagy bárhol, akkor tudjak neki segíteni. Ha elmegyünk külföldre és kell valamit venni, kérni, vagy egyszerűen csak beszélgetni, akkor ne legyen probléma, hogy „most ezt milyen igeidőben kell mondani?”, hanem jöjjön magától, folyékonyan, minden gondolkodás nélkül.

SpeakMan: Volt olyan éles helyzet, ahol tudtad kamatoztatni az itt tanultakat?

Zsuzsi: Igen, és nagyon jó élmény volt. Nemrég voltunk kint Norvégiában egy hétig a sógornőméknél, és elindultunk felfedezni a környéket, és ha már ott voltunk elmentünk edzeni. A lényeg, hogy nagyon aranyos volt a recepciós lány, próbálta nekünk elmagyarázni, hogy akciós bérletet tudunk vásárolni és mennyire megéri az éves bérlet. Mi meg mondtuk, hogy ez nagyon jól hangzik, de pénz nincs nálunk.

Az volt a furcsa, hogy fordítani magyarra már sokkal nehezebb volt, mint megérteni angolul, amit mondott. Tök jó érzés volt látni az arcán, hogy nem néz hülyének. Volt még pár alkalom, amikor külföldön nyaraltunk, és olyan jó érzés volt, hogy nem kellett attól félnem, hogy nem értem meg, hogy mit mondanak a reptéren.

SpeakMan: Aztán diákból egyszer csak munkatárs lettél. Hogy is volt ez?

Zsuzsi: Nagyon tetszett, amit itt láttam, ahogy folyamatosan fejlődött az iskola. Amikor én elkezdtem tanulni a kezdetek kezdetén 2013 októberében, akkor még csak 4 tanfolyam indult 4 szinten. Utána láttam, ahogy jönnek a tanárok, nálunk gyakoroltak és beszélgettünk Zsanival, hogy milyen gyorsan növekszik a suli.

Aztán csak jöttek és jöttek az új diákok, és kellett az ember. Beadtam az önéletrajzom és végül több mint 10 emberből én lettem a szerencsés, akit felvettek. Nekem amúgy is tetszett az a hozzáállás, ahogy Józsi és Péter vezeti az iskolát. Tényleg mindenki tudta a nevemet, ami nagyon meglepett. Amúgy is szeretek emberekkel foglalkozni, szóval azóta itt ragadtam.:)

SpeakMan: Mennyire könnyít, vagy nehezíti meg a tanulásodat, az hogy itt dolgozol?

Zsuzsi: Abszolút megkönnyíti abban, hogy ha jönnek a diákok, hogy: „elakadtam, nem megy úgy a tanfolyam, ezt én nem értem”, akkor meg tudom őket nyugtatni, hogy figyelj nem Te vagy az egyetlen. Hidd el, hogy más is keresztülmegy ezeken, és akkor el tudom mondani a saját példámat és látom rajtuk, ahogy megkönnyebbülnek, mert rájönnek, hogy nincsenek egyedül a problémával.

Abból a szempontból viszont nehezebb, hogy a munkában is helyt kell állni, órákon is tisztességgel részt kell vennem: hogy néz az ki, hogy én nem írok házit?! 🙂

De én szeretem a kihívásokat, mindig ilyen eminens típus voltam. Ha tanulok, akkor magamért teszem. Nem másért, hanem magam miatt csinálom. Egyébként jó érzés munkatársként ott ülni az órákon, mert sokkal konkrétabban tudok válaszolni egy-egy kérdésre.

SpeakMan: Ha lehet így fogalmazni, Te nem csak egy jó nyelvtanulási módszert, egy jó állást, de a szerelmet is a Speak!-ben találtad meg. Mesélj erről egy picit!

Zsuzsi: Igen, ez egy igazi love story. 🙂 Akkor már több mint egy éve itt dolgoztam és igen, a vőlegényemet ismerhettem meg itt. Ő anno szintfelmérőre jött, szerinte már akkor kinézett magának! Nagyon keveset tudtunk akkor beszélni, hiszen nagyon sok diákkal kellett foglalkoznom.

Viszont rögtön volt közös témánk, hiszen ő is sportol, én is sportoltam. Először az étkezésről beszélgettünk, mit eszünk, hogy esszük, utána egyszer csak elhívott ebédelni, azóta meg csak pár hetet töltöttünk külön. Nagyon megtaláltuk egymást. 🙂 Először nem is mertem eleinte elmondani senkinek, de csak 1 hónapig sikerült titokban tartani. De szerencsére mindenki pozitívan reagált a helyzetre, aranyosak voltak, bíztattak és Józsiéknak sem volt ellenvetése 🙂

SpeakMan: Most a továbbiratkozási irodát vezeted. Pontosan mi a teendőd, mivel foglalkozol napi szinten?

Zsuzsi: Hivatalosan a meglévő diákokkal foglalkozom, akik már elkezdték legalább az első tanfolyamukat a Speak!-ben. Ha bármilyen ügyes-bajos kérdésük (időpontegyeztetés, pénz, hiányzások stb.), van, azt első körben velem és persze a tanárukkal tudják megbeszélni. Mondhatni a meglévő diákok tyúkanyója vagyok! 🙂

SpeakMan: Milyen a kapcsolatod a diákokkal?

Zsuzsi: Én úgy érzem, hogy jó, remélem visszafelé is így van! 🙂 Egyébként nagyon aranyosak, imádom a diákjainkat. Mindenki mosolyog, kedves, köszön, bejönnek az irodába beszélgetünk, nemcsak az angolról, akár személyes dolgokról is. Sokan csak beintegetnek azzal, hogy: „Szia Zsuzsi! Mi újság?”

Vannak olyan diákok, akiket még én irattam be anno, amikor még az ügyfélszolgálaton dolgoztam: velük egy picit közvetlenebb a kapcsolatom, de egyébként szerencsére mindenkivel elég gyorsan megtalálom a közös hangot. Talán azért, mert tényleg nagyon szeretem őket.

SpeakMan: Talán mondhatom, hogy a Speak! egyik leghitelesebb arca vagy, hiszen 9 tanfolyam és 2 év munka után, minden szemszögből belelátsz az iskola működésébe. Kíváncsi lennék, hogy mit tanácsolnál, mivel bíztatnád a leendő diákokat?

Zsuzsi: Ne féljenek! Itt mindenki azért van, hogy segítsen a diákoknak elérni a kitűzött céljukat. Mindenkit nagy szeretettel és kedvességgel fogadunk, akár kezdő vagy, aki még soha nem tanult angolt, akár haladóbb szintű a tudásod. Tudom, hogy sok csalódás éri az embereket, akik elkezdték valamikor a nyelvtanulást, de egy próbát ez a módszer mindenképp megér. Nem fogtok csalódni 🙂