A motiváció a nyelvtanulás Szent Grálja (és nálunk vannak a GPS koordináták)
Gyakorló nyelvtanárok között nincs vita abban, hogy a sikeres nyelvtanulás záloga a magas szintű motiváció. De mi motivál minket a tanulásra? Miért és hogyan függ össze a motiváció, az önbizalom, a beilleszkedés, és a karrier a nyelvtanulással?
Mi motivál valakit arra, hogy megtanuljon angolul?
Ezt a kérdést tette fel 1992-ben egy kutatócsoport, ami 11 éven keresztül vizsgálta 13-14 éves diákok nyelvtanulással kapcsolatos motivációit. A kutatás három nagy időegységet fogott át: a rendszerváltást, a ’90-es évek nagy társadalmi átalakulást, valamint az Európai Unióhoz való csatlakozás hatását.
Mennyire fontos a magyar kamaszoknak a beilleszkedés egy angolul beszélő világba?
Robert Gardner évtizedek óta vizsgálja a nyelvtanulók motivációs rendszerét, és a kutatási eredményei alapján megalkotott egy új fogalmat, az ún. integratív motivációt.
Az integratív motiváció lényegében az adott nyelvvel és kultúrával való azonosulást méri, ami Gardner szerint elengedhetetlen egy idegen nyelv tökéletes elsajátításához. Ha ez a belülről fakadó „beolvadási kényszer” magas, akkor a nyelvtanulás sokkal gyorsabb, könnyebb, kevesebb megakadással, és frusztrációval jár.
A Dörnyei Zoltán vezette kutatócsoport szerint a magyar kamaszok angolhoz fűződő viszonyában kulcsszerepe van a brit és amerikai kultúrával, nyelvvel való azonosulásnak.
A kérdés viszont az, hogy mennyire lehet erős ez az integratív motiváció egy olyan országban, ahol lényegében nincs olyan, a célnyelvet beszélő csoport, amelybe a diákok a valóságban is integrálódhatnak?
Más kutatások egyenesen azt állítják, hogy ez az azonosulási szint csekély jelentőséggel bír a magyar kamaszokra, és nem, vagy csak alig befolyásolja a diákok nyelvtanulásra fordított energiáját.
Személyes és szakmai meggyőződésem, hogy az Y-generáció, de különösen a most felnövő Z-generáció számára erős motivációt jelent az angolul beszélő világba való beilleszkedés. A gazdasági, társadalmi és kulturális határok lebomlásával egy mai fiatal számára az angol nyelv és az angolszász kultúra a globális világtársadalom természetes közege, amelyben otthon kell (!) lennie, ha nem akar lemaradni a piaci versenyben.
(Nem is beszélve arról, hogy kutatások egybehangzó állítása szerint ma egy dél-koreai, magyar és ausztrál fiatal sokkal jobban hasonlít egymásra, mint pl. a szüleire.)
Mit akarnak elérni a fiatalok az angoltanulással?
A motiváció másik forrása lehet az ún. instrumentális motiváció, ami valamilyen konkrét célhoz, vagy előnyhöz való kötöttséget jelent. Amíg az integratív motiváció az „ideális én”-ként fordítható le, addig az instrumentális motivációt a „szükséges én”-ként (ought to self) határozhatjuk meg, vagyis ez a praktikus, gyakorlatias, és „anyagias” belső mozgatórugók világa. A jobb állás, magasabb fizetés, gyors karrier éppúgy idetartozik, mint egy felhőtlen utazás, vagy külföldi barátok szerzése.
A kutatásból pedig egyértelműen kiderül, hogy a magyar fiatalok nagyon is tisztában vannak azzal, hogy álmaik állásának, vagy egy 7 számjegyű fizetésnek alapfeltétele az angol nyelvtudás.
A vizsgált időegységekben az instrumentális motiváció szintje még azok között a diákok között is rendkívül magas volt, akik azt tervezték, hogy valamilyen okból abbahagyják az angoltanulást. Vagyis az angoltudás még a kamaszos lázadásbarikádokon is képes áttörni.
Van elég önbizalmunk a nyelvtanuláshoz?
Richard Clement szerint a nyelvtanulás önbizalom kérdése. A motivált nyelvtanulók elhiszik magukról, hogy képesek elsajátítani az adott idegen nyelvet, míg az alacsony motivációs szint hátterében sokszor erős önbizalomhiány húzódik meg.
(Zárójel: a nyelvérzék mítosza is ebből az önbizalom-hiányos állapotból ered, hiszen nehéz vitatkozni valakivel, aki azt mondja, hogy a „rossz genetika” miatt nem tud megtanulni angolul. Ezt a hamis mítoszt pedig tovább erősítik a nyelvtanulókban a szakmailag felkészületlen tanárok, vagy rossz szolgáltatók. Mi is szenteltünk egy külön könyvet ennek a témának: ha szeretnél belőle egy példányt, akkor dobj egy e-mailt a speakman@speaknyelviskola.hu címre.)
Az önbizalom-építésnek Clement szerint két alapfeltétele van: az angolul beszélőkkel való kommunikáció mennyisége és minősége.
Clement kutatásai igazolták, hogy azokat a nyelvtanulókat, akik sokat beszélgetnek angolul, több sikerélmény éri, ami plusz motivációt és extra önbizalmat ad a tanuláshoz.
A magyar vizsgálatok szerint a motiváció formálásában itthon is óriási szerepe van az anyanyelvi beszélőkkel létesített kapcsolatoknak, mivel az ilyen diákok nagyobb arányban érzik magukat képesnek arra, hogy megtanuljanak angolul. Bizonyított tény, hogy az ilyen diákok hajlandóak az átlagnál sokkal több munkát és erőfeszítést beletenni a nyelvtanulásba, mint azok, akik ritkán, és keveset beszélnek angolul.
Korábban már írtunk arról, hogy egy angol nyelvtanfolyam lényegében motivációs tréning.
MERT KÉPES VAGY:
- BESZÉLNI. Mi csak megadjuk a lehetőséget arra, hogy ezt úgy tedd meg, hogy közben ne kelljen gombóccal a torkodban nyilvánosan szerepelned.
- KEMÉNYEN TANULNI. Mi csak megadjuk a lehetőséget arra, hogy szórakoztatóan, kényelmesen és hatékonyan tehess meg mindent a céljaid eléréséért.
- ERŐFESZÍTÉST TENNI. Mi csak megadjuk a lehetőséget arra, hogy ne legyen tőle izomlázad.
A 100% beszéd, 0% könyv módszer és az egész Speak! Nyelviskola arra lett kitalálva, hogy legyen egy hely, ahol bátran, félelmek nélkül, a lehető legtöbb mondatot kimondva kommunikálhass angolul. Azért, hogy ne az utcán kelljen először szembesülnöd az angolul való megszólalással, hanem egy békés, biztonságos közegben (tanfolyamterem), ahol a folyamatos kommunikációval kinőheted az összes „angol gyerekbetegséget”.
Ha pedig szeretnéd kipróbálni milyen érzés felszabadultan, sokat beszélve, motiváló környezetben, tankönyv nélkül, hatékonyan, és mégis szórakoztatóan angolul tanulni, akkor jelentkezz ingyenes szintfelmérőnkre:
