2020-tól nem osztanak több diplomát Magyarországon? Nyelvvizsga-katasztrófa közeleg!

4 év múlva, fájdalmasan sokan fognak úgy emlékezni erre a pillanatra, hogy „bárcsak időben kapcsoltam volna”.

Azt, amit tavaly márciusban még csak sejtettünk, mára valósággá vált. Ha a te gyereked jövő év szeptemberében kezdi a középiskolát – és nem festőnek, vagy trombitaművésznek készül –, akkor már csak középfokú nyelvvizsgával a zsebében lépheti át az egyetem kapuját.

A felsőoktatási törvény értelmében, 2020-tól „a felsőoktatási alap- és osztatlan szakokon bemeneti követelmény lesz legalább egy középfokú (B2 szintű) nyelvvizsga megléte.”

Mit jelent ez egész pontosan?

Azt, hogy ha nincs nyelvvizsgád, akkor nem járhatsz egyetemre. Se te, se a gyereked, se az unokád. Fellebbezésnek helye nincs.

A mostani gimnazisták 50%-a nem tanulhatna tovább

2011-ben a felsőoktatási intézménybe felvettek 54%-ának volt „papírja” a nyelvtudásról. Ugyanez a szám a felsőfokú szakképzésre jelentkezőknél 21% volt.

Ez azt jelenti, hogy a mai középiskolások közel felét, kapásból kizárja az új szabály az egyetemekről.

Ha nem teszünk valamit, akkor 2020 után nem osztanak több diplomát Magyarországon.

4 év alatt kellene megoldani azt, ami 26 év alatt nem sikerült

Szeptember elején megírtuk, hogy mekkorát bukott az állami pénzből felpumpált diplomamentő program, amelynek az volt a célja, hogy kiszabadítsa a nyelvvizsga hiányában beragadt diplomákat.

„Hatalmas bukásnak tűnik a diplomamentő program, sok hallgató arra kényszerülhet, hogy visszafizessék az államilag finanszírozott nyelvtanfolyamok árát. A betarthatatlan határidők, és a silány kurzusok miatt esélyük sincs végezni.” Ezt nem (csak) mi mondtuk, hanem a program első éve után (2015) írta az Eduline.hu.

A diplomamentő program jelképe lett a magyar nyelvoktatási rendszer válságának.

Egy jól működő rendszerben eleve nem lett volna szükség egy ennyire megkérdőjelezhető hatékonyságú mentőövre, a program bukása pedig egyértelműen bizonyította, hogy még mélyebben gyökerezik a probléma.

Ennyire (nem) beszélnek a magyarok angolul

Az Eurostat felméréséből kiderült, hogy a 28 EU-tagállam munkaképes korú (25-64 év közötti) lakosságából átlagosan 66% beszél legalább egy idegen nyelvet anyanyelvén kívül.

Ugyanez a szám Magyarországon 37%.

Valamivel jobb, de jónak nem nevezhető képet fest az Education First kutatása, ami 58%-ra teszi azoknak a magyaroknak a számát, akik képesek egy egyszerű jelen idejű angol mondatot összerakni.

Nem ül rajtunk finnugor átok

Ha épeszű magyarázatot keresünk a riasztó trendekre, akkor azt nem a finnugor nyelvi sajátosságok környékén fogjuk megtalálni.

Népszerű tévedés, hogy ehhez a különleges, Európában ritka nyelvcsaládhoz való tartozás az oka annak, hogy mi magyarok hadilábon állunk a nyelvtanulással.

De a már idézett EU / Eurostat felmérésből az is kiderült, hogy a felnőtt finnek valamivel több mint 75%-a, az észteknek pedig 87%-a vallott arról, hogy valamilyen szinten beszél a sajátján kívül egy idegen nyelven.

Papíron jól nézünk ki

Még elkeserítőbb a helyzet, ha a magyarországi nyelvtanulás körülményeit, tárgyi feltételeit is megvizsgáljuk európai összevetésben.

Az első idegen nyelvre -ami itthon jellemzően az angol-, 9 év alatt, vagyis 4. osztálytól 12. osztályig közel 1 000 óra jut. Ezzel a számmal az EU-ban az éllovasok közé tartozunk.

Elvileg a B1 küszöbszint eléréséhez 350-400 órányi tanulásra, a B2 középfokú szinthez [ami 2020-tól a felsőoktatásba való bejutáshoz kell] 500-600 órányi tanulásra, míg a C1, vagyis felsőfokú nyelvtudáshoz 7-800 órányi tanulásnak kellene elégnek lenni.

Vagyis papíron egy magyar gyereknek, legkésőbb az érettségivel egyidőben kellene átvennie a felsőfokú nyelvvizsgabizonyítványát.

Ránk dől a PISA-teszttorony

Ehhez képest diplomamentünk, a közoktatásban 10-ből 5 diák a középfokú nyelvvizsgáig sem jut el, az iskolák pedig nem képesek lefaragni azokból a társadalmi hátrányokból, amikkel egy nehezebb sorsú gyerek indul neki az életnek (és a nyelvtanulásnak).

Így elképesztő különbségek alakulnak ki a diákok tudásszintjében: a jók egyre jobbak, a gyengék egyre gyengébbek lesznek, és menthetetlenül leszakadnak. (A legfrissebb PISA-felmérés eredményei ugyanezt támasztották alá.)

„Ennek pedig egyszerűen az az oka, hogy a körülmények – jé – egyáltalán nem egyenletesek az ország iskoláiban. A különböző településtípusok, iskolatípusok, nyelvi csoportok, és a tanárok felkészültsége között jelentős a különbség.” (forrás: dívány.hu)

Finoman szólva sem áll jól a szénánk, de sajnos a nyelvvizsga kötelezővé tételével sem fog jobban állni.

Cselekednünk kell.

nyelvvizsga-katasztrofa-kozeleg-nyelvtanulas

Mit tehetünk a nyelvvizsga-katasztrófa elhárításáért?

Szívesen kibontanánk egy új, nyelvoktatási reformmozgalom zászlóját, de nincsenek illúzióink.

Több mint 25 éves rossz gyakorlatokat nem tudunk csettintésre megváltoztatni. Harcot hirdethetnénk az ódivatú tanárképzés, vagy az elméletközpontú nyelvtanítás reformjáért, de nincs időnk árral szemben úszni.

Alig 4 évünk maradt arra, hogy megmentsünk egy nemzedéket.

Ezért egy dolgot tehetünk: felmutathatunk egy működőképes alternatívát.

Ez a hatékony nyelvtanulás modellje

Ha nincs időd elolvasni 21 pontban, amit tudnod kell az eredményes nyelvtanításról, 3 tömör pontba összesűrítettük a hatékony nyelvtanulás lényegét.

1) Alkalmazható tudás, tankönyvmentes nyelvtanulás

A PISA-tesztek eredményei igazolták, hogy a magyar oktatás legnagyobb problémája az elméletközpontúság.

Nem feladatokat kell megoldatnunk a diákokkal, hanem problémákat.

Nem tankönyvízű, száraz, elméleti magyarázatokkal kell őket túladagolnunk, hanem a valódi élet, valódi helyzeteire kell felkészítenünk őket.

Ami a matematikában a deriválás és a visszajáró kiszámolása közötti különbség, az a nyelvtanulásban a hibátlan igeragozás és a stresszmentes szobafoglalás közti differencia.

Azért gondolja azt a magyar középiskolások 57%-a, hogy az iskolán kívüli nyelvtanulással töltött idő nélkülözhetetlen, mert angolórán egyszerűen nem kap használható tudást.

A szülők pedig csillagászati összegeket fizetnek hálapénz gyanánt a magántanároknak, akik legtöbbször nem megoldják, hanem elmélyítik a problémát. (Erre még visszatérünk a 3. pontban.)

A lényeg: azonnal használható, alkalmazható, gyakorlatias tudást kell adnunk a diákok kezébe, nem pedig tankönyveket.

2) (Nagy)csoportos nyelvtanulás – azonos tudásszinten

A nyelvtanulás leghatékonyabb formája a (nagy)csoportos nyelvtanulás.  

(A kiscsoportos nyelvtanulás az egyik legnagyobb iparági átverés: a közhiedelemmel ellentétben, egy kiscsoportban nem jut se több figyelem, se több törődés, se több idő a diákokra.  Ráadásul az ilyen kurzusoknak keményen megkérik az árát a nyelviskolák.)

A nagycsoport motivációt, sok ember-ember közti kommunikációt, gyors fejlődési ütemet, intenzív szókincsbővülést jelent. Főleg, ha jó a módszer (lásd 3. pont).

De csak akkor működik, ha a csoportok homogének, vagyis közel azonos tudásszintű diákok alkotják a csoportot.

(A tudásszint megállapításához persze nem árt egy lézerpontos szintfelmérő, de ez már más tématészta.)

3) Angolul beszélni csak beszéd közben lehet megtanulni

Tankönyvekből nem fogsz tudni megtanulni angolul.

Mert a tankönyvalapú tanítás elméleti tanulás.

Idézd fel a gimnáziumi angolóráidat!

Marika néni kiállt az osztály elé, megmondta, hogy hányadik oldalon kell kinyitnod a könyvet, majd elmagyarázta az adott szöveghez, feladathoz tartozó nyelvtani szabályokat, esetleg előre felírta a kapcsolódó kifejezések, szavak jelentését a táblára.

Ezután kolostori csendben átfutottad az olvasmányt, megpróbáltad megválaszolni a szöveg végén feltett kérdéseket, majd közösen kijavítottátok a válaszokat, és mentetek tovább a következő feladatra.

Eltelt 20-25 perc az órából és két dolog történt:

  1. Kaptál egy jó adag elméleti magyarázatot.
  2. Megpróbáltad átültetni a megemésztetlen információkat a „gyakorlatba”.

És egy dolog egészen biztosan nem történt: egyetlen egyszer sem kellett kinyitnod a szádat, és elkezdened kommunikálni angolul.

Ha egy iskolai, magántanárnál töltött, vagy tanfolyami keretek között zajló angolóra közel 50%-a abból áll, hogy nagy dózisban pumpálják beléd az elméletet, akkor soha nem fogod megtanulni használni, alkalmazni a megtanultakat.

És amikor szembejön veled az első éles helyzet (pl. egy angol nyelvű állásinterjú, vagy útbaigazítást kérő turista), akkor sóbálvánnyá meredsz a félelemtől, és egy hang sem jön ki a torkodon.

help-nyelvvizsga-katasztrofa

Ezért mondjuk: 100% beszéd, 0% könyv

A magyar nyelvoktatási rendszert nem tudjuk egyedül megváltani.

De több tízezer órányi tanítási tapasztalattal, és több mint 2 500 diák sikertörténetével a hátunk mögött, teremthetünk egy kis szigetet, ahová kiúszhatnak a nyelvtanulási rendszer hajótöröttjei, és fellélegezhetnek.

És néhány órányi feltöltődés, sok homlokcsapkodó „aha”-élmény után, elkezdhetnek megtanulni angolul beszélni. Valahogy így:

„Az utóbbi pár hétben kimondottan javult a viszonyom az angollal, a nyelvtanulással. Eddig mindig menekülési útvonalat kerestem, ha nyelvtanulásról volt szó, vagy esetleg meg kellett szólalnom angolul. Úgy érzem, sokkal bátrabban használom az angolt, kevésbé félek attól, hogy hibázom. Néha azon kapom magam az utcán, metrón, takarítás közben, hogy angolul próbálok gondolkodni.” (Somogyi Elza)

Görcsölés nélkül.

Nyilvános szereplés nélkül.

Tankönyvek és fölösleges elméleti magyarázatok nélkül.

Stressz-mentesen.

Folyamatosan beszélve.

Sokat gyakorolva.

Minden percben alkalmazva a megszerzett tudást.

Azonos tudásszintű csoportokban.

Motivált emberek társaságában.

Erről szól a Speak!.

És ez vár rád / gyerekedre is, ha kattintasz a nagy narancssárga gombra, és eljössz / eljöttök hozzánk egy ingyenes (és lézerpontos) szintfelmérőre.

A visszaszámlálás 2020-ig elkezdődött. Kapcsolj(atok) és kattints(atok) időben:

banner_button

Share This