A Speak! angol nyelviskola a Budapest-Miskolc IC fedélzetén

Ha vonattal akarunk eljutni Budapestről Miskolcra, akkor több lehetőség közül is választhatunk. Felülhetünk személyvonatra, gyorsvonatra, vagy a Rákóczi/Szinva/Lillafüred intercity járatok valamelyikére. Mindhárom választásban közös, hogy egyszer biztosan be fogunk gördülni a Tiszai pályaudvarra, ám itt ki is merülnek a hasonlóságok. Aki egy picit is ismeri a magyar vasúti közlekedést az pontosan tudja, hogy milyen minőségi különbségek vannak a skála két végpontja, vagyis a személyvonatok és az intercityk között. De vajon mi köze van mindennek a nyelvtanításhoz-nyelvtanuláshoz? És mit keres a Speak! angol nyelviskola a Budapest-Miskolc IC fedélzetén? Robogj tovább velünk és kiderül.

A Budapest-Miskolc útvonalon közlekedő személyvonatok és IC-k közötti legnagyobb különbség az idő. Amíg személyvonattal minimum 6, de szélsőséges esetben akár 7-9 óra is lehet az út, addig az intercity 1:57 perces menetideje ebben az összevetésben verhetetlen. Miközben nyilvánvaló a nagy sebesség és a rövidebb menetidőhöz kapcsolódó komfortérzet előnye, a két vasúti közlekedési forma között nem csak emiatt ordító a különbség.

A személyvonat és az IC közötti minőségi különbség leírására talán a „fapados” és a hagyományos légitársaságok párhuzamba állítása a legjobb példa. A fapados légitársaságok jóval olcsóbban, „kedvezményesebben” reptetik az embereket A-ból B-be, viszont más területeken igyekeznek az utolsó bőrt is lehúzni az emberekről. Mindenkinek van egy rémtörténete a megfelelő poggyászméretről, a gépen fogyasztott ételek-italok áráról, vagy lehetetlen idejű fel és leszállásról. Ezzel szemben a hagyományos légitársaságok megkérik a repülőjegyek árát, cserébe magas minőségi sztenderdeknek megfelelő, a maximális kényelem elérését szolgáló és utas-központú szolgáltatást nyújtanak.

Visszatérve a Budapest-Miskolc vonalra: nyilvánvaló, hogy sok ember azért választja az intercity vonatokat, mert gyorsan és kényelmesen akarja megtenni a majd 200 km-es távolságot. És azért, hogy rövidebb idő alatt és normális körülmények között jusson el a célállomásra, hajlandó többet is fizetni a normál jegyárnál.

Ha visszakanyarodunk a bevezetőben feltett kérdésre, vagyis arra, hogy mi köze a nyelvtanulásnak a Budapest-Miskolc vonatúthoz, akkor a válasz az, hogy itt is két választási lehetőséged van. Dönthetsz úgy, hogy felülsz a személyvonatra és „minden görbe fánál” megállsz, de úgy is, hogy a gyorsabb haladási tempót diktáló IC mellett köteleződsz el.

A „személyvonat-típusú” nyelvtanuló lépésekben araszol. Elkezdi a nyelvtanulást, majd abbahagyja. Nézelődik, gondolkodik egy kicsit, majd megint beiratkozik egy angol nyelviskola kurzusaira, de csak azért, hogy a következő tanfolyamra már ne jelentkezzen. Telnek-múlnak az évek és bár kétségtelenül „tanulja a nyelvet” és „halad” a céljai felé, lehet, hogy csak 10-15 év múlva látja meg a Tiszai pályaudvar sziluettjét. Így is célba lehet érni, de van egy gyorsabb út is.

Az „intercity-típusú” nyelvtanuló lendületesen halad. Ha egyszer belelendült a nyelvtanulásba és beiratkozott egy angol nyelviskola tanfolyamaira, akkor már nem áll meg félúton. Lépésről lépésre, tanfolyamról tanfolyamra halad a kitűzött cél felé. Nem szakítja meg az útját „városnézés”, vagy „szabadság” miatt. Elkötelezetten és tudatosan, maximális erőbedobással robog a végállomás felé. Leckét ír, gyakorol, követi a tanári utasításokat, nem hiányzik és nem késik az órákról. Teszi a dolgát és nem hagyja, hogy eltereljék a figyelmét.

A Speak! angol nyelviskola dolga az, hogy a hagyományos légitársaságokhoz hasonlóan, magas színvonalú szolgáltatást nyújtson és megteremtse az „intercity-típusú” nyelvtanulók számára a gyors és kényelmes utazás feltételeit. Hogy olyan rendszert és módszert dolgozzon ki, amely garancia az eredményességre és a pozitív, támogató környezetre.

A Speak! angol nyelviskola komolyan veszi a dolgát. Napról napra, hétről hétre azon dolgozunk, hogy tökéletesre csiszoljuk a módszereinket és folyamatosan javítsunk a szolgáltatásunk színvonalán. Azokért az emberekért csináljuk, akik az angoltanulásban nem személyvonatra, hanem intercityre váltanának jegyet. Mert ők a mi diákjaink.