A korlátba kapaszkodni is lehet – Speak! angol nyelviskola

Sokan tettétek már fel azt a kérdést, hogy mitől fogok ösztönösen, felszabadultan és mosolyogva angolul beszélni? Hogy hány nyelvtanfolyamban mérhető a folyamatos, anyanyelvi szintet megközelítő nyelvtudás „ára”? Vagy legalább az, hogy egy angolul jól tudó másik emberrel elbeszélgess 10-15 percet egy teljesen hétköznapi témáról, izzadó tenyér és gyomorgörcs nélkül? Ti kérdeztek, a Speak! angol nyelviskola pedig válaszol. Pető Zsanett jegyzete.

Ha megkérdezzük a nyelvtanulókat, főleg magasabb szinteken, hogy mi az, amit szívesen csinálnának órán, akkor egészen biztosan szóba fog kerülni a ’’free talk’’, vagyis a szabadon beszéltetős gyakorlatok. Az ok, ami miatt ez felmerül, igazán egyszerű: a legtöbb diáknak ott van a céljai között, hogy ilyen vagy olyan környezetben, élőbeszédben pont olyan jól ki tudja fejezni a gondolatait, mint ahogyan magyarban is.

Fontos azonban, hogy ilyenkor se engedjük őket teljesen szabadjára. Egy dolog kitűzni ezt a célt, és egy másik belátni azt, hogy milyen lépéssorozatok fognak elvezetni oda, hogy ez tényleg gördülékenyen menjen az életben.

Látszólag úgy tűnhet, hogy bekorlátozza a beszélőt, ha előre meghatározzuk, hogy milyen igéket, kötőszavakat, és nyelvtani szerkezeteket használjon fel mindenképp, amikor elmesél egy sztorit, viszont ezek a korlátok valójában nagyon sokat segítenek.

Alapvetően magyarul is sokszor nehéz egyik pillanatról a másikra összerakni egy jól megkomponált történetet, nem mindig könnyű kreatívan fogalmazni, akár írásban, akár szóban. Ugyanakkor, ha rávezetjük a diákokat, hogy egy-egy témához adott esetben mi passzol nagyon jól; hogyan tudnak ügyesen és az anyanyelviekhez hasonlóan összekötni két tagmondatot, akkor sokkal több sikerélményük lesz már a legelső pillanattól, amikor ezzel a feladattal találkoznak.

Ráadásul a begyakorolt paneleket remekül fogják tudni hasznosítani a következő ilyen feladat alkalmával is, és lépesről lépésre eljutnak majd oda, hogy már ne okozzon gondot 10-15 mondatban mesélni egy buliról, ahol az előző hétvégén voltak.

A korlátokra tehát mi nem úgy tekintünk, mint behatároló tényezőre, amik megakadályozzák, hogy a diákok kreatívak legyenek, hanem mint segítségre. Egy olyan kapaszkodóra, ami segíti őket, hogy később elérhessék a vágyott eredményt, és éles helyzetben is megállják a helyüket, ha nagyobb terjedelmű szöveget kell összerakniuk.