Hogyan nyomhat 1,5 tonnát egy pohár víz, csak azért, mert nem tudsz angolul beszélni? – Speak! angol nyelviskola

El szeretném mesélni Neked az egyik kedvenc történetemet, ami nekem sokat segített abban, hogy megtanuljak angolul. Egyszer egy stressz-kezelést oktató tréner a teremben járkált fel-alá, majd odalépett az asztalához és felemelt egy poharat. Mindenki a megszokott „félig üres vagy félig teli?”-kérdésre számított. Ehelyett mosolyogva azt kérdezte:

Milyen nehéz ez a pohár víz?

A válaszok 2 dekagrammtól fél kilóig terjedtek. A tréner azonban így válaszolt:

„A tényleges súly nem lényeges. Attól függ, milyen hosszan tartom a kezemben. Ha csak egy percig tartom, az nem probléma. Ha egy órán át tartom, megfájdul a karom. Ha egy napig tartom, a karom elzsibbad és megbénul. Egyik esetben sem változik a pohár víz súlya, de minél tovább tartom, annál nehezebb lesz.”

Majd így folytatta:

„Az életben a stressz és az aggodalom olyan, mint ez a pohár víz. Gondolj rájuk egy kis ideig, és semmi sem történik. Gondolj rájuk egy kicsit hosszabban, és elkezdenek fájni. És ha egész nap rájuk gondolsz, megbénulsz, képtelen leszel bármit is csinálni.”

Ismerős igaz? Nem véletlenül hoztam ezt a példát: pontosan ez a helyzet a nyelvtanulással is. Ha régóta szenvedsz az angollal, akkor tudod miről beszélek. Én is átéltem ezt.

A középiskolában esélytelen volt, hogy megtanuljak angolul beszélni, aztán az egyetemi évek alatt kipróbáltam mindent (angol nyelviskola, magántanár, „csodamódszerek”), de semmi nem használt. Két-három év után ólomsúllyal nehezedett rám a rossz tapasztalatok és kudarcok terhe. Megbénultam.

Minél tovább húztam, halasztottam a tanulás folytatását, annál nagyobbra nőtt a félelmem és annál tehetetlenebbnek éreztem magam. Végül egy 6 hónapos külföldi út segített kitörni az újrakezdés-kudarc-újrakezdés-kudarc ördögi köréből.

Tisztában vagyok vele, hogy nem mehet mindenki külföldre nyelvet tanulni, de az anyanyelvi környezet ma már nem az egyetlen megoldás, ha meg akarsz tanulni angolul. A világ sokat változott, a hazai nyelvoktatási rendszer sivatagában pedig már vannak olyan oázisok, ahol meg lehet tanulni angolul beszélni. (Ez nem a reklám helye, szóval nyugodtan olvass tovább, nem a Speak! angol nyelviskola tanfolyamainak ajánlgatásával folytatódik a szöveg.)

Mert mielőtt döntenél egyik, vagy másik angol nyelviskola mellett, először egy másik döntést kell meghoznod. Ezen a döntésen fog múlni az, hogy meg fogsz tanulni angolul vagy sem.

Egyetlen kérdést kell feltenned magadnak, amire, ha igennel válaszolsz, akkor már szinte nyert ügyed van. A kérdés így hangzik: „képes vagyok újra bízni abban, hogy valaki, vagy valakik, valamilyen módszerrel meg tudnak tanítani angolul és én ebben jó partner leszek?”

Ha igennel válaszolsz erre a kérdésre, akkor indulhat a keresgélés, mert készen állsz arra, hogy kitartóan, elkötelezetten és céltudatosan vágj bele (újra) az angoltanulásba. Ha a válaszod nem (nem hiszed, hogy meg tudsz tanulni stb.), akkor még „nem engedted el a poharat”. Még túlságosan benne vagy a stressz-páni félelem-bénultság-sodródás-stressz csapdájában és nincs az a módszer, angol nyelviskola, vagy tanár, aki ki tudna szedni belőle.

A Speak! angol nyelviskola diákjai azért tudnak üstökösszerűen, hétről hétre fejlődni, mert erre a kérdésre igennel válaszoltak (és a tanulásukhoz találtak egy jó edzőpartnert).

„Ez volt az első nyelviskola, ahová szívesen jártam/járok/járni fogok. Nem találtam/kerestem a kifogásokat, hogy miért nem jövök a következő órára. Számomra az a legnagyobb siker, hogy önszorgalomból végigcsináltam és még hasznos is volt, tetszett és eredményes is voltam. 🙂 Mind az oktatási módszerrel, mind a tanárnővel teljes mértékben elégedett vagyok.” (Prépost Edit)

 A kérdés már csak az, hogy Te meddig akarod még tovább tartani azt a pohár vizet a kezedben és mikor teszed le egy angol nyelviskola asztalára?