Miért mondasz le a jövődről? Miért nem adsz inkább egy esélyt a beszédközpontú angol nyelvtanfolyam eszméjének?

Victor Hugo szerint a jövőnek sok neve van: a gyenge úgy hívja, elérhetetlen, a gyáva úgy, ismeretlen, a bátor lehetőségnek nevezi. Döntsd el te, hogy melyik csoportba tartozol, de előtte tedd fel magadnak a kérdést. Miért mondanál le a jövődről csak azért, mert ma esélyt sem adtál a beszédközpontú angol nyelvtanfolyam és a teljesítménycentrikus angol oktatás eszméjének? Mielőtt válaszolnál, adj magadnak öt perc gondolkodási időt és közben olvass tovább.

A jövő nem egy távoli, misztikus homályba burkolózó, megfoghatatlan valami. A jövő a ma jól-rosszul, tudatosan vagy épp a pillanat hevében meghozott döntéseink egyenes következménye. Ha ma hibázunk, vagy rosszul cselekszünk, nem csak egy újabb rossz napot adunk át a múltnak, hanem el is napoljuk a jövőnket. Ha úgy döntünk, hogy munka után nem megyünk le az edzőterembe, holnap nem csak a bűntudattal, hanem a visszahízás rémével is szembe kell majd néznünk. Ha úgy döntünk, hogy kihagyjuk hétfő reggeli előadást, lehet, hogy nem csak a vizsgaidőszakban fogjuk érezni a meg nem szerzett tudás hiányát, hanem az első munkahelyünkön is. Ha úgy döntünk, hogy nem jelentkezünk egy állásra, nem csak egy lehetőségnek fordítunk hátat, hanem egy sorsdöntő találkozás esélyének is. Nem kell őszülő halántékú, athéni filozófusnak lennünk ahhoz, hogy belássuk: végső soron mindig csak a jelent birtokoljuk és sohasem többet. Nem tudjuk megváltoztatni a múltat, a vágyott jövőhöz és a céljaink eléréshez pedig csak a ma megtett lépések visznek közelebb.

De, hogy tudjuk lefordítani ezt a nyelvtanulásra? Úgy, hogy „a jövőben többet szeretnék foglalkozni a nyelvtanulással…” mondat helyesen így hangzik: „ma elkezdek angolul tanulni”. Ma, nem holnap, holnapután, vagy a következő hónap elején, hanem még ma. Nem csak keresem, de meg is találom a módját annak, hogy több időt tudjak fordítani az angoltanulásra. Megírom a leckét, amit az előző órán kaptam. Gyakorolok és angol nyelvű hírműsorokat hallgatok az ebédszünetem alatt. A kedvenc zenéim helyett angolul olvasok a buszon. Munka után nem moziba megyek, hanem nyelvórára. Külföldön nem a feleségemet küldöm a recepcióra plusz takarót kérni a gyereknek, hanem én magam megyek oda. Ha a Deák téren leszólít egy turista nem zavartan mosolygok, hanem megpróbálom elmagyarázni, hogy jut el a leggyorsabban a Parlamentig.

Nehéz? Lemondással jár? Fárasztó? Persze. És hidd el, le lehet élni úgy egy életet, hogy mindig csak a jövőt tervezzük, de sosem cselekszünk. Ha kibúvókat keresünk, gyerekkori álmokat dédelgetünk, álmodozunk, és varázslatos légvárakat építünk. De mindaddig csak kergetjük a délibábot, amíg nem vagyunk képesek a pillanat megragadására. Mert a jelen valódi megélése nem csak azt jelenti, hogy „vessük bele magunkat a világba”, hanem azt is, hogy még ma fektessük be azt a munkát, ami a jövőbeli céljaink eléréshez szükséges.

Mi, a Speak!-ben a jelenben élünk. Óráról órára, napról napra, hétről hétre nem csak oktatjuk, tanítjuk, hanem támogatjuk és bátorítjuk is a tanítványainkat a céljaik elérésében. Az a módszer, amit képviselünk és az az angol nyelvtanfolyam, amelyben hiszünk egy lázadás. Lázadás a tények zsarnoksága ellen. Azok ellen az évtizedes rossz gyakorlatok ellen, amelyek gúzsba kötötték a hazai nyelvoktatást. Lázadás „a papír” ellen, lázadás a beletörődés jutalmazása és a mítoszok ellen. A beszédközpontú angol nyelvtanfolyam nem csak azért más, mint a „hagyományos” nyelvtanulási formák, mert más módszert képvisel.

Azért más, mert nem a múlt hibáin rágódik, hanem a jelen problémáinak megoldásán dolgozik egy kiszámíthatóbb és boldogabb jövőért. Azért sarkallunk ma teljesítményre, kemény munkára és követeljük tőled a maximumot, mert tudjuk, hogy csak így éred el a céljaidat. Azért áll az angol nyelvtanfolyam középpontjában a folyamatos beszéd és a rengeteg gyakorlás, hogy a ma megszerzett ismereteket holnap gondolkodás nélkül tudd használni. Azért jutalmazzuk a teljesítményt és nem nézzük el a lógást, mert nem akarunk áltatni. Mert az álomvilágnál többre tartjuk a valóságot, még akkor is, ha nehéz.

Mert ez az életünk. Minden más csak mellébeszélés.