Beszédközpontú angol nyelvtanfolyam: vágyálom vagy varázsszó?

Vannak szavak, amelyeknek az emberek valamilyen okból különleges erőt tulajdonítanak. A népmesék világából, vagy a Disney által halhatatlanná tett történetekből gyerekkorunk óta ismerjük ezeket a mágikus mondatokat, varázsigéket. Csiribú-csiribá, abrakadabra, hókuszpókusz, „terülj, terülj asztalkám”, „hipp-hopp, ott legyek, ahol akarok”- ugye milyen ismerős? A mesék főhősei a varázsszavak kimondásával csodálatos dolgok végrehajtására válnak képessé. Láthatatlanná, sebezhetetlenné, legyőzhetetlenné válnak, megidéznek, vagy éppen eltüntetnek dolgokat. De tényleg léteznek ilyen szavak? Lehet, hogy a jelenkor zsenijeinek, sikeres üzletembereinek, tudósainak, sportolóinak és művészeinek az a titka, hogy ismerik a saját szakmájuk „varázsigéit”? Vajon az élet minden területén léteznek ilyen szavak? És, ha igen, akkor mi lehet a nyelvtanulás mágikus mondata? Másként megfogalmazva a kérdést: a beszédközpontú angol nyelvtanfolyam vajon varázsszó, vagy vágyálom?

„Szezám tárulj!” Az Ezeregyéjszaka meséinek talán legismertebb történetében, az Ali baba és a negyven rablóban hangzik el ez a rövid, de annál fontosabb sor. Ez a varázsige nyitja és zárja ugyanis a kincseket rejtő sziklabarlang bejáratát. Mérő László szerint a varázsigék legérdekesebb tulajdonsága az, hogy folyton elfelejtjük őket- általában éppen akkor, amikor a legnagyobb szükségünk lenne rájuk. Emlékeztek még a mesére? Ali baba kapzsi testvérének is csak egyszer sikerül felidéznie a mágikus mondatot, ám amikor kincsekkel megrakodva megpróbál kijutni a barlangból, sehogy sem tud visszaemlékezni a varázsigére. Goethe „A bűvészinas” című versében a tanítványnak sikerül ugyan táncra bírnia a seprűnyelet a mester segítsége nélkül is, de lecsillapítani már nem tudja. Amikor az inas hosszas szenvedése után a mester végre visszatér, csak ennyit mond a seprűnek: „A sarokba!/Seprű, seprű/ Légy, ami vagy.” És a seprű engedelmesen bevonul a sarokba. Ugye milyen egyszerű megnyugtatni egy tomboló seprűnyelet, ha valaki ismeri a megfelelő varázsszót?

A varázsigék mindig a legegyszerűbb szavak. De ha így van, akkor miért nem emlékszik rá Ali baba testvére és Goethe bűvészinasa? Mert az ember természeténél fogva állandóan gondolkodik és ezzel akarva-akaratlanul mindent túlbonyolít. Nincs még egy olyan élőlény a Földön, amely még álmában is gondolkodik- az embert kivéve. Lehet, hogy az a titka a varázsigéknek, hogyha csak egy pillanatra is, de leállítják, vagy rövidre zárják ezt a folyamatot? Lehet, hogy a varázsszavak kimondása „tehermentesíti” az elménket és a legbonyolultabb, legkifinomultabb helyett a legkézenfekvőbb megoldás felé irányítja a gondolatainkat? Lehet, hogy a pálya szélén álló edző, aki fénykorában sem közelítette meg az általa edzett sportoló teljesítményét, éppen ilyen varázsszavak „bekiabálásával” képes a legnagyszerűbb eredmény elérésére sarkallni a tanítványát?

A varázsigéket nem lehet akármikor, bármilyen helyzetben használni. A megfelelő embernek, a megfelelő szituációban és a megfelelő pillanatban kell kimondania a megfelelő szót, különben a varázsigék hatástalanok maradnak. Vagy rosszabb esetben, ahogy ezt a bűvészinas példájából láttuk, elindítanak egy olyan folyamatot, amely fölött már nincs hatalmuk. De mikor tudhatjuk biztosan, hogy a kimondott szavak „mágikus erőre” tesznek szert? És ki mondhatja ki a varázsszavakat?

Az élsportban az edzések során alakul ki egy különleges kapcsolat mester és tanítvány között, amely lehetővé teszi, hogy a mester a megfelelő szavakkal, a megfelelő pillanatban ösztönözze a sportolóját a versenyen. Egy tanár, akit tisztelnek a diákjai, évtizedes szakmai rutinjára és pedagógusi hitelességére támaszkodva képes azonnal „visszaparancsolni a seprűt” a sarokba. Egy tanácsadó a tudása és a tapasztalata okán adhat az ügyfelének olyan tanácsot, amely átsegítheti őt a legválságosabb helyzeteken. Egy szülő pedig a következetes nevelési elveknek és a születés pillanatától kialakított stabil érzelmi viszonynak köszönheti, ha képes a legnehezebb korszakokban is hatni a gyermekére.

A varázsszavak mély és letisztult egyszerűsége, kimondójuk hitelessége az, ami egy lélegzetvételnyi időre „leállítja a gondolkodást” és így az elménk fölött át tudja venni az irányítást az őszinte bizalom és a feltétlen hit. És a hitről tudjuk, hogy hegyeket képes megmozgatni.

De mi a helyzet a nyelvoktatással? Honnan ismerjük fel, ha valaki kimondta a varázsigét? Megkönnyíti a felismerést, ha nem csak ismerjük, de el is ismerjük a varázsige kimondóját. Ha tudjuk, hogy „mi alapján” jelenti ki magáról egy angol nyelvtanfolyam, hogy hatékony. Milyen módszerekkel, kik és hogyan csinálják. Ha van lehetőségünk ellenőrizni, utánanézni, kérdezni és a kérdéseinkre nem egy automatizált e-mail érkezik, hanem érdemi válasz, valódi emberektől.

Vagyis visszatérve a címben feltett kérdésre: vajon a beszédközpontú angol nyelvtanfolyam vágyálom, vagy varázsszó? A válasz nem lesz meglepő. Vágyálom, ha nem a megfelelő „ember” mondja ki és varázsszó, ha olyantól hallod, aki nem a levegőbe beszél. Lehet kártékony hazugság és gyógyír a nyelvtanulással kapcsolatos összes problémádra. Mi, a Speak! Nyelviskolában a beszédközpontú angol nyelvtanfolyam módszerére tettük fel a hitelességünket. Egy olyan pillanatban döntöttünk úgy, hogy megalapítjuk ezt a nyelviskolát, amikor már sok ezer ember érezte úgy, hogy nincs remény. Azokért hoztuk létre a Speak!-et, akik úgy gondolták és gondolják, hogy „nem tudnak megtanulni angolul”.

A mi varázsigénk a „speak”, a varázsszavunk a beszédközpontú angol nyelvtanfolyam, a mágikus mondatunk pedig, hogy angolul beszélni csak beszéd közben lehet megtanulni. És ha sikerül egymásra találnunk, talán közösen is megélhetjük azt a pillanatot, amikor megnyílik előttünk a kincseket rejtő barlang bejárata.

A bejegyzés Mérő László: Az elvek csapodár természete © című könyvének felhasználásával készült.