Angol oktatás és angol tanulás másként, avagy a mitikus nyelvérzék nyomában

„Akinek jelentős nyelvérzéke van, az könnyebben tanul nyelvet, akinek kevesebb, az nehezebben, akinek egyáltalán nincs, az nem tud nyelvet megtanulni. Oké, értem. De mi az a nyelvérzék? Egész pontosan mi az? Hol van, hogyan néz ki, mekkora, milyen a színe, milyen nehéz, hogyan kell tárolni, mennyire áll ellen a környezeti behatásoknak? Ezekre a kérdésekre választ kell kapnom ahhoz, hogy felismerhessem, ha találkozom vele. Ha nem tudom, hogy pontosan mi az a nyelvérzék, nem tudom megállapítani, hogy van-e nekem olyan, van-e a diákomnak, itt van-e előttem az asztalon belőle három, vagy véletlenül kidobtam a szemétbe a múltkori nagytakarításon.

Sajnos nem tudok találni pontos, igényes definíciót a nyelvérzék szóra. Keresem, de nem találok ilyet. Mindenki beszél valamiről, amiről senki sem tudja igazán, hogy micsoda. Ha elkezdem abból az irányból megvizsgálni, hogy hogyan használják, milyen körülmények között, akkor arra bukkanok, hogy a nyelvérzék egy általános válasz a kudarc okára.

„Nem haladok jól a tanfolyamon, nincs nyelvérzékem, sajnos.” „A diákom eléggé lassú, döcögős, körülményes, szegénynek egy fia nyelvérzéke sincs!”

Ezzel aztán meg van magyarázva minden, tudjuk a végső választ. Tehát nincs miért vizsgálódni! Zseniális! A valódi ok pedig soha nem kerül elő, a probléma soha nem lesz kezelve. Rengeteg olyan diákom volt, aki nehézségekkel küszködött, akinek látszólag „nem volt nyelvérzéke”, mégis, némi kutatással meg tudtuk találni a nehézségek valódi okait, amik elhárításával hirtelen megjelent a nyelvérzék is. Akik a mitikus nyelvérzékre hivatkozva leírják a diákokat, nem is tudnak pontos definíciót adni a nyelvérzékre. Nyelvérzék nem létezik, emlegetése erőfeszítés a sikertelenség palástolására.

Nem tudok azonosulni azzal, aki azt akarja elhitetni egy másik emberrel, hogy valamit nem képes megtanulni. Az én szememben ez egész egyszerűen gonoszság. Mit gondolnátok arról a szülőről, aki kijelentené a gyermekéről, hogy nincs járásérzéke, mert sokat esik, miközben tanul járni? A nyelvérzék egy szólam, egy közhely, ami elfedi a tanítási módszer hibáit, ezzel kivéve a felelősséget a tanár és a tanuló kezéből. A tanuló nem azért halad lassan, mert nincs nyelvérzéke, hanem azért, mert a tanulás során néhány dolgot nem értett meg. Ezen nincs mit tovább ragozni.

Mi a helyzet a tehetséggel? Feltehetitek ezt a kérdést, és joggal. Ha van matematikai tehetség, atlétikai tehetség, akkor nyelvtehetségnek is lennie kell. Igen, ez logikus okfejtés, és igaz is, van nyelvtehetség. Nektek pedig van nyelvtehetségetek, ebben legyetek egészen biztosak. Hogy honnan tudom? Hát onnan, hogy olvassátok ezt a könyvet. Vagyis: képesek voltatok igen magas szinten megtanulni egy nyelvet. A gyerekek, akik életük első nyelvét (saját anyanyelvüket) tanulják, nem egyforma sebességgel haladnak benne. De a különbség közöttük nagyon kicsi. Olyat én még nem láttam, hogy az egyikük 3 évesen már pontosan el tudja mondani az anyukájának, hogy mit kér ebédre, a másiknak meg ez csak 6 évesen vagy 13 évesen megy. Úgy tűnik, hogy nyelvtehetsége mindenkinek van, és nagyon hasonló mértékben. Tehát csak magamat tudom ismételni: nyelvérzék nem létezik, emlegetése erőfeszítés a sikertelenség palástolására.”

(Részlet Dunay Péter és Hrncsar József „Nem mersz megszólalni angolul? Avagy a nyelvérzék mítosza” c. könyvéből!)

Folytatása következik!