Az angol szintfelmérő egy tükör- Pető Zsanett írása

Mostanában megfigyeltem, hogy a nyelvoktatásból kiveszett a személyes kapcsolat. Gyakorlatilag a sorozatgyártáshoz hasonlóan működik a rendszer. A „hibás” darabokat kilöki magából, és aki eljut a futószalag végére, az megkaphatja a hőn áhított papírt, de valamiért mégis rengeteg a „rossz minőségű termék”.

Sokszor hallottam már, hogy valaki azért nem szeretne vagy merne nyelviskolába járni, mert attól tart, hogy nem a számára megfelelő csoportba kerül. Nap, mint nap találkozom olyan emberrel egy angol szintfelmérő kitöltése során, aki emiatt aggódik, és lássuk be, jogosan. Hiszen ha valaki nem a megfelelő helyre kerül, vagy nem fogja tudni tartani a lépést a többiekkel, vagy végig unatkozni fog. Ennek okán vagy otthagyja az iskolát, vagy bejár ugyan, de rengeteg rossz élménye lesz, és többé nem akar majd hasonló közegben tanulni.

Ahhoz, hogy valakit jó csoportba tudjunk besorolni, egy olyan angol szintfelmérőre van szükség, amelyben teljesen ki van zárva a tippelési lehetőség. Nem bízhatjuk a véletlenre a dolgot, ezért nem be kell karikázni a szerintünk helyes megoldást, hanem le kell írni. Nincsenek választási lehetőségek, hanem a valódi tudásunk – annak minden hiányosságával együtt – kerül a papírra.

Fontos az is, hogy a javításnál jelen van a diák is. Értékes információ, hogy egy-egy elrontott példa azért nem ment, mert még sosem találkozott ezzel a diák, vagy mert régen használta, és elfejeltette. Persze a diáknak is értékes lehet a magyarázat arról, hogy hogyan kellett volna megoldania a feladatokat. Nem találkoztam még olyan nyelviskolával, ahol ezt megadják a leendő diákoknak.