Angolul beszélő népek kultúrája (1. rész): Valentin-nap

A szerelmesek ünnepének eredetéről két történet is fennmaradt az emberiség kollektív emlékezetében. Az első szerint Valentin fiatal keresztényként élt a keresztény vallás üldöztetése idején, akit hitéért elfogták és börtönbe zárták, ahol i.sz. 269. február 14-én halt meg. Halála előtt a börtönben azonban barátságot kötött a börtönőr lányával és a legenda szerint imájával gyógyította meg őt, akinek kivégzésének napján üzenetet írt a „Te Valentinod” aláírással. Egy másik történet szerint Valentin pap volt, aki titokban párokat adott össze, ellenszegülve ezzel Claudius császár törvényének, aki átmenetileg megtiltotta a házasságkötéseket és ezért lett Szent Valentin a szerelmesek védőszentje, Valentin emléke pedig az utókor számára a szeretet és a szerelem örök szimbóluma.

A szerelmesek megajándékozása angolszász hagyományokra épül. Hajdan titkos üdvözlőlapokat küldtek egymásnak az ismerősök és ismeretlenek, imádók és imádottak. E nap népszerűsége Angliában Geoffrey Chaucer, angol költőnek a „Madarak parlamentje “ (Parlement of Foul(e/y)s) című költeményére vezethető vissza, mely 1383-ban feltehetően II. Richárd király udvarában megtartott Valentin ünnepségekre készült, és amelyet azon első alkalommal adtak elő. A költemény arról szól, hogyan gyülekeznek a madarak épp ezen az ünnepnapon Triász, a természet istennője köré, hogy így mindegyikük egy társra találjon. (A magyar néphagyomány is úgy tartja, hogy a madarak február 14-én, Bálint (Valentin) napján választanak maguknak párt.) Az első Bálint-napi szerelmi vallomás a középkorból maradt ránk, az 1400-as évekből: a levelet egy francia lovag, Charles, Orleans grófja küldte feleségének, a Londoni Tower-ből, ahol fogva tartották. A levél egy kéziratgyűjtemény részét képezi, a kollekciót a londoni British Library őrzi. Shakespeare Hamlet c. drámájában a megőrült Ophelia „illetlen” énekében Szent Bálint napjáról beszél, amelynek éjszakáján a leány bement a legényhez és már nem leányként jött ki tőle. Nagy Britanniában a Valentin-nap népszerűsége a 17. század óta folyamatosan nő. A 18. századra a felső osztály tagjai titkos kézzel írott üzeneteket csempésztek egymás táskájába és zsebébe ezen a napon.

Az amerikaiak az 1700-as évektől kezdték a kézírásos „valentine”-eket írni, az első tömegszériában készült lapok pedig az 1840-es években jelentek meg, Esther A. Howland jóvoltából. Az Egyesült Államokban terjedt el az a szokás is, hogy Valentin-napra különleges cukorkákat készítenek: szerelmes szavakat karcolnak bele, majd pedig belerakják őket szívformájú kartondobozokba. A cukorkák piros-fehér színűek: a piros a szenvedélyt, a fehér a szerelem tisztaságát jelképezi. Ma az USA polgárainak 74%-a ünnepli a Valentin napot, ami február 14-én csaknem 188 millió kézbesítendő képeslapot jelent a posta számára. A legtöbbet a tanárok kapják, ám a háziállat tulajdonosok 3%-a is meglepi valamivel kis kedvencét ezen a napon. Jelenleg világszerte körülbelül egymilliárd képeslapot, üdvözletet juttatnak el egymáshoz a szerelmesek –ennek döntő többségét az angolul beszélő országokban- és ezzel a 2,6 milliárdos forgalmú karácsony mögött a második helyen áll a Valentin-nap a képzeletbeli ünnep-rangsorban.

Forrás: http://www.history.com/topics/valentines-day, http://hvg.hu/