Nyelvtudás nélkül? Hétköznapi sikerek és csalódások

Elég kellemetlen lehet, ha valaki 2014-ben nem beszél angolul. Manapság szinte egyetlen állás sincs, ahol ne lenne feltétel a legalább középfokú nyelvtudás. Teljesen mindegy, hogy bolti eladói, vagy építőmérnöki pozícióra pályázunk. Most viszont nem az álláskeresés miatt ránk nehezedő nyomásról szeretnék írni, hanem csupa hétköznapi helyzetről, amikor hasznos lehet, ha beszélünk angolul.

Egyszer egy bevásárlóközpontban voltam, és odajött hozzám egy japán lány, aki magyarul kérdezte meg tőlem: Beszélsz angolul? Miután válaszoltam, megkért, hogy magyarázzam el a kezében tartott két látszólag nagyon hasonló gyümölcslé közötti különbséget. Természetesen segítettem neki, és aztán egész este ezen a tökéletesen átlagos helyzeten gondolkodtam. Ha ő vette a fáradságot, és megtanult egy mondatot – sőt, talán többet is – magyarul, akkor mi miért nem vagyunk képesek megtanulni angolul?

Nézzünk egy másik hasonló esetet. A négyes-hatos-t vártam a nyugatinál, de nem jött, kiderült, hogy valami probléma miatt pótlóbuszok járnak a villamos helyett. Egy pasas járkált fel alá a megállóban, és ezt el is mondta mindenkinek – persze magyarul. Mellettem egy külföldi pár álldogált, és amikor a fickó odaért hozzájuk, és felfedezte, hogy nekik bizony semmit sem mond az a szó, hogy pótlóbusz, csak legyintett egyet, és ment tovább, tájékoztatta a többi magyar utast. Persze én segítettem a párnak, elmondtam, hogy nem jön a villamos, busszal kell menni. Ehhez nem kellett felsőfokú nyelvtudás. „The tram is not coming. You have to take the bus. The bus stop is over there.” Három mondat. Ennyi. Nem értem, hogy az utastájékoztatásért felelős illető miért nincs felkészítve arra, hogy külföldieknek is tudjon információt szolgáltatni. Persze lehet, hogy ez egyedi eset volt és az összes többi, hasonló munkakörben tevékenykedő személy birtokában van legalább olyan szintű nyelvtudásnak, amellyel remekül boldogult volna ugyanebben a helyzetben. De kérdezem én: ha ez így van, a japán lány a boltban miért érezte szükségét annak, hogy magyarul kérdezze meg tőlem, beszélek-e angolul?

Rengeteg külföldi barátom és ismerősöm van. Egy olyan generáció tagjaként nőttem fel, amelyben velem egykorú más országból származó emberekkel napi kapcsolatban lenni természetes. Nem tudok úgy kimozdulni itthonról, hogy ne találkoznék külföldiekkel. Imádok más országból származó emberekkel találkozni akár néhány percre is, amíg elmagyarázom, hogyan juthatnak el a Deák térre. Nagyon szeretek hosszú időt eltölteni olyan társaságban, ahol senki sem beszél magyarul. Borzasztó lenne, ha meg lennék fosztva ettől. Már rengeteg érdekes emberrel volt szerencsém kapcsolatba kerülni, akiket sosem ismertem volna meg, ha nem beszélek angolul.

Természetesen könnyebb megszerezni az álommunkát, ha beszélsz egy idegen nyelvet, de nem feltétlenül csak ennek kellene motiválnia, amikor elkezdesz tanulni. Képesnek lenni arra, hogy megértsd azt a 375 millió embert, akinek anyanyelve az angol, együtt azzal a körülbelül ugyanennyi emberrel, akik második nyelvként beszélik, fantasztikus dolog. Senki ne hagyja, hogy a lustaság, az „időhiány”, vagy egyéb okosan kitalált kifogások elvegyék tőle ezt az élményt, mert a nyelvtudás tényleg ablakot nyit a világra.