Rebeka napló bejegyzése – angol szótanulás

Nem vagyok nyelvész, nyelvtanár és (még) egy idegen nyelvet sem beszélek anyanyelvi szinten, viszont van valami, amit a sok éven át tartó angol nyelvtanulás során sajátítottam el teljesen saját magamtól, ez pedig a hatékony szótanulás módszere.

Mint mindenkinek, nekem is sokáig gondot okozott, hogyan lehetne megtanulni az ismeretlen szavakat és jelentésüket a lehető leggyorsabban – semmi kedvem nincs akár fél órát is szenvedni a középen osztott szótárfüzetet magolva. Muszáj volt kitalálni valamit.

Az idők során rájöttem, hogy a magolás a szavak hatékony megtanulásának lehető legnehezebb és legunalmasabb módszere, mégpedig annál az egyszerű oknál fogva, hogy az ilyen típusú memorizálás szerintem valamiképpen kikerüli azt, hogy amit tanulunk, megértsük,

Vegyük a magolás klasszikus példáját, az általános iskolai kötelező verstanulást. Amikor szegény alsós kisgyerekeknek, akik épphogy olvasni tudnak, már a Himnuszt kell felmondaniuk, nem csoda, hogy megakad a nyelvük és ahelyett, hogy „vad török sáncára”, azt mondják (erre még emlékszem is, lehet, hogy pont én mondtam annak idején), hogy vad török táncára. Sánc-tánc, hasonló a két szó, mégis teljesen mások, ám az utóbbi egy hétévesnek sokkal többet mond. Senki nem mondhatja, hogy nem szánt időt rá, hogy nem olvasta át ezerszer, de mégis, sánc-tánc. Ezért jutottam arra a következtetésre, hogy az első dolog, amit meg kell tennünk, az a szavak pontos, és nem csak közelítő jelentésének megértése.

A magolással persze nem csak ez az egy probléma van. Ha a szó megértésével nincs gond, és pontosan tudjuk, mit jelent, a magolásra való koncentrálás következtében még mindig elkövethetjük azt a hibát, hogy felesleges dolgokat, logikai kapcsolatokat tanulunk meg újra. Egyik kedvenc témám, a családi kapcsolatok, a családtagok megnevezése hamar elő szokott kerülni a nyelvtanulás kezdetén, ilyenkor nagy eséllyel találhatjuk magunkat egy hosszú szólista felett. Ott van például a kicsit már bonyolultabb szó, az anyós, azaz a mother-in-law, szó szerint valami olyasmit jelent, hogy törvény szerinti anya, amivel máris azonosulhatunk, ha elismerjük a házasság kicsit átvitt értelmében azt, hogy a házasságkötésünkkel eggyé válunk a párunkkal, ezért az ő anyukája a mi anyukánk is lesz, mi pedig az anyuka fiává vagy lányává változunk (daughter/son-in-law: meny/vő). Mint ahogyan látszik, a házasság révén szerzett viszonyok angolul sokkal egyszerűbben megtanulhatóak, mint magyarul, feltéve, ha képesek vagyunk a magolást minimálisra csökkenteni és egyben látni az egészet.

Azonban nem ez a leggyakoribb eset. Szótanulásnál leggyakrabban teljesen ismeretlen szavakkal találkozunk, amiknél több szótagot kell valahogyan a hosszútávú memóriánkba égetnünk. Van, aki azt mondja, sokszor le kell írni vagy sokszor el kell mondani, hogy megragadjon, de ahelyett, hogy ezeket az unalmas és monoton „praktikákat” gyakorolnánk, helyette van egy sokkal jobb módszer, aminek egyetlen lényege, hogy a már biztosan használt szókincsedet felépítő szavakhoz rendeled az új szavakat, mintha csak falat építenél. Például vegyük a believe szót, ami azt jelenti: hisz. Nem volt baj a se megértésével, se a kiejtésével, de leírni sosem tudtam helyesen, (tudniillik az az i betű került mindig rossz helyre,) míg egy nap elhatároztam, hogy letisztázom magamban a dolgot. Kitaláltam, hogy kettészedem a szót: beli-eve. Az eve jelentése nagyjából ment a „new year’s eve” (szilveszter) kifejezés miatt, a beli tagot már elvontabban dolgoztam fel. Arra gondoltam, hogy szilveszterkor, újév alkalmából este (~eve) beleéljük magunkat az elhatározott terveinkbe, újévi fogadalmainkba, elhisszük, hogy menni fognak. Becsukott szemmel még egy kicsit párszor elképzeltem, és amikor legközelebb használnom kellett a szót, egy tizedmásodpercnyi időbe telt, amíg felidéztem ezt a kis elképzelt helyzetet, ahelyett, hogy a homlokomat ráncolva a szótáram lapjára próbáltam volna emlékezni.

Ezt a módszert azóta nagyon sokszor alkalmaztam más esetekben, sőt, nem csak angol, hanem franciatanulás során is. Ott a dolgot az is bonyolítja, hogy minden szónak neme van, de erre is kitaláltam valamit: egyszerűen csak egy férfit és a számomra férfiasságot szimbolizáló dolgokat kellett elhelyeznem az elképzelt jelenetben (sötét színek, vihar, mély hang stb.), és azt kell mondanom, általában sokkal eredményesebbek lettek a szódolgozataim idegen nyelvből, mint a velem tanuló csoporttársaimnak.

Tehát legvégül legfontosabb tanácsom az lenne, hogy merjünk gondolkodni, elvonatkoztatni és kreatívak lenni.
Ezek a tanácsok talán nem fedik le teljes mértékben az idegen nyelvi szótanulás minden részletét, de biztosan színesebbé teszik a nyelvtanulást, úgyhogy bátran ajánlom mindenkinek: ne magolj, gondolkodj!