Mennyit kell angolul beszélni ahhoz, hogy fejlődjön az ember nyelvtudása?

A beszédkészség fejlődésének szempontjából a legfontosabb mérőszáma az aktív beszédidő, az, hogy ténylegesen mennyit beszél az ember angolul, nem pedig az, hogy mennyi órát tölt tanulással. Egy 45 perces órán a 30+ perc aktív megszólalás az, ami valódi fejlődést hoz. Ha ez az arány alacsony, a fejlődés lassú lesz, függetlenül attól, hány órát „tanul" az ember.

De pontosan mennyi beszéd az „elég"? És miért nem mindegy, hogyan beszél valaki? Ebben a cikkben többek között ezekre is kitérünk.

Miért a beszédidő a legfontosabb mérőszám?

A legtöbb nyelvtanuló az óraszámban gondolkodik: hány órát tanultam, hány hónapja járok tanfolyamra/magántanárhoz. Pedig a beszédkészség szempontjából nem ez a meghatározó.

A beszéd ugyanis nem elméleti tudás, hanem motoros és idegrendszeri készség. Ugyanúgy működik, mint bármely más mozgásos automatizmus: nem attól fejlődik, hogy érti az ember a szabályait, hanem attól, hogy ismételten, aktívan végzi. Ahhoz, hogy a mondatalkotás gondolkodás nélkül, reflexszerűen működjön, ismétlésre van szükség, sok ismétlésre.

Ez azt jelenti, hogy két, látszólag hasonló óra között hatalmas különbség lehet:

• Ha egy 45 perces órán 10 perc az aktív beszédidő, a többi pedig magyarázattal, feladatmegoldással és házi feladat ellenőrzéssel telik, akkor a tényleges beszédgyakorlás minimális
• Ha ugyanezen az órán 30+ perc az aktív beszédidő, akkor háromszor annyi ismétlés történik, ugyanannyi idő alatt

A fejlődés tehát nem csak az óraszámtól függ, hanem attól is, hogyan és mivel telik az óra

Mit mond erről a nyelvtudomány?

A nyelvtanulás, elsajátítás egyik legismertebb elmélete, Stephen Krashen input-hipotézise szerint a nyelvet elsősorban érthető befogadás (hallgatás, olvasás) útján sajátítjuk el, és a beszéd inkább ennek eredménye, mint oka. Eszerint a sok, érthető nyelvi input önmagában is jelentős fejlődést hozhat.

Ugyanakkor egy másik fontos kutatási irány, Merrill Swain output-hipotézise éppen a megszólalás szerepét hangsúlyozza. Kanadában, ahol a francia és az angol is hivatalos nyelv, régóta működnek úgynevezett nyelvi merítéses (immerziós) programok: ezek során a diákok az iskolában rengeteg idegen nyelvi inputot kapnak, szinte mindent a célnyelven fogyasztanak. Egy fontos kutatás azonban kritikus korlátot tárt fel: ezek a diákok kiváló befogadó készségeket fejlesztettek ki, tökéletesen megértették a nyelvet, a beszédükben és írásukban viszont továbbra is fennmaradtak a nem anyanyelvi minták, és rendszeres hibákat vétettek, amikor meg kellett szólalniuk.

Ez a felfedezés azért is fontos, mert rámutat arra, hogy a puszta megértés nem elég a magabiztos megszólaláshoz. A modern neurolingvisztikai (az emberi agy szerkezete és a nyelv működése közötti kapcsolatot kutató tudomány) kutatások is egyre inkább azt támasztják alá, hogy a nyelvtanulás egy aktív, cselekvésbe ágyazott folyamat, a passzív befogadás önmagában nem elegendő.

Következtetésként azt mondhatjuk, hogy mindkettő kell. Befogadás és megszólalás egyaránt. De ha a cél a magabiztos beszéd, akkor az aktív nyelvhasználat és beszédgyakorlat nem elhagyható, ugyanis ez az, ami a passzív tudást aktívvá alakítja.

Mennyi beszéd az „elég" a gyakorlatban?

Nincs egyetlen mágikus szám, amely mindenkire nézve igaz lenne, de vannak bizonyos támpontok.

A beszédfejlődés szempontjából ezek a tényezők számítanak:

• Az egy órára jutó aktív beszédidő – egy 45 perces órán a 30+ perc aktív megszólalás az, ami érdemi lehetőséget biztosít a fejlődésre
• A heti gyakoriság – heti 2–4 óra elegendő a folyamatos fejlődéshez
• A rendszeresség – az intenzív, de esetleges tanulás kevésbé hatékony, mint a következetes, rendszeres, heti szintű gyakorlás
• A minőség – nem mindegy, milyen jellegű és minőségű a beszéd

Nézzünk egy konkrét példát: ha heti 2 órán át mindössze 10–10 perc az aktív beszédidő, az heti 20 perc tényleges gyakorlás. Ha ugyanaz a 2 óra 30–30 perc aktív beszédgyakorlattal telik, az heti 60 perc, ami háromszor annyi. Egy év alatt ez a különbség óriási: körülbelül 17 óra szemben 52 órányi tényleges beszédgyakorlással.

Az óraszám semmit nem változott, csak az, hogy abból mennyit beszélt az ember.

Nemcsak a mennyiség számít, a minőség is

Fontos rögzíteni önmagában a sok beszéd sem garancia. A beszéd minősége legalább annyira meghatározó, mint a mennyisége.

Egy hatékony beszédgyakorlás jellemzői:

• Valós kommunikációs helyzeteket modellez – nem előre megírt mondatok ismételgetését, hanem spontán reakciót igénylő helyzeteket teremt
• Tudatos visszajelzéssel párosul – a hibák javítása nélkül a helytelen minták könnyen rögzülhetnek
• Fokozatosan nehezedik – ha túl könnyűek a feladatok nem fog tudni érdemben fejlődni, ha pedig túl nehezek, az könnyen elveheti az önbizalmat
• Nem szakad meg állandóan – a folyamatos kommunikáció fenntartja a beszéd ritmusát és csökkenti a szorongást

Ezért nem elég például csak magunkban beszélni, vagy ugyanazokat a betanult mondatokat ismételgetni. A fejlődéshez a mennyiség és a minőség együtt szükséges: sok aktív megszólalás, valós helyzetekben, tudatos visszajelzéssel.

Miért beszél a legtöbb tanuló túl keveset?

Ha a beszédidő ennyire fontos, miért szorul háttérbe valamennyi tanuló esetében? A válasz a leggyakoribb tanulási formák felépítésében rejlik.

A tipikus helyzetek, ahol a beszédidő alacsony:

• Nagy csoportos tanfolyam – egy 6–10 fős csoportban az egy főre jutó beszédidő jellemzően 3–7 perc óránként
• Tankönyv-központú óra – az idő nagy része olvasással, feladat megoldással, magyarázattal telik
• Applikációk használata – felismerésre épülő feladatokkal operál, a beszédkészséget szinte alig fejleszti

A közös bennük, hogy a tanuló keveset beszél, szinte alig használja a nyelvet, ami jelentős mértékben hátráltatja a fejlődést.

Hogyan biztosítja a magas beszédidőt a Speak! Nyelviskola?

A Speak! Nyelviskola módszerének középpontjában pontosan ez a felismerés áll: a fejlődés mértékét és ütemét elsősorban a beszédidő mennyisége és minősége határozza meg. Ezért oktatási módszerünk kialakításakor kiemelt figyelmet fordítottunk arra, hogy az az aktív nyelvhasználatra és a magas beszédidőre épüljön.

Alapelvünk: 100% beszéd – 0% könyv.

Egy 45 perces online magánórán:

• legalább 30 perc aktív megszólalás zajlik
• a hibajavítás nem szakítja meg a kommunikációt
• a javított szerkezeteket a tanuló azonnal gyakorolja
• a nehézségi szint fokozatosan emelkedik

Ez azt jelenti, hogy a beszédidő nemcsak magas, hanem minőségi is. A tanulás ugyanis valós kommunikációs helyzetekre épül, tudatos visszajelzéssel segíti a hibák kijavítását és fokozatosan nehezedik. Rendszerünk 17, CEFR-alapú (Közös Európai Nyelvi Referenciakeret, az idegennyelv-tudás szintjeinek egységes meghatározására) szintből áll, pontos szintfelméréssel indul, és rendszeres visszaméréssel követi a fejlődést.

Több mint 5300 felnőtt tanuló tapasztalata formálta ezt a modellt, ami különösen hatékony választás lehet mindazoknak számára, akik értik az angolt, de a megszólalás még nehézséget okoz.

Gyakori kérdések

Összegzés

A kérdésre, hogy mennyit kell angolul beszélni ahhoz, hogy fejlődjön az ember beszédkészsége, a válasz nem egy konkrét szám, hanem az, hogy minél nagyobb az aktív beszédidő aránya, annál gyorsabb lesz a fejlődés.

A legfontosabb tudnivalók röviden:

• Nem az óraszám, hanem az aktív beszédidő számít
• Egy 45 perces órán legalább 30+ perc aktív megszólalás szükséges
• Heti 2–4 óra már elégséges óraszám
• Nemcsak a mennyiség számít, hanem a minőség is
• A megértés fontos, de nem elég

Ha szeretnél angolul jól beszélni és egy magas aktív beszédidőre épülő rendszerben tanulni, akkor kérj visszahívást a Speaktől és segítünk.

Szerző: Hrncsár József

a Speak! Nyelviskola alapítója