A többség hosszú évek óta tanul angolul, mégsem mer megszólalni és elégedetlen a nyelvtudásával – ez derül ki a Speak! Nyelviskola által, 1162 résztvevő megkérdezésével végzett kutatásból.
A magyarok nyelvtudásáról, nyelvtanulási szokásairól ritkán készül átfogó kutatás. A témáról leginkább külföldi kutatók és kutatóintézetek (pl. Education First, Jakub Marian), vagy nemzetközi szervezetek (OECD, Világgazdasági fórum, Európai Unió / Eurostat) vizsgálataiból kapunk friss statisztikai adatokat.
Ezek az önbevalláson alapuló felmérések ráadásul szinte kizárólag a nyelvtudás szintjére, a tanult nyelvek számára, és az elért eredményekre kérdeznek rá, miközben elhanyagolják a nyelvtanulás „szubjektív” oldalát.
Meggyőződésünk, hogy ez kevés a tisztánlátáshoz egy olyan pillanatban, amikor a magyar nyelvoktatási rendszer komoly kihívásokkal (kb. 50 000, nyelvvizsga hiányában kiadatlan diploma, 2020-tól életbe lépő nyelvvizsga rendelet stb.), rendszerszintű problémákkal küzd.
Nagy Nyelvtanulási Felmérés 2017: egy „állampolgári akció”, hogy végre tisztán lássunk
A társadalomért felelősséget vállalni akaró vállalkozásként, a Speak! Nyelviskola célja, hogy a kutatással valós idejű és rendszeres visszajelzést kapjon a közvélemény, és az összes érintett (nyelvtanulók, szakmai szervezetek, oktatási kormányzat, piaci szereplők) a magyarok nyelvtanulási szokásairól, nyelvi felkészültségéről.
A felmérést ezért minden évben meg fogjuk ismételni, hogy ne csak pillanatfelvételeket lássunk, hanem nagyobb időegységet átfogó, teljes képet kapjunk a magyarországi nyelvtanulás helyzetéről.
A kérdőívben 17 kérdést tettünk fel, amiben a résztvevőket a nyelvtanulási szokásaikról, az angoltanulásban elért eredményeikről, és motivációjukról kérdeztük.
De nem csak számokra és tényekre, hanem a történetekre és személyes sorsokra is kíváncsiak voltunk.
Arra, hogy a válaszadók hogyan érzik magukat a bőrükben, amikor angolul beszélnek, mi motiválja őket a tanulásra, hogyan viszonyulnak a nyelvtanuláshoz, és mitől remélnek megoldást.
A végeredmény minket is meglepett.
A Nagy Nyelvtanulási Felmérést kitöltők:
✔ 51%-a 26-45 év közötti;
✔ több mint 2/3-a nő;
✔ 68%-uk Budapesten él;
✔ 10-ből 3 kitöltőnek főiskolai (BA) diplomája van, és minden negyedik válaszadó egyetemi (MA) végzettséggel rendelkezik.
Az összes megkérdezett 93%-a tanult már hosszabb rövidebb ideig angolul, a teljesen kezdők aránya a 7%-ot sem érte el.
A legnagyobb csoportot az 5-10 évnyi tanulást maguk mögött tudó nyelvtanulók alkotják (25%).
A dobogó második fokára a 3-5 éves tanulási tapasztalattal bírók állhattak fel (23%).
A harmadik legnagyobb csoportot viszont azok a nyelvtanulók képezik, akik már több mint 10 évet beletettek az angoltanulásba (21%).
Arra a kérdésre, hogy „milyen formában tanultál korábban angolul?” a megkérdezettek több mint fele (58%) említette az általános és középiskolai angolórákat, ami nem meglepő, hiszen legkésőbb 4. osztálytól kötelező az idegen-nyelv tanulás a közoktatásban.
Az már sokkal érdekesebb adat, hogy a válaszadók 50,26%-a járt már csoportos nyelvtanfolyamra valamilyen nyelviskolában, és 10-ből 4 diák vett órákat magántanártól.
Érezhetően növekszik az online nyelvtanulási formák iránti érdeklődés is, hiszen a megkérdezettek 26%-ának már van élménye online alkalmazásokról, vagy netes kurzusokról.
Meglepően sokan választják a nyelvtanulás autodidakta formáit (33%), viszont a főiskolai, egyetemi (11%), és a külföldi, anyanyelvi környezetben való angoltanulás (9%) már jóval kevesebb ember élménye.
A többség jelenleg is tanul angolul, a megkérdezettek 44%-a viszont most nem foglalkozik a nyelvtanulással.
A válaszadók több mint 2/3-ának nincs középfokú nyelvvizsgája (69%), és csak 100-ból 6 megkérdezett számolt be felsőfokú nyelvvizsgáról.
Beszédes szám, hogy a nyelvtudásukkal elégedett emberek aránya nem éri el a 10%-ot.
10-ből közel 8 válaszadó egyáltalán nem elégedett az angoljával, 14% pedig saját bevallása szerint kevesebbet tud, mint amit „papíron tudnia kellene”.
Arra a kérdésre, hogy mire érzi elégnek a jelenlegi angoltudását, a legtöbb ember (32,5%) azt válaszolta, hogy ha nagyon muszáj, kézzel-lábbal útba tud igazítani egy turistát, sok mindent ért, de szóban és írásban is csak lassan tudja szavakba önteni a gondolatait.
A második legnépesebb tábort (26%) azok alkotják, akik saját bevallásuk szerint viszonylag gyorsan olvasnak és írnak, viszont nehezen értik hallás után a szövegeket, és bizonytalannak ítélik meg a beszédüket.
A válaszadók 17%-a ugyan el tud olvasni egyszerűbb szövegeket, de egyáltalán nem tud, vagy mer megszólalni angolul, 100-ból 5 ember pedig egy szót sem ért abból, amit hall, olvas vagy mások mondanak neki.
Mindössze 3% nyilatkozott úgy, hogy szinte mindent ért, amit angolul hall, olvas, és szinte bármit el tudna mondani bárkinek.
A többség havonta 1-2 alkalommal használja az angolt (24,27%), de a heti rendszerességgel (21,86%), és a napi szinten (21,17%) angolul beszélők számaránya is kifejezetten magas.
(Mindössze a válaszadók 18%-a mondta azt, hogy nagyon ritkán, évente 1-2 alkalommal kell angolul kommunikálnia.)
Mindezt úgy, hogy a felmérésben résztvevők 29%-a, saját bevallása szerint nem mer megszólalni angolul, 26%-nak nem jutnak eszébe a szavak, 17% pedig nem hallja ki a kulcsszavakat egy beszélgetésből, vagy filmből.
A megkérdezettek alig több mint 7%-a válaszolt úgy arra a kérdésre, hogy „mi okozza a legnagyobb nehézséget az angol nyelv használatában?”, hogy nincs különösebb problémája az angollal.
A nyelvtanulás célját firtató kérdésünkre érkezett válaszok közül toronymagasan az „általános tudásszerzés” emelkedett ki (47,5%).
A második legnépszerűbb nyelvtanulási célként az előléptetést, karrierépítést jelölték meg a válaszadók (13%), a harmadik helyre a nyelvvizsga megszerzésének vágya futott be (11%).
A nyelvtanulástól minden tizedik válaszadó remél új munkahelyet, a külföldi munkavállalás lehetősége miatt 9%, a diploma megszerzéséért pedig közel 5% tanul angolul.
Arra a kérdésre, hogy mi segítené a leginkább a nyelvtudásuk fejlesztését, a megkérdezettek többsége (35%) a kommunikatív, beszédközpontú tanfolyam lehetőségét választotta, 30% pedig anyanyelvi beszélővel szeretne kommunikálni.
16% egy csak rá figyelő magántanártól, 13% online alkalmazástól vár segítséget, és mindössze 1,46% mondta azt, hogy egy jó tankönyvre és munkafüzetre lenne szüksége.
Legalábbis a megkérdezettek szerint, akik a 7., vagyis utolsó helyre tették az általános-, vagy középiskolai angolórákat, amikor arra kértük őket, hogy állítsanak fel egy hatékonysági sorrendet a megadott tanulási formák között.
A Nagy Nyelvtanulási Felmérésben résztvevők így rangsorolták hatékonyság szerint a különböző nyelvtanulási formákat:
Az utolsó kérdésben arra voltunk kíváncsiak, hogy az emberek milyen nyelvtanulási „segédeszközökkel” fejlesztik az angoltudásukat. (Több eszközt is lehetett választani a listából.)
Így alakult az erősorrend a klasszikus tanulási formákat kiegészítő platformok és eszközök között:
Szembetűnő az audiovizuális tartalmak népszerűsége (1., 3., 6. hely), és a beszédalapú, extra gyakorlási lehetőség (beszélgetős klub) mellőzöttsége. Utóbbira talán magyarázatul szolgálhat a viszonylag szűk kínálat, illetve a megszólalástól való félelem (lásd fent).
A kutatás legfontosabb tanulsága, hogy a szakma, a piaci szereplők és a döntéshozók sem dőlhetnek hátra.
A Nagy Nyelvtanulási Felmérés 2017 eredményei összecsengenek a személyes tapasztalatainkkal, és azokkal a kutatási eredményekkel (pl. Eurostat), amelyek lehangoló képet festenek a magyarok nyelvtudásáról.
A legnagyobb probléma az aktív nyelvtudás hiánya: a beszéd, és a kommunikációhoz nélkülözhetetlen hallás utáni szövegértés készsége, a legtöbb nyelvtanuló tudásának Achilles-sarka.
Döbbenetes, hogy a megkérdezettek 90%-a elégedetlen a tudásával, a középfokú nyelvvizsgával rendelkezők aránya nem éri el az 1/3-ot, miközben minden ötödik válaszadó több mint 10 évet tanult angolul.
A közelmúltban bejelentett kormányzati döntés, miszerint 2020-tól kötelező bemeneti követelménnyé válik a nyelvvizsga az egyetemeken, főiskolákon, a felmérésünk alapján szinte megoldhatatlan kihívás elé állítja majd a közoktatási rendszert.
Emlékeztetőül: azt a közoktatást, amely az 1162 megkérdezett szerint a legkevésbé hatékony szolgáltató a nyelvoktatási palettán.
Ha ehhez hozzátesszük, hogy 2011-ben a középiskolások alig több mint felének (54%) volt nyelvvizsgája, akkor nem kell különleges jóstehetség ahhoz, hogy kijelentsük: hatalmas anyagi teher szakad 2020-tól a családok nyakába, ha azt szeretnék, hogy a gyerekük diplomát szerezzen.
(És akkor még nem is beszéltünk azokról a szakmai kérdésről, hogy a nyelvvizsga megszerzése és a magabiztos nyelvtudás közé mennyire lehet egyenlőségjelet tenni, és mi történik majd azzal az emberrel, aki 18 éves korára megszerzi a nyelvvizsgabizonyítványt, viszont utána 3-5 évig semmire nem fogja használni az angolját? A kérdés költői.)
Amíg az oktatási kormányzat a megoldáson dolgozik, mi tesszük tovább a dolgunkat, és 100% beszéd, 0% könyv módszerünkkel mindenkit megtanítunk angolul beszélni, aki ad egy esélyt a tankönyvmentes és beszédközpontú nyelvoktatásnak.
2776 diáknak már sikerült. Most rajtad a sor. Jelentkezz be ingyenes szintfelmérőnkre, és az év végére meg fogunk tanítani angolul beszélni:
Nézd, a Tények is beszámolt a Nagy Nyelvtanulási Felmérés 2017 eredményeiről:
Kép forrása: Canva-canva.-com Kanada egy hatalmas, sokszínű ország, amely egyszerre kínál modern városi élményeket és…
Tanulj angolul játékosan! 🐝🌙 Ebben a videóban megmutatom, hogyan lesz két külön szóból egy új…
Kép forrása: Canva-canva.-com Írország zöld, barátságos, mesékkel teli ország – és kiváló terep az angol…