[Interjú] „Nem csak a filmeket értem, hanem az angolul beszélgető embereket is”

Névjegy: Tibor 2015 novembere óta a diákunk, vagyis két és fél éve, tíz tanfolyamon keresztül, megszakítás nélkül tanulja az angolt. Pincérként napi szinten használja a nyelvet, és amióta a Speak!-ben tanul, a borravaló mellett egyre több dicséretet is bezsebel. Nem is csoda, hiszen rendre 90% fölötti teszteket ír, itt van szinte minden szemináriumon, Speak! klubon és alig hagyott ki tanfolyami órákat (ha pedig igen, akkor azonnal pótolta a lemaradást). Interjú egy újabb hétköznapi hőssel, aki példát mutat a társainak és a jövő nyelvtanulóinak.

 

SpeakMan: Gratulálunk a Hónap Diákja címhez. Mesélj magadról egy picit! Mivel foglalkozol? Hobbik? Szabadidő?

Tibor: Köszönöm szépen! Nagyjából 3 éve dolgozom pincérként, emellett nem sok szabadidőm van 😊

A munkám adta azt a felismerést, hogy el kell kezdenem komolyabban foglalkozni az angollal, mert ebben a szakmában ugyan rád ragad valamilyen alapszintű tudás, de ez egy komolyabb beszélgetéshez már kevés. Én pedig szerettem volna hosszabban elbeszélgetni a vendégekkel.

A szabadidőmben amúgy kockulok, olvasgatok és inkább fedettpályás tevékenységekben utazom.

SpeakMan: Mi volt anno a célod, amikor beiratkoztál hozzánk?

Tibor: Elsősorban vendégekkel való kommunikáció fejlesztése, amihez később becsatlakozott az a vágy is, hogy jobban értsem az angol nyelvű filmeket, sorozatokat.

Most már eljutottam odáig, hogy felirat nélkül nézem ezeket és szinte mindent megértek, bár a szlengekkel néha még bajban vagyok – ilyenkor jól jön, ha van felirat is.

SpeakMan: Emlékszel még, hogy hol bukkantál a Speak!-re?

Tibor: A neten valahol, de hogy hol, azt már meg nem mondom. Talán Facebookon futottam bele a hirdetésetekbe és jól jött, mert aktívan keresgéltem nyelviskolát.

SpeakMan: Mesélj egy picit azokról, akikkel a legtöbb időt töltöd itt. Milyen a kapcsolatod Nikivel és a csoporttársaiddal?

Tibor: A tanárommal, Nikivel nagyon jó a kapcsolatunk, csak jókat tudok róla mondani. A két évvel ezelőtt indult csoportból azt hiszem egyedül én „tartottam ki” idáig, de igyekszem tartani a kapcsolatot azokkal, akikkel az elmúlt 10 tanfolyamon megismerkedtem.

Érzem és tapasztalom magamon a fejlődést, pedig ez a B2-5-ös tudásszint már „elég combos”.

Tulajdonképpen a munkámhoz erre már nem is lenne szükségem, viszont legalább, ha kérdeznek tőlem valamit az utcán vagy egy nyaraláson, nem bámulok vissza kukán az emberre.

SpeakMan: Ha kéne mondanod egy dolgot az angolban, amit nagyon megszerettél, mi lenne az?

Tibor: Leginkább az, hogy értem, hogy mit beszélnek körülöttem.

Ha elhaladok egy-egy asztal, vagy kisebb csoport mellett, és elkapok egy-egy szót, akkor nagyjából be tudom lőni, hogy milyen témáról folyik a csevej.

A másik az, hogy sokkal jobban értem a zenék szövegeit, a filmeket és a sorozatokat.

B2-6 végéig biztosan el szeretnék menni, de ott van a terveim között a C-s szinteken való folytatás és esetleg egy nyelvvizsga-felkészítő elvégzése is, csak azért vannak más prioritások is az életben.

Egyedül élek Pesten, a szüleim nagyon örülnek annak, hogy angolul tanulok és a Finnországban élő unokatestvéremtől is sok biztatást kaptam.

A saját szakmámban is rengeteg külföldivel találkozom, akik nulla nyelvtudással indulnak el és activityzni kell velük, mert a saját nyelvükön kívül mást nem beszélnek. Én azt gondolom, hogy 2018-ban ez már gáz. Nem 50-60 éves emberektől várom el azt, hogy tökéletesen beszéljenek angolul, de a mi generációnknál ennek már alapnak kellene lennie.

SpeakMan: Mennyit tudsz a tanfolyamon kívül foglalkozni a tanulással?

Tibor: Szerencsésnek érzem magam, mert nekem bőven elég az, amit szombatonként, abban a hat órában tanulok.

Az órákon az agyam szivacsként felszívja a tudást, így otthon gyakorlatilag csak a házi feladatokat kell megírnom. A „fejemen” kívül a módszernek is köszönhető, hogy tartósan megmaradnak a tanultak.

A neten azért szoktam olvasgatni, a filmekkel is edzésben tartom magam, és a munkám során is használom, de ezen kívül nem gyakorolgatok nagyon pluszban.

SpeakMan: És az utolsó kérdés. Mivel biztatnád azokat az embereket, akik még nem mertek belevágni a nyelvtanulásba?

Tibor: Azt tudnám nekik mondani, hogy nincs miért félni.

Szerintem a mai világban nélkülözhetetlen a nyelvtudás és enélkül egyre kevésbé lehet élni. Túl kell lépni a félelmen és a lelki rákészülés mellett persze meg kell teremteni a tanulás anyagi alapjait, mert ez a legjobb dolog, amire pénzt költhetsz és időt áldozhatsz.

Ha pedig elszántad magad, akkor gyere a Speak!-be, mert erről a módszerről és suliról csak szuperlatívuszokban lehet beszélni.