Kérdés: melyik módszerrel jutsz messzebbre? Ha egyenesen mész, vagy ha körbe-körbe?
Látszólag egyszerű a válasz: ha egyenesen mész, előre jutsz, körbe-körbe haladva elméletileg egy megadott területen belül maradsz. Ergo nem haladsz.
Az oktatás, így a nyelvoktatás világában azonban lehet, hogy a körkörös tanulás messzebbre visz, mint az egyenes irányú, egyenletes mozgás.
Ha magadra ismersz az alábbi példákban, akkor lehet, hogy végre választ kapsz arra a kérdésre, hogy eddig miért nem tudtál megtanulni angolul.
A közoktatásban két nagy irányt különböztethetünk meg: az úgy nevezett lineáris és ciklikus haladást (ez az egyenesen és körbe-körbe tudományosabb elnevezése).
A magyar közoktatásban a tantárgyak jellegétől függ, hogy melyik haladási irányt követjük – mindjárt meg is mutatom hogyan.
A matematikaoktatás tipikusan ciklikus: minden évben van algebra és geometria, és mindig átismétlitek az előző év tananyagát, aztán rápakoltok egy újabb réteget.
Egyik évben megnézzük, hogy számítjuk ki a négyzet és a kör kerületét, aztán a területét. Ekkor még csak két dimenzióban gondolkodunk. De aztán jön a harmadik dimenzió: a négyzetből kocka lesz, a körből pedig gömb.
Először megnézzük a kocka felszínét, utána megnézzük, hogy számítjuk ki a térfogatát is. A gömb már nehezebb műfaj, de ott is először megnézzük, hogy mi a helyzet a felszínnel, aztán térfogattal. Aztán kombináljuk őket: körből és háromszögből gúla lesz, aztán hasábok és így tovább…
Mindig visszatérünk az alapokhoz, de utána rárakunk egy réteget.
A történelem oktatása ezzel szemben lineáris: ötödikben elkezdjük az ősemberrel, a piramisokkal és a görögökkel meg a rómaiakkal, nyolcadikra pedig örülünk, ha eljutunk a második világháborúig.
Gimnáziumban ugyanezt megismételjük, követjük a kronológiai időrendet, és ha minden jól megy, az érettségi összes tételére marad egy kis idő. (Általában nem szokott.)
Az irodalommal nagyjából ugyanez a helyzet: a görög mitológiától eljutunk a 20. századig, viszont ehhez egyrészt feszített tempó kell, másrészt az, hogy (szinte) soha nem nézünk vissza.
Homérosz kilőve kilencedikben, tízedikben már szó se esik róla. Petőfi megvolt, jön Arany János. Az irodalomban azért vannak előrehozott művek (János vitéz, Toldi), de egyébként itt is erőteljesen érvényesül a lineáris nézőpont.
Függetlenül attól, hogy neked, személy szerint melyik tantárgyak mentek könnyebben a suliban, melyik haladási irány segít abban, hogy jobban felkészülj például az érettségire?
A matematika esetében, ha minden jól meg, és nem csúszik el a haladás tempója, akkor az érettségire teljes vértezetben érkezel, még az utolsó évben is használod azokat a dolgokat, amiket elsőben tanultál meg.
A történelem és az irodalom esetében azonban nem ez történik – a legtöbb iskolában az van, hogy egy részt haladtok tovább az előírt iskolai anyaggal (világháború, Ady Endre, stb.), de közben a tanár egy-két órát félrerak a ciklikus nézőpontra és csak a legutolsó évben előveszi az évekkel korábban vett anyagokat – ebből lesz az úgy nevezett tételkidolgozás.
Ha nem lenne egy kis ciklikusság az utolsó évben, akkor csak a te memóriádon múlna, hogy érettségin mennyire emlékszel a kilencedikben vett athéni demokráciára.
Most, hogy tudod a különbséget a lineáris és a ciklikus haladás között, szerinted a magyar közoktatásban melyik érvényesül az angoltanulás esetében?
Sajnos a kettőnek nem túl szerencsés keveréke.
Ha értő szemmel nézed meg a nyelvkönyveket, akkor láthatod, hogy ezek általában ciklikusan vannak felépítve: első évben jön az egyszerű jelen, aztán mellé vesszük a folyamatost, jön az egyszerű múlt, mellé vesszük a többit és így tovább.
Az Oxford, Cambridge és egyéb szintekre osztott angol nyelvkönyvek ezt a mintát követik – de a tanárok gyakran nem így fogják fel.
A ciklikus tankönyvek mellett a tanárok gyakran időhiány miatt kénytelenek lineárisan haladni, hogy minden hallgatás, minden olvasmány, minden feladat meg legyen oldva. Ami a sietségben kimarad, az a ciklikusság legfontosabb része, az ismétlés.
A sietős nyelvoktatásban a tanár úgy veszi, hogy egy adott nyelvtant tavaly már megtanultatok, és ha nem buktál évismétlésre, akkor biztos tudod is.
Ez azonban még színötösöknél sem garantált – akkor lehet, hogy tudta, de nyáron felejt az ember, és amikor nincs meg a megfelelő alap, az erre épített tudás is inogni fog, amíg össze nem dől egyszer az egész torony.
A sikeres nyelvtanulás titka tehát a ciklikusság, és mi is ezt az elvet képviseljük a tanfolyamainkon.
Attól, hogy valami volt már egy korábbi szinten, nem jelenti azt, hogy ki van pipálva, haladjunk tovább. A ciklikusság a biztosítéka annak, hogy a régi alapok elég stabilak, és stabilak is maradnak ahhoz, hogy újat építsünk rá.
Bár mi nem használunk tankönyvet a tanításhoz, a ciklikusság ott van a tankönyvekben is – és ezek a könyvek is sokkal hatékonyabbak lennének, ha minden tanárnak lehetősége / ideje / módja lenne arra, hogy több ciklikusságot vigyen az óráiba.
A lényeg, hogy akár tankönyvből tanulod az angolt, akár nem, mindig fordíts elég időt az ismétlésre, a megerősítésre, vagyis a körbe-körbe járásra, mert így lesz sziklaszilárd az angolod. Ha pedig profi (és beszédközpontú) segítséget szeretnél hozzá kapni, jelentkezz be ingyenes szintfelmérőre és próbáld ki a 100% beszéd, 0% könyv módszerű angol tanfolyamunkat:
Tanulj angolul játékosan! 🐝🌙 Ebben a videóban megmutatom, hogyan lesz két külön szóból egy új…
Kép forrása: Canva-canva.-com Írország zöld, barátságos, mesékkel teli ország – és kiváló terep az angol…
