A középhaladó szinteken ez az egyik leggyakrabban megfogalmazott vágya, célja a diákoknak. (A másik az elegancia és stílusosság, amiről itt írtunk korábban.) Érthető, hiszen egy anyanyelvi sem (csak) a tankönyvi angolt beszéli.
A legnagyobb különbség a formális, tanult angol és a hétköznapok angolja között a tökéletességhez való hozzáállásban mutatkozik meg.
A formális angol a nyelvtani szabályok precíz követéséről szól, míg az utca angolja lazábban kezeli a kötöttségeket, és sajátos logika alapján épül fel.
A mi diákjaink elsősorban nem a tankönyvi angolt szeretnék megtanulni, ahol mindig mindenki mindent tökéletesen ragoz, hanem azt a köznapi nyelvet, amin Londonban szól majd hozzájuk egy pincér, vagy taxisofőr.
Idiómákat, szólásokat, közhelyeket, frappáns kifejezéseket, rövid reakciókat, és trendi szavakat.
És még valamit.
A stílusrétegeket.
Stílusrétegek alatt most azokat a nyelvi kifejezésmódokat értjük, amelyek a tanult, formális angol mellett/alatt léteznek.
Vagyis a tankönyvi angol szabályaitól és definícióitól (részben) mentes megszólalás hétköznapi és laza formáit.
Lehet, hogy kapásból a szleng ugrik be erről (és milyen jól ugrik be), de ez csak a big picture néhány pixelje. Most megmutatom a teljes képet.
Az informális nem jelző, hanem pusztán arra utal, hogy olyan közegben használod az angolt, ahol nem kell tartanod a társadalmi kötöttségektől. (A formális angolnál kell „vigyáznod a szádra”.)
Nézzünk egy Magyarországon is ismert példát.
Joey, a Jóbarátok egyik szereplője, egyetlen kérdéssel szokta levenni a csajokat a lábukról. Ez a „How ya doin’? (magyarul „Na mi a helyzet?” volt a fordítása).
Ez az informális angol lényege: a szerkezet nyelvtanilag totálisan helytelen [nincs benne létige, a you és a doing végét elharapja], mégis mindenki érti miről van szó.
A hétköznapokban ez egy teljesen használható formátum, de Joey jól tenné, ha ezt a kérdést bemutatkozásként nem lőné el egy szereplőválogatáson. [Bár, ha jól emlékszem volt rá példa ;)]
A kollokviális és az informális angol között elég nagy „szürkezóna” tátong, hiszen a legtöbb dolog egyszerre tartozhat az informális és a kollokviális stílushoz.
A kollokviális angol egy hajszállal talán még kötetlenebb, a kifejezést pedig csak élőbeszédre használjuk, az írott nyelvre szinte soha.
Jellemzően nyelvtanilag abszolúte helytelen szavakról, kifejezésekről és mondatokról van szó, amit az élő, beszélt angolban simán használnak. Tipikus példa erre a „Try and stop me” vagy a „bored of school” kifejezések.
A kollokviális szónak alapvetően nincs negatív jelentése, de ha mondjuk azt hallod, hogy „Your English is colloquial at best”, az azt jelenti, hogy a beszélő szerint nem elég magas szintű az angoltudásod.
A szleng nem csak azt jelenti, hogy az angolod nem tankönyvízű, vagy nyelvtani szabályokhoz kötött.
Az informális és kollokviális kifejezések az egész nyelvben, minden beszélőnél megjelennek, a szleng ezzel szemben egyes csoportok, speciális beszédmintáira értendők.
A szlengszavakat kezdetben mindig egy-egy adott, jól elkülönülő, társadalmi csoport használja. Az „Ain’t no problem”-típusú kettős tagadás például tipikusan afro-amerikai szleng.
A tiniszleng és az afro-amerikai szleng azonban két olyan kategória, ami széleskörű jelenlétének köszönhetően, más csoportokra is „kisugározta” a kifejezéseit, és beépült a hétköznapok angoljába.
Pl. a tiniszlengből eredő „buzz” (népszerű, felkapott dolog) dalszövegeken és filmeken keresztül, más környezetben is megjelenik. Lásd Jézus Krisztus Szupersztár egyik dalának címe „What’s the Buzz?”.
A szlenghez hasonlóan ezt a stílust is általában egy közösség használja – a szakzsargon esetében azonban nem társadalmi csoportok, hanem foglalkozások alapján rendeződnek rendszerekbe a kifejezések, szavak.
Az orvosok, ügyvédek, mérnökök zsargonja azokat a szakkifejezéseket takarja, amik a munkájuk elvégzéséhez kell.
A zsargonba beletartoznak a formális szavak, amiket például hivatalos iratokban és jelentésekben használnak, de ennél sokkal izgalmasabb az a zsargon, amit csak szóban, egymás között, gyakran poénból (inside joke) használnak.
A B-52 az amerikai orvosoknál pl. nem a bombázót jelenti, hanem 5 mg Haldol IV és 2 mg Ativan IV keverékét – nyilván ezt nem írnák rá egy orvosi kartonra, egymást között azonban megértik.
A zsargon általában azért nem terjed el az adott munkán kívül, mert mi, laikusok nem tudjuk mire használni a szakszavakat.
Az ásatásunk végére lejutottunk a „legalsó stílusréteghez”, ami már a káromkodás világába vezet minket.
A vulgáris szó jelentése eredetileg az „emberek nyelve” volt, manapság azonban kizárólag a durva, obszcén, és sértő kifejezésekre használjuk.
Ezekre példa a ****, a **** vagy különösen a ******* ******.
Habár az angolban a magyarhoz képest limitáltabbak a lehetőségek a káromkodásra, azért ők is tudnak fantáziadúsak lenni. (Példák után nem kell sokat keresgélned a neten :))
Ha nem tankönyvízű nyelvtudásra vágysz, hanem az élő, beszélt, angol nyelvet szeretnéd megtanulni, akkor próbáld ki tankönyvmentes tanfolyamainkat. Első lépésben jelentkezz ingyenes szintfelmérőnkre itt és most:
Kép forrása: Canva-canva.-com Kanada egy hatalmas, sokszínű ország, amely egyszerre kínál modern városi élményeket és…
Tanulj angolul játékosan! 🐝🌙 Ebben a videóban megmutatom, hogyan lesz két külön szóból egy új…
Kép forrása: Canva-canva.-com Írország zöld, barátságos, mesékkel teli ország – és kiváló terep az angol…
