Meg lehet tanulni egyedül angolul? Lomb Katónak igaza volt, mégis tévedett

Az önállóság iránti vágyunk az egyik legösztönösebb emberi késztetésünk. Gondolj csak arra, amikor 1 éves kora körül elindul egy gyerek – milyen dacos elszántság csillog a szemében? Sokszor mondjuk azt is, hogy a felnőttség próbája az önállóság, és akkor növünk fel igazán, amikor befizetjük az első saját számlánkat a postán/iCsekken. De a nyelvtanulást is magunknak kellene megoldani? Teljesen egyedül, külső segítség nélkül kell megtanulnunk angolul? A nyelvtanulás tényleg egyéni sportág, amiben kizárólag önmagunkra támaszkodhatunk?

Lomb Kató szerint igen

Lomb Kató, a legendás magyar poliglott (több nyelven beszélő), a világ egyik első szinkrontolmácsa, egy egész könyvet írt az önálló nyelvtanulásról „Így tanulok nyelvet” címmel.

Lomb szerint így néz ki az eredményes nyelvtanulás „titka”, egy nagyon egyszerű matematikai képletbe foglalva:

Vagyis minél erősebb belső késztetést érzel a tanulásra, és minél gyorsabban le tudod győzni a megszólalástól, vagy megszégyenüléstől való félelmedet, annál gyorsabban meg fogsz tanulni angolul.

Lomb Kató sem hitt tehát a mitikus nyelvérzékben. A jó öreg melóban annál inkább, amit ő elsősorban az egyéni, önálló tanulásra szánt időben határozott meg.

Saját megfogalmazásával élve, három „autóval” (a görög ’auto’ szó jelentése önmaga) közlekedett a nyelvtanulás világában: ez pedig az autolexia, az autográfia, és autológia négykerekűje volt.

Az autolexia az önmagamnak való olvasást, az autográfia az önmagamnak való írást, az autológia pedig az önmagammal folytatott –akár néma, akár félhangos – beszélgetést jelenti.

Lomb szerint ez a három „önvezető autó” tartja sikeres pályán a nyelvtanulást, hiszen

• olyan könyvet, cikket vehetsz a kezedbe, ami őszintén érdekel;
• olyan dolgokról írhatsz naplót, ami valóban foglalkoztat;
• és olyan témákról beszélhetsz magaddal, amelyek tűzbe hoznak –a megszégyenülés legparányibb esélye nélkül.

Nem baj, ha hibás. Nem baj, ha nem tökéletes. Nem baj, ha más megmosolyogná. Mert senki és semmi nem számít, csak az, hogy foglalkozol a nyelvvel, időt szánsz rá, és napról napra ügyesebb vagy.

Lomb Katónak igaza volt

Nyelvérzék tényleg nem létezik.

A magabiztos nyelvtudás megszerzésének legnagyobb korlátja a megszégyenüléstől való félelem.

Minden eszközt (naplóírás, rendszeres olvasás stb.) meg kell ragadni, ha meg akarsz tanulni angolul.

Magas lángon égő, belső motiváció nélkül nincs eredmény.

A megtanulni vágyott nyelv iránti érdeklődés hiánya kudarchoz vezet.

Minden egyes nap időt, és energiát kell belerakni a tanulásba, különben megette a fene az egészet.

A tökéletességet nem hajszolni kell, hanem elfelejteni. Ezerszer jobb egy rossz mondat, amit ma mondasz ki, egy tökéletesnél, amit napokig tökéletesítesz a fejedben.

De.

Lomb Kató tévedett: a nyelvtanulás nem egyéni sport

Egy dologban viszont meggyőződésünk, hogy Lomb Kató tévedett. A nyelvtanulás nem egyéni sport, hanem csapatjáték, a társak jelenléte pedig kulcsfontosságú sikertényező.

Ezt nem valamilyen kollektivista (közösségelvű) üdvtan, hanem az evolúció vastörvénye, és az ember társas lény mivolta mondatja velünk. Az emberi közösségi lény, amely csoportokba szerveződve működik, tanul, és fejlődik a leghatékonyabban. (Forgas; Bereckei)

Kosztolányi Dezső szavaival élve, „ilyen az ember, egyedüli példány”.

De mivel nem társadalomtudományi szemináriumon ülünk, ezért nézzünk 4 konkrét példát arra, miért hatékonyabb a csoportos nyelvtanulás az egyéninél.

Ezért csapatjáték a nyelvtanulás

• Angolul beszélni csak beszéd közben lehet megtanulni, a kommunikációhoz viszont mindig legalább két ember kell.

Társak hiányában nincs valódi kommunikáció, csak végtelenített belső monológ, érdemi információcsere, és visszacsatolás nélkül. Azt hiszem ezen nincs mit ragozni.

• A magabiztos nyelvhasználat szerves része a kiejtésbeli különbségek kezelésének képessége is.

Az angolul beszélő világban nem mindenki formálja úgy a szavakat, mint a 7 órás BBC híradó, jól fésült bemondója. Sőt, a legtöbben erős akcentussal beszélik az angolt –még a született, native speaker-ek is-, ezért a tanulás során elemi érdeked, hogy minél több eltérő kiejtéssel ismerkedj meg.

Erre pedig a más emberekkel (pl. csoporttársakkal) való kommunikáció ad lehetőséget – az egyéni nyelvtanulás nem.

• A motiváció törékenyebb, mint a nagyi Herendi készlete.

Egyetértünk Lomb Katóval abban, hogy  a motiváció az a motor, ami meghajtja az emberi vágyak, gondolatok és tettek bonyolult gépezetét, és ösztönöz folyamatosan a következő lépés megtételére.

De bármilyen erős, vagy célhoz kötött is legyen, a motiváció is megtörhet, vagy akár elfogyhat. Egyedül pedig kutya nehéz dolog szembenézni egy holtponttal.

Amikor viszont 10-12 motivált, cél által vezérelt, kitartó ember összejön egy tanfolyamon, akkor minimálisra csökken a végzetes motivációvesztés veszélye. Mert a társak nem csak kommunikációs edzőpartnerek, hanem azok az emberek is, akik megkérdezik milyen napod volt, és segítenek kikecmeregni a hullámvölgyből.

• Mikor akarod elkövetni az első hibát?

Ha otthon, a négy fal között, egyedül gyakorolod az angolt, akkor a kommunikációs gyerekbetegségek az első éles helyzetben fognak kijönni rajtad. A könyörtelen rövidzárlatot okozó keresztkérdés a kávézóban/reptéren/szállodában, vagy a kínosan mosolygós, mutogatós, szemlesütve hazamenős „útbaigazítás” a Deákon.

Szerinted egy ilyen kudarc után, mekkorára nő majd benned a következő beszélgetésben rejlő beégés lehetősége miatt érzett félelem?

Egy tanfolyamterem biztonságos, kontrollált környezetet jelenthet, amiben bátran (és hangosan) hibázhatsz. Ha ehhez még sikerül egy olyan módszert is találnod, ami beszédközpontú + az órákon nincs nyilvános szereplés, akkor nyert ügyed van (igen, ez egy minimális önreklám volt).

Szerintünk tehát így néz ki az eredményes nyelvtanulás matematikai formulája:

Lomb Kató fején találta a szöget.

Mi csak egy határozott mozdulattal beljebb vertük, hogy még stabilabb legyen a nyelvtudásod.

Kipróbálod?

Jelentkezz ingyenes szintfelmérőnkre, és ismerd meg 100% beszéd, 0% könyv módszerünket, amivel nyilvános szereplés nélkül, mégis folyamatosan beszélve tanítunk meg angolul:

Felhasznált irodalom:

Lomb Kató: Így tanulok nyelveket

Joseph P. Forgas: A társas érintkezés pszichológiája

Bereckei Tamás: Evolúciós pszichológia