Videojáték+gyerek+felnőtt kontroll=korrekt nyelvtudás

Többször írtunk már ezen a blogon arról, hogy az élet minden területét ki lehet használni a nyelvtanulásra. Arról is volt már szó, hogy a videojátékok – bár az antijátékosok számára mást mutat a helyzet – igenis számos dologra képesek megtanítani hűséges gyakorlóikat.

A mozgatórugó a motiváció, ez esetben az, hogy ha játszani akarunk illetve ha jól akarunk játszani.

Ehhez egy angol nyelvű játék esetén érteni kell a szabályokat, a menet közben érkező utasításokat, a felbukkanó lehetőségeket, a szöveges leírásokat. Mese nincs, a játék kemény.

Szó esett a játékok gyenge pontjairól is, már amit a nyelvtanulási vonatkozást illeti – félrefordítás, más játékosokkal való kapcsolatba kerülés, amelynek eredménye lehet rossz kiejtés, rosszul megtanult használat vagy durvaság miatt a lelkesedés elpárolgása stb. – ha a cél valóban a nyelvtanulás és ha kisebb gyermekről van szó, ezek elkerülését felnőtt közreműködésével érdemes megelőzni.

Dragomán György, Kossuth-díjas író és műfordító saját gyermekeit egy Nintendo Wii játékkonzol és a rajta futtatott, előzetesen gondosan kiválogatott játékok segítségével tanította meg angolul. Az „észrevétlen kiképzés” hat és kilenc éves korukban kezdődött, a fiúk mára 12 és 15 évesek, és nem csak folyékonyan használják az angolt, de az életük természetes része az idegen nyelvű tévézés, olvasás és személyes kommunikáció is.

Így tanítsd a gyerekeidet angolra videojátékokkal: a „Dragomán-módszer”

Nézzünk néhány alapelemet az író által alkalmazott módszerből, amelyet saját blogján tárt az olvasóközönség elé részletesen.

Gyermekei előtt az első pillanattól kezdve lefektetett bizonyos alapszabályokat, nem csak a játékra vonatkozóan, hanem azzal kapcsolatban is, hogy milyen feltételekkel játszhatnak.

Olyan játékot választott, ahol nem csak egymást követik a pályák, hanem ezek között szöveges részek láthatóak, illetve a hősök is sokat beszélnek (az egyik játéktípusban több százezer szó volt a szókincs), feliratok láthatóak vagyis egyszerre lehet gyakorolni az olvasás és a hallás utáni értést is.

A gyerekek számára természetesen a vonzerőt a játék lehetősége jelentette. Az író jelen volt amíg a gyerekek játszottak, segített kiírni nekik az adott etaphoz kapcsolódó szavakat, elmondta a jelentésüket, betanította a kiejtést. Következő nap az előző napiak felmondása vagy játékos gyakorlása árán lehetett csak elkezdeni játszani.

Ügyelni kell, hogy a gyermekeket ne nyomja agyon a feladat, vagyis naponta maximum 10-15 szót érdemes felírni és a kikérdezés se tartson tovább 5-10 percnél.

Később be lehet vezetni, hogy a megjelenő szövegeket a gyerek olvassa fel vagy az elhangzó szavakat-mondatokat ismételje meg. Aztán rá lehet hagyni a fordítást is. Később szépen, apránként a játéktól függetlenül is elkezdtek foglalkozni a nyelvvel, de szigorúan egyszerre keveset és inkább játékosan, könnyedén.

Az író elmagyarázta az igék ragozását vagy más nyelvtani szabályt, de szigorúan egyszerre csak egyet. Utazás közben az autóban játékosan igét ragoztak vagy mondatokat fordítottak.

Végül lehetővé tették a gyerekek számára, hogy elkezdjék használni a nyelvtudásukat önállóan is: külföldi képregényeket kaptak, idegen nyelvű gyerekcsatornát nézhettek.

A videojáték szuper eszköz, de önmagában a Sims, vagy a The Wolf Among Us nem fognak megtanítani angolul beszélni se téged, se a gyermekedet. Szerencsére itt vagyunk mi és a 100% beszéd, 0% könyv módszer, amivel a gyakorlatba is átültetheted azokat a szavakat, amiket a játékokból, vagy a többi gamertől tanultok: