Mikor érzed magad egyedül a nagyvilágban? – Speak! angol nyelviskola

Emlékszem, amikor először mentem egyedül külföldre nagyon meg voltam ijedve. Már előtte is jártam külföldön a családdal, barátokkal, osztálytársakkal, de össze sem lehet hasonlítani a két helyzetet. Amikor egyedül vagy, és tudod, hogy csak és kizárólag magadra számíthatsz, az azért elég ijesztő tud lenni. A „mi lesz, ha…”-típusú pánikszerű gondolatok újra és újra megrohantak és nagyon nehezen tudtam szabadulni a gyomortájékon jelentkező rossz érzéstől, hogy valami nincs, vagy nem lesz rendben. Aztán rendben lett. Több mint rendben, mert utazni, világot látni, térképpel a kezedben felfedezni egy ismeretlen várost, vagy bebarangolni egy megkapó falucskát, hihetetlen, inspiráló és csodálatos élmény. A gimnáziumi irodalomtanárom sokszor mondta, hogy az utazásban maga az út a fontos és nem a cél. Azt hiszem a külföldi utazásaim során értettem meg igazán, hogy mit jelent ez a mondat. Kíváncsi vagy rá, hogy miért lehet fontosabb az út, mint a cél? Szeretnéd tudni, hogy mikor érzed magad nagyon egyedül a nagyvilágban? És, hogy mi az ellenszere a magánynak, ha külföldön jársz? Akkor a Speak! angol nyelviskola mai bejegyzését Neked írtuk…

Sok szép emléket és még több fényképet őrzök a külföldi útjaimról, de a szívemhez legközelebb álló pillanatfelvételek nem klasszikus turistaemlékek. Nem a hűtőszekrény oldalán sorakozó mágneseken látható építészeti műremekek, vagy a gazdagabbnál gazdagabb gyűjteménnyel rendelkező múzeumok világhírű alkotásai a kedvenc momentumaim.

A helyi ízek, illatok; a lüktető, színes, soha nem alvó városok, zsúfolt utcák és terek; a megértő némaságba burkolózó erdők és rétek; és az emberek. Az emberek, akiket megfigyeltem egy kávézó teraszáról, a kocsmában, a villamoson, metrón, buszon, vagy a helyi szupermarketben. A turistacsoport, akikkel mindig összetalálkoztunk és a harmadik alkalom után már mosolyogva integettünk egymásnak, vagy az a nagyon elegáns madridi férfi, akitől útbaigazítást kértem az első estémen, amikor nem találtam a hotelem utcáját.

Az emberek, akiket nem csak megfigyeltem, de akikkel beszélgettem is. Mert ezeken a beszélgetéseken keresztül nem csak őket, a családjukat, a városukat, országukat és kultúrájukat ismertem meg, de önmagamról is sok mindent megtanultam. Megtanultam azt, hogy mennyire félelmetes érzés, ha nem vagy biztos magadban, az angoltudásodban és mennyire jó érzés, ha mindennek ellenére képes vagy megértetni magadat. Hogy milyen nehéz tud lenni a gondolatok, érzések kifejezése és cseréje, ha nincs a kezedben olyan nyelvi eszköz, ami segítene a pontos, öncenzúra nélküli megértésben.

Rá kellett döbbennem, hogy az első külföldi utamon nem attól féltem, hogy eltévedek, kirabolnak, vagy valamilyen baleset ér. Hanem attól voltam megijedve, hogy nem fogok tudni segítséget kérni, kapcsolatba lépni másokkal, ha kell. Vagyis nem az ismeretlentől tartottam, hanem a beszéd, a kommunikáció, illetve annak hiányától való félelem nyomasztott.

A személyes tapasztalatom és a Speak! angol nyelviskola munkatársaként eltöltött hónapok ezt a tapasztalatot csak megerősítették, hogy ilyenkor nincs mit tenni: beszélni kell. Akkor is, ha először nem tökéletes, vagy egyenesen kínos. Akkor is beszélni kell, kapcsolatot kell teremteni, ha az elején nincs elég szavunk arra, hogy nagyon árnyaltan fejezzük ki magunkat. Akkor is beszélni kell, ha még nem érezzük kényelmesnek a nyelv használatát, mert, ha nem beszélünk, nem gyakorolunk, akkor soha nem fogjuk annak érezni.

Egy angol nyelviskola abban tud segíteni, hogy ne külföldön kerülj először hasonló helyzetbe. Egy jó tanfolyam arról ismerszik meg, hogy előre felkészít hasonló szituációkra és olyan kifejezéseket, szavakat és nyelvi eszközöket tanít meg, amelyek a valódi élet, valódi helyzeteiben is jó szolgálatot tehetnek. Ezért kell az élethez közelíteni a módszert és ezért van szükség sok gyakorlásra és folyamatos beszédre.

Az egészben az a legjobb, hogy amit egy jó angol nyelviskola 2-3 tanfolyamán megtanulsz, már ad egy olyan túlélőkészletet a kezedbe, amellyel el tudsz boldogulni egy külföldi utazáson. Hogy soha, de soha ne érezd magad magányosnak külföldön, akkor sem, ha éppen egyedül vagy.