„Már megint ezt vesszük?”
„Olyan régóta tanulok, de még mindig nem beszélek magabiztosan angolul…”„Miért nem megy ez nekem, tök ciki!”
„Lehet, hogy egyszerűen nincs nyelvérzékem?”
Ismerős?
A legtöbb diák nagy hévvel kezd neki a tanulásnak, sokan új évi fogadalomként vágnak bele, hogy végre idén megtanulnak angolul. Azonban pár hét eltelte után a kezdeti hév csökken, az anyagok nehezednek, nem érzik a haladást, és inkább feladják. Újra. Sokadjára. Talán örökre. Meggyőzik magukat, hogy bennük van a hiba, nem tudnak nyelvet tanulni, nincs remény számukra. Pedig a probléma nem a képességeikben rejlik, sokkal inkább abban, hogy a várt eredmény és a befektetett energia nincs összhangban egymással.
Sokan azt várják, hogy 10 óra után már látványosan folyékonyan fognak beszélni, három hónap alatt nulláról középfokú szintre eljutnak, vagy heti egyszeri tanórai gyakorlással ugyanúgy meg fognak tudni tanulni egy nyelvet, mint gyerekként az anyanyelvüket. De sajnos azt kell mondanom, hogy ezek az elvárások nem reálisak.
A nyelvtanulás nem egy gyorsan kipipálható teendő
Az angolt nem lehet egyszerűen „letudni” azzal, hogy hetente egyszer találkozol egy tanárral, aki 15 különböző feladattípust váltogat 1,5 óra alatt, 5 percenként valami új adatot ad, bemagolsz pár szót a szódolgozat előtt és kész, megtanultál angolul. A nyelvtudás egy olyan készség, amelyhez folyamatos gyakorlás, ismétlés, elmélyedés az anyagban, hibázás, korrekció, és verítékes munka kell!
Ezért önmagában az sem jelent sokat, hogy hány órát töltöttél angolórán. Ha például heti másfél órát angolozol a tanároddal, de két alkalom között nem ismétled át az anyagot, nem végzed el a házi feladatot, és nem találkozol a tanultakkal angolnyelvű podcastekben, filmekben, akkor a heti másfél óra lesz az összes kapcsolatod az angol nyelvvel.
Ez olyan, mintha kisgyermekként a szüleid csak hetente 1,5 órán keresztül beszéltek volna hozzád magyarul. Szerinted úgy tudnál ma folyékonyan, magas szinten, választékosan beszélni az anyanyelveden? Biztosan nem.
A tanár megmutatja, mit és hogyan érdemes gyakorolnod. Segít, javít, kérdez, irányít és visszajelzést ad. De a fejlődéshez neked is aktívan részt kell venned a folyamatban.
Mitől működik jól a diák?
A nyelvtanulással kapcsolatos szakmai tapasztalataink alapján összeállítottuk, hogy milyen tanulói szokások támogatják leginkább a folyamatos fejlődést.
Az órára érdemes felkészülten érkezni: átismételni az előző anyagot, megcsinálni az előző órán feladott összes házi feladatot, bemásolni az aznapi tananyagot, és az órán aktívan részt venni a gyakorlatokban. Ha valami nem világos, érdemes azonnal kérdezni, nem pedig továbbmenni kérdésekkel a fejünkben
Ugyanilyen fontos, hogy az óra ne a tanulás vége, hanem a tanulási folyamat egyik része legyen. A két óra között végzett ismétlés és házi feladat segít abban, hogy az órán megszerzett tudás rögzüljön, és később előhívható legyen.
A rendszeresség mellett az is számít, hogy legyenek zavaró tényezők nélküli, valóban a tanulásra fordított óráid. Ha pedig azt érzed, hogy valami nem működik, nem érted az anyagot, vagy nem úgy haladsz, ahogy szeretnél, érdemes ezt rögtön jelezni a tanárodnak. Így tudtok együtt változtatni, hogy még inkább személyre szabott legyen a haladásod..
Nem mindegy a gyakoriság
Az ideális haladáshoz a Speaknél heti két alkalommal, alkalmanként 1,5 órás tanulást javaslunk.
Miért?
Mert így egy alkalommal sokkal jobban el tudtok merülni az új anyagban, alaposan be tudjátok gyakorolni és van idő beszédgyakorlásra is. Nem telik el túl sok idő két találkozás között, kevesebbet felejtesz, hiszen az ismétléssel és házival együtt rendszeresen kapcsolatban maradsz az angollal, amitől jobban elmélyül a tudás. Így tudsz érdemben haladni a célod felé!
A Speak rendszerében egy szintet körülbelül 30 tanórányi tanulásra tervezünk, ha heti 2 alkalommal, 1,5 órás tanórákban jársz, 2 hónap alatt tudsz reálisan teljesíteni egy szintet. Ez heti 1 alkalommal 4 hónap… A nulláról középfokig vezető út érezhetően nem néhány hét vagy hónap kérdése. Több szint, sok-sok óra gyakorlás és rengeteg ismétlés van mögötte.
A lassú haladás nem feltétlenül sikertelenség
A nyelvtanulás egyik legfrusztrálóbb része, hogy a fejlődés nem mindig látványos.
Lehet, hogy egy ideig úgy érzed, semmi nem történik. Aztán egyszer csak észreveszed, hogy megértesz egy mondatot, amelyet korábban nem értettél. Eszedbe jut egy kifejezés anélkül, hogy le kellett volna fordítanod. Vagy egy olyan helyzetben is meg tudsz szólalni angolul, amelyben néhány hónappal korábban még biztosan magyarra váltottál volna.
Ez is fejlődés.
A reális cél tehát nem az, hogy 10 óra után „készen legyél”. Nem az, hogy három hónap alatt nulláról középfokra juss. És nem az, hogy a tanároddal töltött heti másfél óra helyettesítsen minden egyéb tanulást.
A reális cél az, hogy következetesen, a saját szintedhez és célodhoz igazodva haladj előre.
Mielőtt azt mondod: „nekem nem megy”
Érdemes feltenned magadnak néhány kérdést:
Rendszeresen jártam az órákra?
Átnéztem az előző óra anyagát?
Megcsináltam a házi feladatokat?
Felkészülten érkeztem az órákra?
Aktívan részt vettem a gyakorlásban?
Kérdeztem, amikor valamit nem értettem?
Jeleztem a tanáromnak, ha úgy éreztem, hogy nem haladok?
Ha ezekre többnyire igen a válaszod, akkor jó úton jársz – még akkor is, ha a fejlődésed nem mindig olyan látványos, mint szeretnéd.
Ha viszont több kérdésre is nem a válasz, akkor lehet, hogy nem új módszerre, másik tanárra vagy „jobb nyelvérzékre” van szükséged. Lehet, hogy egyszerűen másképp kell tanulnod.
Az angoltanulás nem sprint. Inkább egy hosszabb út, amelyen a rendszeresség sokszor többet számít, mint egy-egy nagy lendület. Mi abban segítünk, hogy tudd, merre menj, mit gyakorolj, hogyan haladj, és honnan fogod tudni, hogy valóban előrébb jutottál.
A következő lépést viszont neked kell megtenned.
Szerző: Margitay Petra
a Speak! Nyelviskola szolgáltatási vezetője