Ha nem ismernéd a félelmet, mit érne a bátorságod? – Speak! angol nyelviskola
Belegondoltál már, hogy mi mindentől féltél az életben? Az első naptól az iskolában. A szüleid haragjától. A csalódástól. Az érettségitől. Az elutasítástól. Attól, hogy nem vesznek fel az egyetemre, vagy, hogy meg fognak húzni az első vizsgádon. Egy állásinterjútól. A naptól, amikor először mentél be az új munkahelyedre. A főnöködtől. Egy családtag elvesztésétől. A számláktól. Egy közúti ellenőrzéstől, mert tudtad, hogy nem hiánytalan az izzókészleted. Szinte végtelen listát írhatnék azokról a félelmekről, amelyek ideig-óráig meghatározzák az életünket. És ezen a listán bizony előkelő helyen szerepel a nyelvtudás hiányától, vagy megszerzésétől való félelem. Van, aki képes megküzdeni ezzel a félelemmel. Másokat megbénítja a teher és képtelenek egyről a kettőre jutni. Ma hozzátok szeretnék szólni. Mert, ha ti nem is látjátok a fényt az alagút végén, van megoldás és ehhez egy dolgot kell csak tennetek. Hogy mi ez az egy dolog? És miért segíthet ebben a valamiben egy angol nyelviskola? Olvass tovább és kiderül…
Van egy mondás, amit a nagypapámtól sokszor hallottam gyerekkoromban: ha nem ismernéd a félelmet, mit érne a bátorságod? Elgondolkodtam. Vajon ez csak a félelemre igaz, vagy minden más emberi érzésre?
Egy pillanatra képzelj el két párhuzamos világot. Az egyik világban – nevezzük Boldogföldnek– nincs bánat, betegség, fájdalom, háború, nélkülözés, halál. Nincsenek kudarcok, csak sikerélmények. Soha nem esik az eső, nincsenek pusztító természeti katasztrófák, csak napsütés és egymást kergető bárányfelhők a vakító kék égen.
A másik világnak – nevezzük Komorföldnek– mindebből semmi sem jutott. Az élet viszontagságos és komor, akárcsak az égbolt, amelyből szakadatlanul zuhog az eső, amely ólomszürkére festi a tájat. A halál gyorsan és sűrűn csap le, a betegségek a mindennapi élet részei, az emberek egymással háborúznak minden különösebb ok nélkül. Nincsenek hősök, kiemelkedő teljesítmények, hétköznapi sikerélmények.
Szerinted melyik világban boldogabbak, elégedettebbek az emberek? Mielőtt rávágnád a választ, nem az a kérdés, hogy Te hol élnél szívesebben. Te, aki láttad Komorföld acélszürke felhőit és Boldogföld dús, zöld mezőit és kristálytiszta forrásait nem tudsz elvonatkoztatni a személyes tapasztalataidtól. Az emberek, akik csak azt a valóságot ismerik, amelybe születtek és nincsenek abban a helyzetben, hogy bármi mást elképzeljenek, mint amit a saját világuk megenged nekik.
Éppen ezért azt hiszem, hogy mindkét elképzelt világban egyformán elégedettek lennének az emberek az életükkel. Hiszen ez a két elképzelt világ lelki értelemben egydimenziós univerzum. A jelenségeknek csak fizikai értelemben van mélysége, érzelmileg nincs és nem is lehet, hiszen nem létezik összehasonlítási alap. Azt hiszem egyetérthetünk abban, hogy ha Komorföld lakói akárcsak egyetlen percre is megtapasztalhatnák, hogy milyen az élet Boldogföldön, életük végéig boldogtalanok lennének. De nem tapasztalhatják meg, nem tudják, hogy más is lehetne az életünk, éppen ezért nem is lehetnek elégedetlenek az életükkel. Boldogok a tudatlanok…
A mi világunk nem egydimenziós: tele van fénnyel és árnyékkal, sikerrel és kudarccal, örömmel és szomorúsággal. Nekünk, földi embereknek azért van külön szavunk a bátorságra és a gyávaságra, mert mi mindkettőt ismerjük, tudjuk, sőt érezzük is magunkban. Azért tudjuk értékelni a jót és próbáljuk elkerülni a rosszat, mert nem csak a boldogság felhőin, hanem a szomorúság völgyében is jártunk már. Azért félünk, mert tartunk a következményektől és tudjuk, hogy mit veszíthetünk, vagy milyen áldozatokkal, nehézségekkel járhat egy-egy döntésünk. És ezért száll inunkba a bátorságunk, ha olyasvalamivel állunk szembe, amit úgy érezzük, hogy lehetetlen legyőzni.
Pedig a félelmet semmi más képes olyan gyorsan visszavonulásra kényszeríteni, mint egy bátor döntés. Egyszer mindenkinél, nálad is eljön az a pillanat, amikor már nem menekülhetsz tovább. Amikor szembe kell fordulnod azzal, ami el akar téged és a jövődet pusztítani. És valójában ehhez a szembeforduláshoz kell összeszedned minden bátorságodat, nem a további harchoz, mert sokszor önmagában már ez a szembefordulás is elég ahhoz, hogy elűzd a félelmedet.
Az angol nyelv sokaknak azért vált mumussá, mert sorozatosan elkerülték a szembefordulást és nem keresték a megoldást a problémára, hanem megpróbáltak elfutni, elbújni előle. Ők azok, akik már több tucat iskolai és magántanáron, több száz órányi angol nyelviskola által szervezett tanfolyamon túl vannak, mégsem tudnak, mernek megszólalni angolul.
Sok ember ezért inkább Komorföld homokjába dugja a fejét, hogy inkább ne is lássa, tudja, hogy milyen élete lehetne Boldogföldön, vagyis nyelvtudással a zsebében. Azt gondolom, hogy egy angol nyelviskola nem lehet elnéző ezzel a struccpolitikával szemben és meg kell mutatnia, hogy milyen egy félelem nélküli, tudásban és lehetőségekben gazdag élet.
De nem csak a végcélt kell megmutatnia, hanem az oda vezető utat is. Ennek a megmutatásnak az első számú eszköze a bemutatóóra. Ez az a pont, ahol egy jó angol nyelviskola esetében, elválik egymástól Komorföld félelemmel teli világa és Boldogföld fényes valósága. A bemutatóóra az a pont, ahol már nem csak a jövőről beszélünk, hanem megmutatjuk, hogy milyen lépések és megállók vezetnek a végállomáshoz.
És ami nekünk a sikerhez vezető út lépéseinek bemutatásáról szól, az neked a szembefordulás pillanata. Amikor összeszeded minden bátorságod, feltéped a nagy fekete szekrény ajtaját és szembenézel a félelem mumusaival.
Több ezer ember számára a Speak! angol nyelviskola bemutatóóráján már kiderült, hogy a sarokban, vagy a szekrény mélyén nem lapult komoly, vagy legyőzhetetlen ellenség. A kérdés csak az, hogy Neked mikor jön el ez a pillanat. Mi itt leszünk és segítünk.