Pedig jó ötletnek tűnt… – Speak! angol nyelviskola

Megvan az a műsor, hogy „Pedig jó ötletnek tűnt”? Akkor tudod, hogy egy-két szereplő a saját bőrén is megtapasztalta már, hogy nekifutásból belerohanni egy tömör betonfalba nagyon fájdalmas tud lenni. De gondoltad volna, hogy van ennél is keményebb találkozás? Hogy van, ami még egy masszív vasbetonszerkezettel való frontális ütközésnél is komolyabb sérüléseket tud okozni? Sérüléseket, amelyeket talán sosem fogsz kiheverni? Ha nem, akkor nekem jó ötletnek tűnik tovább olvasni…

Nem, nem két betonfal a megfejtés. Az, ami még egy tömör fallal történő találkozásnál is nagyobb sérüléseket okozhat Neked nem más, mint a kudarc. A kudarc mélyre, egészen a lelkedig hatol. Ha volt már részed benne, biztos fel tudod idézni a keserű ízt a szádban és azt a meghatározhatatlan eredetű gyomorszorító érzést, ami súlyos vasmarokként zárul össze a belső szerveid körül. A bénultságig fokozódó gyengeséget és erőtlenséget, amikor egy liter tej megemelése is gigászi feladatnak tűnik.

De még a kínzó testi tünetek sem vehetik fel a versenyt a lelki sérülések mélységével és érzékenységével. A fájdalommal, kétségbeeséssel, tehetetlenséggel, dühvel, haraggal, amely lassanként átadja a helyét a levertségnek és a beletörődésnek.

Kudarcot vallani az egyik legrosszabb dolog, ami történhet velünk, emberekkel. A sikeréhségre és sikerélmények keresésére beprogramozott agyunk számára a kudarcélmény sokkoló és nehezen feldolgozható. Ezért ilyen hevesek a testünk reakciói és jelent a lelkünk számára nagy traumát minden hasonló megrázkódtatás.

Aztán szépen lassan elkezdjük kerülni a kudarc lehetőségét magában hordozó helyzeteket. Konzervatívokká válunk. Kerüljük a kockázatot. Mérlegelünk, óvatosan közelítünk emberekhez és szituációkhoz. Nem adunk bele mindent, vagy inkább eleve bele se kezdünk valamibe, ha nem garantált a siker. Rászokunk, hogy nem tesszük be a tétet. Tudatosan kimaradunk a játékból és azt hisszük, hogy bölcsen cselekszünk.

Pedig nem. Ilyenkor vagyunk a legbutábbak. Azzal, hogy nem ülünk vissza a nyeregbe nem egy újabb kudarc lehetőségét küszöböljük ki, hanem a lovaglás, a biciklizés, vagy éppen az autóvezetés felszabadító élményét. Azzal, hogy kerüljük a kockázatot, nem a pénztárcánkat, vagy a lelkünket kíméljük, hanem egyhelyben járunk, beleszürkülünk a hétköznapokba és fokozatosan a saját életünk mellékszereplőivé válunk.

Aki nem kockáztat nem is nyer, tartja a mondás, és, ha ránézünk a kudarckerülő stratégiákat folytató emberek élettörténetére, sok igazságot fedezhetünk fel ebben a népi bölcsességben. Mert a boldogtalanság egyik legnagyobb forrása éppen az, ha első szóra behódolunk az újabb kudarctól való félelemnek. Ha már azelőtt letesszük a fegyvert, hogy a csata egyáltalán elkezdődött volna.

Tévedés, hogy az első kudarc jelenti a háború végét. A kudarc az ellenség első lövése. Te szeretnél egy olyan országban élni, amelynek a hadserege az ellenség első lövésére visszavonulót fúj? Persze, hogy nem. Akkor miért gondolod, hogy a saját életedben jóra vezet a fejvesztett menekülés?

Azt hiszem, hogy a kudarckerülés az egyik legfontosabb oka a magyar nyelvoktatási rendszer válságának. Az évek, évtizedek alatt felhalmozott rossz tapasztalatok és kudarcélmények több ezer embert kísértenek, ha az angoltanulásról van szó. És ezek a rossz tapasztalatok és kudarcélmények azok, amik az emberek többségét eltántorítják a folytatástól. Mint Gyávaország hadseregét az ellenség első pisztolylövése.

Hamarosan leszakad a padlás, annyi rémtörténet került fel rá az elmúlt 20-25 év angoloktatása miatt, de ez még nem ok arra, hogy mi, emberek, a saját jól felfogott érdekünkben lemondjunk valami jóról. Mert a nyelvtudás jó dolog. És nem önmagában, vagy önmagáért, hanem azért, mert hozzásegíthet minket egy olyan élet megéléséhez, amit mindannyian megérdemlünk.

Ezért egy angol nyelviskola –így a Speak! angol nyelviskola- dolga is az, hogy megacélozza az emberek elkötelezettségét a tanulás folytatása mellett. Nem csak az a feladatunk, hogy jó módszerrel, jó körülmények között, jó szolgáltatást nyújtsunk, hanem az is, hogy ráébresszük az embereket a kudarckerülés veszélyeire. Mert végső soron ki jár jól azzal, ha Te nem tanulsz meg angolul? Senki. Sem Te, sem a családod, sem a főnököd, a szomszédod, sem az általános iskolai angoltanárod, sem a Speak! angol nyelviskola. Senki.

Ha kérés nélkül felhúzod a megadást jelentő fehér zászlót a félelmed előtt és az újabb kudarcélmény elkerülése miatt nem tanulsz meg angolul, akkor a rossz szájízt egész életedben érezni fogod. Ha viszont az újrakezdés, a folytatás mellett döntesz, akkor bár még mindig megvan az esélye, hogy nem éred el a célodat, de lehetőséget kapsz arra, hogy legyőzve a félelmeidet, átszakítsd a célszalagot. És akkor nem lesz nálad boldogabb ember a világon.

Ehhez tudni kell jól választani. A mai feladat tehát az, hogy válassz jól. Legyen döntési szempont a választásodnál az, hogy melyik az az angol nyelviskola, ami a céljaidhoz vezető utat nem csak jó módszerrel, de folyamatos motivációval, törődéssel és mindennapi sikerélményekkel kövezi ki. És bízz abban, aki nem lebeszélni próbál Téged az álmaid megvalósításáról, hanem csak annyit kérdez: mikor kezdjük?

Szóval, mikor kezdjük?