Az angol nyelvtanfolyam olyan, mint egy doboz bonbon

Az élet olyan, mint egy doboz bonbon. Sosem tudhatod, mit veszel ki belőle. Ez a két mondat, amely a Tom Hanks által halhatatlanná tett Forrest Gumptól származik, nem csupán filmes szállóige, hanem az „élet sója”. Olyan egyszerű, kristálytiszta hétköznapi bölcsesség, amelynek igazságára nap, mint nap rá kell ébrednünk. Jó és rossz napok, bölcs és buta döntések, várt és váratlan helyzetek, boldogság és bánat szüntelen váltakozásában élünk és ez így van jól. De vajon miért lehet ez a legendás mondat éppúgy igaz egy angol nyelvtanfolyam esetében is? Másként megfogalmazva a kérdést: miért kell megízlelni a keserűt ahhoz, hogy igazán értékelni tudjuk az édeset? Olvass tovább és kiderül!

Sokféleképpen szeretjük a csokit. Vannak, akik a mogyorós töltelékre, a marcipános bevonatra, mások a csokoládéba mártott ostyára, a fehérre, vagy a nyelvet megfestő szénfeketére esküsznek. Különbözőek vagyunk és mivel nincs ízlésdiktatúra, szabadon választhatjuk meg, hogy milyen csokit eszünk, vagy épp nem eszünk. Akárcsak a „nagybetűsben”, itt is sok különböző lehetőség közül választhatunk, és mielőtt meghozzuk a végső ítéletet, általában kísérletezünk is egy kicsit. Belevetjük magunkat a kóstolásba, új ízeket fedezünk fel, kalandozunk a különböző színű, ízű, alakú és illatú bonbon között, hogy végül rátaláljunk az „igazira”. Persze az „édességboltban” tett kalandozásaink során van, hogy alaposan mellényúlunk, és ilyenkor általában sokáig érzünk keserű utóízt a szánkban…

Valahogy így vagyunk mi, magyarok a nyelvtanulással is. Szaladgálunk a nagy csokigyárban, mindenbe belekóstolunk és mindent kipróbálunk, de vagy nem kötelezzük el magunkat tartósan egy íz mellett, vagy egy idő után mindet keserűnek érezzük. Igaz, ami igaz, ha a megfelelő angol nyelvtanfolyam kiválasztásáról van szó nem csak az ösztöneink és a racionális gondolkodásunk, de a szerencsénk is rendre cserben hagy minket Kavicsok között keresgéljük az igazgyöngyöt, de mintha valahogy végül mindig a legcsúnyább kőszilánk maradna a kezünkben. Van, ahol tesztkitöltő robotokat akarnak belőlünk faragni. Másutt oda-vissza megtaníttatnak velünk igeidőket, ragozásokat és kilométeres szólistákat, mégsem tudunk kérni angolul egy sört a pultnál. Az eredmény? Zűrzavar kontra magabiztos angoltudás, 1:0.

A sok csalódás, a gyötrelmes keresgélés és az állandósuló keserű szájíz miatt aztán szépen lassan le is teszünk arról, hogy megtaláljuk a „tökéletes csokoládét”. Pedig tudjuk, hogy mit nyernénk vele. Felejthetetlen élményeket, magabiztosságot, nyugodt elégedettséget és boldogságot. És így jutunk el a 10 millió „nincs időm a nyelvtanulásra” ember országához és a megmosolyogtatóan zavarodott, kellemetlen és kínos helyzetekhez, ha egy turista véletlenül megszólít minket angolul az utcán.

De van egy ajánlatunk számodra, kedves olvasó, ha beleuntál a kóstolásba, de még nem adtad fel végleg a reményt, hogy megleld a „tökéletes csokit”. De előtte engedd meg, hogy megkérdezzem:

• Azt várod egy angol nyelvtanfolyam tanáraitól, hogy  az „arc” helyett a teljesítményt nézzék?
• Hogy ne csak tanítsanak, de törődjenek is veled?
• Szerinted is fontos a következetesség és az előre, közösen lefektetett szabályok betartása?
• Többet vársz egy tanfolyamtól, mint hibátlan tesztek kitöltésének begyakorlását valódi tudás nélkül?
• Jó lenne, ha végre beszélni is megtanulnál egy angol nyelvtanfolyam végén?

Mert mi azt gondoljuk, sőt tudjuk, hogy mind a négy kérdésre érdemes IGEN-nel válaszolni. Ha Te is így gondolod, akkor gyere és tégy próbára minket.

Már csak egy kérdésünk van: mikor jössz?

http://speaknyelviskola.hu/beiratkozas/

De vigyázz: a beszédközpontú angol nyelvtanfolyam egyszerűen ellenállhatatlan. És garantáltan függőséget okoz.