Minden rosszban van valami jó. Avagy hogyan zárhatsz le egy rossz korszakot egy angol nyelvtanfolyam segítségével?
Addig jár a korsó a kútra, amíg el nem törik. Sok bába közt elvész a gyerek. Aki másnak vermet ás, maga esik bele. A harag rossz tanácsadó. Kétszer ad, aki gyorsan ad. Ajándék lónak ne nézd a fogát. Jobb az élő kutya a holt oroszlánnál. Nyugtával dicsérd a napot. Egy fenékkel két nyerget nem lehet megülni. Tartozott az ördögnek egy úttal. Pénz beszél, kutya ugat. Rend a lelke mindennek. A szerelem vak. Ki mint veti ágyát, úgy alussza álmát. A magyar szólások és közmondások tárháza szinte kimeríthetetlen. Évszázadok hosszú során alakultak ki és szájhagyomány útján, nemzedékről nemzedékre szálltak ezek a mély, egyszerű és hétköznapi bölcsességek, amelyek szinte minden élethelyzetre alkalmazhatók. E sommás iránymutatások persze mindenre és mindennek az ellenkezőjére is igazak. Mégis, megejtő egyszerűségük, letisztultságuk és frappáns rövidségük miatt gyakran nagyon is fején találják a szöget. „Minden rosszban van valami jó”- ma ennek az angolszász eredetű szólásnak a nyomába eredünk és arra keressük a választ, hogy hogyan zárhatsz le egy rossz korszakot egy angol nyelvtanfolyam segítségével.
„Minden rosszban van valami jó”. Sokszor hallottuk és talán mi magunk is sokszor használtuk ezt a mondatot életünk során. De vajon egész pontosan mit is jelent ez a szólás? Érdemes megvizsgálni az eredeti, angol nyelvű közmondást egy picit közelebbről. „Every cloud has a silver lining.” Szó szerinti fordításban „minden felhőnek ezüst kontúrja van.” Ez a költői szépségű idióma olyan más mondásokkal áll közeli rokonságban, mint például a „borúra derű” és az „öröm az ürömben” című klasszikusok. De talán egyik sem adja vissza olyan szépen a szólás-mondás jelentését, mint az eredeti metafora. Minden felhőnek ezüst kontúrja van. Számomra ez a mondat azért telitalálat, mert nem csupán a szavak, hanem a színek és a formák nyelvén is kifejező. Egyszerű és igaz.
Mind voltunk már szorult, lehetetlen, igazságtalan, vagy fájdalmas helyzetben. Ilyenkor a világot legtöbben kietlen, rideg, ólomszürke helynek érezzük, amelyből eltűnt a fény és nem maradt hely a reménynek. Amikor nehéz időszakon megyünk keresztül kerüljük mások társaságát. Sokszor még a barátainknak, vagy a családtagjainknak sem vesszük fel a telefont, nem járunk el otthonról. Kívül-belül bezárkózunk a boldogtalanság, a csalódottság és a reményvesztettség felhőjébe. Ez a felhő a probléma súlyától függően órákig, napokig, hetekig, de akár hosszú évekig is beburkolhat minket.
De eljön a pillanat, amikor meglátjuk a korábban végtelennek hitt szürke felhő ezüstös szélét. A reményt. Van, akinek a remény forrása kívülről fakad. A sors, a végzet, Istenbe, a tudományba, a szerelem vagy a barátság erejébe, vagy bármi másba vetett feltétlen hit adhat erőt és reményt a talpra álláshoz. Mások mindvégig magukban hordozták a változásra való képességet, a továbblépéshez szükséges hajtóerőt. Az optimizmust, az érzelmi állóképességet, a megpróbáltatások elviseléséhez szükséges lelki erőt.
Bárhogy is legyen, az emberek többsége szinte minden rossz korszakot átvészel, a legtöbb problémáját megoldja, és ha nehezen is, de továbblép. A továbblépésben sokat segíthet, ha találunk valamilyen elfoglaltságot, amely képes egy időre elterelni a rossz gondolatfelhőket a fejünk felől. Ez a valami gyakorlatilag bármi lehet. Van, aki bánatában sütiket süt, másnak az segít, ha kifuthatja magából a fájdalmát. Valaki új hobbit talál, varr, fest, gobelinezik, esténként táncórákra, színházba, moziba, romkocsmákba, vagy bowlingozni jár. És sokak számára jelenthet felüdülést hozó kilépést a szürke gondfelhőből a tanulás, így a nyelvtanulás is.
Személyes tapasztalatból mondom, hogy amikor nehéz időszakon megyünk keresztül, sokszor érezzük azt, hogy egy régi problémánk megoldásával közelebb juthatunk a most gondjainak leküzdéséhez. Évekig küzdöttem a nyelvtanulással és egy nagyon fájdalmas szakítás után iratkoztam be egy angol nyelvtanfolyam óráira. Úgy éreztem, hogy ennél rosszabb már úgysem lehet; rászánom magam arra az átkozott angoltanulásra. És bejött. A heti kétszer négy órás angol nyelvtanfolyam, a házi feladatok, a nyelvvizsgára való folyamatos készülés a szabadidőm jelentős részét kitöltötte és eléggé elterelte a gondolataimat arról, hogy nekem éppen most mennyire rossz.
Két héttel a beiratkozást követően azon kaptam magam, hogy nem csak, hogy nem tépelődöm, de tele vagyok új tervekkel, vágyakkal; olyan álmokkal, amelyek a kapcsolatban töltött évek alatt valahogy háttérbeszorultak. Újra kibékültem magammal és az angol nyelvtanfolyam végére már nem láttam sötétnek az életemet. Békét kötöttem a sorssal és közben még többé-kevésbé meg is tanultam angolul. Egy újabb közmondással élve: két legyet ütöttem egy csapásra.
Szóval hogyan segíthet átvészelni egy nehéz korszakot egy angol nyelvtanfolyam? Hát így. Egy angol nyelvtanfolyam segíthet meglátni a felhő ezüstös kontúrját csupán azzal, hogy másra irányítja a tekintetedet. Olyasvalamire, amitől több és jobb lehet az életed.
Mert minden rosszban lehet valami jó.