A labda bűvöletében, avagy mire jó egy angol nyelvtanfolyam

4 évvel ezelőtt a dél-afrikai focivébé szinte összes meccsét élőben néztem Budapest legváltozatosabb helyein: tetőteraszokon, romkocsmákban, ismerősök kanapéján, parkokban, vagy épp a Műjégpályánál felállított óriáskivető előtt. Pedig nem tartom magam hatalmas sportrajongónak: évközben viszonylag ritkán nézek focimeccset vagy más sportversenyeket. Mégis, négyévente én is rendre felülök erre az érzelmi hullámvasútra és nem tudok, de talán nem is akarok függetlenedni a környezetemtől: átragad rám a barátaim lelkesedése, a végsőkig kiélezett párviadalok vibráló feszültsége és az a fergeteges show és felhajtás, ami az ilyen eseményeket mindig övezi. Ez most sincs másképp. Szinte észrevétlenül, estéről estére más helyszínen, ismeretlen és ismerős arcok tengerében találom magam, ahogy szinte teljes extázisban szurkolok egy távoli ország távoli fiainak, akik 90 percen át egy bőrlabdát kergetnek. Hogy miért szeretem ennyire ezeket az estéket? Nem csak az aktuális sztárok lélegzetelállító mutatványai, a különös „harci díszbe” öltözött fanatikus szurkolók tarka tömege, a „nagy búcsúzók” drámája, vagy a „csiszolatlan gyémántok” üstökösszerű felemelkedése miatt, hanem sokkal inkább azért, mert napról-napra, meccsről meccsre, ha csak másfél órára is, de kinyílik a világ, amiben mindenki megtalálhatja a helyét. Erről szól a foci és erről kell, hogy szóljon egy angol nyelvtanfolyam is.

A közösségi élményről, amelyet ez a mind magányosabbá váló világ a hétköznapokban képtelen megadni az embereknek. Rohanunk, törtetünk, küzdünk minden egyes nap és közben nem marad időnk, energiánk arra, hogy a családunkon vagy a munkahelyi közösségen kívül „tartozzunk” is valahova. Nem azért mert kell, mert nincs más választásunk, vagy, mert a kötelék természetes, hanem mert mi akarjuk, mi választottuk és nekünk is kell tenni érte. Az ilyen, kivetítők előtt eltöltött estéken az emberek spontán és öntudatlanul egy csapattá válnak. Egy összetartó, együtt érző, lélegző, gondolkodó közösséggé, ahol „mindenki ismer mindenkit”. Ismeretlenek elegyednek szóba egymással, egymásba nyakába borulva élik át a diadal vagy a „tragédia” pillanatait és sorra hívják meg egymást egy korsó sörre. Nem azért, mert várnak vagy remélnek valamit a másiktól, hanem azért, mert összeköti őket a sport, a futball szeretete és a választott csapat iránti szenvedélyes elkötelezettség. Ezeken a langyos nyári estéken nem számít a nem, a kor, a bőrszín, a vallási vagy politikai meggyőződés: a hétköznapokban láthatatlan, mégis meglévő határvonalak, különbségek feloldódnak és értelmüket vesztik az előítéletek, rossz beidegződések. Egy estére mindenki testvérré válik a foci nagy családjában.

Sokszor találkozom külföldiekkel: itt tanuló, dolgozó vagy Magyarországon fesztiválozó, nyaraló fiatalokkal, akik ugyanúgy értik, érzik és élvezik ezeket az estéket, mint mi. Ismeretségek, barátságok köttetnek és forró nyári szerelmek szövődnek. Hajnalig tartó, heves, de békés szópárbajban védjük a saját csapatunkat, keresztül-kasul kielemezzük a rangadó tanulságait, átadva magunkat az élménynek, ünnepelve a fiatalságunkat és az élet szépségét.

Ha másért nem, már az ilyen pillanatok miatt is megéri megtanulni angolul és rendesen végigcsinálni egy angol nyelvtanfolyam óráit. Mert nyelvtudás nélkül nem csak ilyen emlékeink nem lehetnének, de sok minden másról is lemaradhatunk. Egy jó munkalehetőségről, egy szuper ösztöndíjról, vagy egy gondtalan londoni hosszúhétvégéről. Focivébé csak 4 évente van, de egy angol nyelvtanfolyam a hétköznapokban is segíthet kitárni előttünk a világ kapuját. Ha a tudás hatalom, akkor a nyelvtudás hatalom a szürke egyhangúság, a megszokás és a lehetőségek nélküli élet fölött. Lehetőség, hogy új élményeket szerezzünk, ismeretlen világokat és kultúrákat fedezzünk fel és új fényképeket ragasszunk az albumba. Egy angol nyelvtanfolyam és az ott megszerezhető tudás révén fejest ugorhatunk az életbe, olyan új színeket, árnyalatokat, ízeket felfedezve, amelyek azelőtt ismeretlenek voltak számunkra. Erről szól az új generációs, beszédközpontú angol nyelvtanfolyam eszméje. Erről szól a Speak!.