Szeret? Nem szeret? Avagy mi van egy angol nyelvtanfolyam szerszámosládájában?

Szeretnénk hinni, hogy eljön az idő, amikor megállhatunk, de tudjuk, hogy ez a nap még sokáig nem jön el. Nem szeretnénk mindig, napról napra küzdeni, erőfeszítéseket tenni, de tudjuk, hogy másképp nem megy. Szeretnénk többet tanulni, utazni, világot látni, de a legtöbbünknek nem adatik meg a lehetőség, hogy azzá váljunk, akik egy könnyebb életben lehetnénk. Nem szeretnénk, ha a munkánk, a karrierünk építése a magánéletünk rovására menne, de nem nagyon van más választásunk. Nincs két életünk. Szeretnénk, ha lenne, de nincs. Úgy kell helytállnunk, hogy korántsem vagyunk tökéletesek. Úgy kell átküzdenünk magunkat egy „törvényen kívüli” világon, hogy előre tudjuk: hibázni, csalódni fogunk és sokszor rossz döntéseket hozunk majd. Nem állhatunk meg akkor sem, ha már 30 évesen a kiégés határára sodródunk. Nem tanulhatunk életünk végéig bármennyire is szeretnénk, ahogy a túrahátizsákot is elrakjuk a szekrény aljába egy időre, ha megszületik az első gyerekünk. Küzdünk és hajtunk hétről hétre, akkor is, ha ezzel mások álmát valósítjuk meg, mert hisszük, hogy egyszer rajtunk lesz a sor és a lehetőség csak így adatik majd meg. Az élet nehéz és nem adnak hozzá használati utasítást. Folyamatosan keressük az egyensúlyt a szeretem-nem szeretem dolgok, a jelen és a jövő, a kötelességek teljesítése és az önkifejezés, a tanulás, a magánélet és a munka között. Egyensúlyt, ami talán soha nem volt és soha nem is lesz. Mégis, csak azáltal, hogy törekszünk rá, egyszerűen jobb emberré válunk. Mert az életünk már nem csak a túlélésről, hanem a terveinkről, a vágyainkról, az álmainkról szól. Nem csak a pénz és a még több pénz utáni eszeveszett hajtásról, hanem az önmegvalósításról és a családunk és saját magunk boldogságra való törekvéséről. És bár nincs részletes útmutató, amiben lépésről lépésre le lenne írva, hogy mit kell tennünk vannak eszközeink, amelyekkel könnyebben boldogulunk. Ilyen eszköz lehet egy angol nyelvtanfolyam is. A kérdés már csak az: mi van egy angol nyelvtanfolyam szerszámosládájában?

Gyerekként, amikor a velünk született őszinte ártatlanság még senki előtt nem szorult magyarázatra, sokszor játszottuk a „szeret-nem szeret játékot”. Az akácfa leveleinek, vagy különböző virágok szirmainak tépkedésével azt próbáltuk kideríteni, hogy vajon „ő”, akit életünk szerelmének gondoltunk, szeret-e minket vagy sem. És többnyire addig próbálkoztunk, amíg ki nem jött az „elvárt” végeredmény, a pozitív megerősítés. Azóta sok levelet lehullajtottak a fák és sok virág elhervadt a mezőkön. Ma már nem azt próbáljuk a sors, vagy a végzet erőitől megtudni, hogy szívünk választottja viszont szeret-e minket. Arra keressük a választ és tépkedjük képzeletben a szirmokat, hogy jó irányba tart-e az életünk.

Pro-kontra listákat írunk, elmerengve a mindennapjaink napfényes és árnyékos részein. Mérlegelünk, racionalizálunk, gondolkodunk és tervezünk. Egyesek menekülő útvonalakat, mások kiutat és megoldásokat keresnek. Valaki jelekre és isteni közbeavatkozásra vár, és vannak olyanok, akik a saját kezükbe veszik a dolgokat. Van, aki az önfelmentés mentőövébe kapaszkodva sodródik az élet tengerén és van olyan ember, aki tutajt, csónakot, vagy hajót épít és nekivág az ismeretlennek. Aki dacol az elemekkel és nem adja át magát a kétségbeesésnek. Aki akkor is tovább megy, ha mások már rég az út menti pihenőkben várják a jobb napokat. Akinek erősebb az önmagába vetett hite, mint a félelmei és a megadás, menekülés ösztöne. Ő a mi, hétköznapi hősünk. A tudatos ember.

A tudatos ember előre gondolkodik, számol és felmér. Elfogadja a realitás határait, de folyamatosan próbálja tágítani a látókörét és feszegeti a korlátait. Aki nem dől hátra, nem válik önhitté, nem bízza el magát, de mindenekelőtt, soha nem adja fel. Aki tiszteli a természet törvényeit, de nem veti alá magát a kifürkészhetetlen égi hatalmak játékának. Aki törekszik az egyensúly megteremtésére a szeretem-nem szeretem dolgok között. Aki rohanó világ ide vagy oda, nem csak keresi, de meg is találja az időt a tanulásra, a fejlődésre, a művelődésre. Aki céloktól vezérelt és nem csak éjszakánként mer álmodni.

Érte, a tudatos emberért alapítottuk a Speak! nyelviskolát és alkottuk meg a beszédközpontú angol nyelvtanfolyam módszereit. Érte, a tudatos emberért megyünk szembe a nyelvoktatás rossz gyakorlataival, a „papír” fétisimádatával, a kudarcközpontú tanítási szemlélettel. Érte, a tudatos emberért fektettük le azokat az alapvető elveket és szabályokat, amellyel hisszük, hogy minden ember képes lehet megtanulni angolul. Pontosabban: minden tudatos ember. Mert visszatérve a címben feltett kérdésre, hogy vajon mi van egy angol nyelvtanfolyam szerszámosládájában, a válasz nagyon egyszerű. Eszközök, amik a tudatos embert segítik.

Minden szerszámosládában kell lennie kalapácsnak. Miért? Mert (lelki) erőt kell adnunk a tanuláshoz és neked is keményen meg kell dolgoznod a sikerért. Van mérőszalagunk is. Miért? Mert tudnunk kell, hogy honnan indulunk, hova tartunk, és miben mérjük a sikert. Ezért van egy lézerpontos angol szintfelmérőnk és a folyamatos visszajelzések, értékelések rendszere. Van zseblámpánk, amivel bevilágítjuk az előttünk álló utat és eloszlatjuk a sötétséget. Ők a tanáraink, akik nem csak profi szakemberek, de törődnek is a diákjainkkal. Van csavarhúzónk, amivel szét tudjuk szerelni az elavult és rossz szerkezeteket és a helyes sorrendben újra összerakjuk. Ez az eszközünk a beszédközpontú angol nyelvtanfolyam vezérelve a 100% beszéd, 0% könyv módszer, amely a folyamatos beszédre és a kitartó gyakorlásra épít.

Az élethez nincs használati útmutató- ezt jól tudjuk. De az új generációs, beszédközpontú angol nyelvtanfolyam eszközeivel és módszereivel egy picit könnyebben kiigazodhatunk a káoszban, amely körülvesz minket.