„Számomra is döbbenet, hogy ennyi idő alatt idáig eljutottam az angollal” – interjú Nándival, a Hónap Diákjával

Névjegy: Nándi orvosként dolgozik a 2. kerületben, ezért nagyon kevés a szabadideje. Ezt az interjút is egy hosszú műszak után vállalta: nagyon fáradtan, de hősiesen 🙂 Számos hobbija van az angol nyelvtanuláson kívül – imád sportolni, és rendszeresen úszik, amikor ideje engedi.

SpeakMan: Gratulálunk a Hónap Diákja címhez! Te is bizonyítottad a teljesítményeddel, kitartásoddal és szorgalmaddal, hogy megérdemled ezt az elismerést. Szerinted miért esett Rád a választás?

Nándi: Az az igazság, hogy meggyőződésem, hogy a tanárom Timi, nagyon jó tanár. Még ha nem is mutatja ki, de alapvetően látja azt bennem, hogy elég céltudatos vagyok és tudom, hogy vannak nálam hiányosságok és igaz, ami igaz, hogy házi feladatok elkészítése nem teljesen komplett 🙂

De alapvetően látja bennem azt a motivációt. Az értékelésekben is mindig leírom, hogy a nyelviskola hagyományostól eltérő metódusa, nekem nagyon bejön. Talán ezért kaptam én, mert látja bennem ezt a lendületet, szorgalmat, ami egyébként jellemző rám az élet más területein is.

SpeakMan: Hogyan fér bele az életedbe az angol ennyi munka mellett? Hogyan tudod összeegyeztetni a kettőt?

Nándi: Sokszor nehéz, mert ügyelet után esek be órára. Nem könnyű, de megoldom: össze tudom passzintani, még ha nem túl egyszerűen is.

A másik meg az, hogy hatalmas nagy hajtóerő az, hogy mennyire hátráltat az angol nyelv nem tudása, a szakmai előremenetelemben.

Ezért én már jelentős hátrányokban részesültem, nem tudtam elmenni külföldi kongresszusokra, szemináriumokra stb.. Nem beszélve arról, hogy az összes guideline, legújabb információ mind angol nyelven jelennek meg.

Ezért abszolút, mindenáron meg kell tanulnom angolul.

SpeakMan: Akkor mondhatjuk, hogy aktívan használod már angolt?

Nándi: Igen. Egyre több angol nyelvű írást olvasok, adást hallgatok, nézek, és egyre több mindent értek meg.

Ami számomra is döbbenet, hogy ennyi idő alatt, idáig eljutottam.

Ha jól számolom, akkor 7-8 hónapja iratkoztam be. Az igazat megvallva nagyon tetszett, hogy itt a kommunikációra épül minden, tehát nem kell könyvvel bajlódni, ugyanakkor némi szkeptikusság is volt bennem, hogy hát azért nem biztos, hogy ez így fog működni.

Szerencsére nem így lett, mert tényleg jól működik. Azt tapasztalom, hogy egyre több dolgot értek meg angolul, néha ugyan csak foszlányokat, de nagyon nagy ütemben haladok.

Ez a hagyományostól eltérő, alternatív tanítási metódus, ez tényleg úgy látszik, hogy működik.

SpeakMan: Miért pont a Speak! mellett tetted le a voksod?

Nándi: Nekem nem csak a módszer miatt jó ez a nyelviskola, hanem azért is mert nagyon közel van (kb. 800 méterre).

Egyébként a neten keresztül találtam rátok.Véletlenszerűen szörföztem a neten, kerestem különféle angol nyelviskolákat, és valahol láttam, ezt hogy Speak!. Ráadásul még a közelben is van.

Aztán megláttam a 100% beszéd szlogent, és tudtam, hogy ez a nekem való.

Így jutottam el ide. A bemutatóórán igazából kaptam egy pozitív benyomást, és hála istennek ez azután sem változott meg. Meggyőződésem, hogy max. 1 éven belül le tudnám tenni a középfokú nyelvvizsgát.

Le tudnám, ha akarnék nyelvvizsgázni, de számomra nem a nyelvvizsga, nem a papír a fontos, hanem a tudás, a kommunikáció és hogy megértsem pl. a külföldi folyóiratokat.

SpeakMan: Van olyan, ami nagyon megfogott a tanfolyammal kapcsolatban?

Nándi: Az egész tanfolyam tematikája nagyon jó. Az, hogy relatíve kis létszámmal tanulunk, és a közös gyakorlatok is nagyon jók: tényleg pörgetjük az angolt.

Az óra tetemes részében tényleg angolul történik a kommunikáció, a szigorú tanárnő mindig mondja, hogy: „ne beszélj magyarul, ne beszélj magyarul!”, tehát tényleg közelít a 100%-hoz az angol kommunikáció az egész óra alatt, és ez nagyon jó.

A közös gyakorlatokból pedig azt emelném ki, hogy ez is egy feladat, hogy egymást javítsuk ki. Mind a fonetikai, mind a kiejtésbeli és grammatikai hiányosságokra felhívjuk egymás figyelmét, így egymást is kontrolláljuk.

És a nagy plusz, hogy nincsenek tankönyvek, csak beszéd, beszéd, beszéd…

SpeakMan: Hogy érzed magad a csoportodban?

Nándi: Nagyon jól. Ez részint a tanárnőm, Timi érdeme is, mivel azt veszem észre, hogy mindenki a csoportban pozitív véleményt alakított ki magában a tanárnőről, és az egész tanítási metódusról.

SpeakMan: Mi ösztönöz arra, hogy folytasd a tanulást?

Nándi: Elsősorban az, hogy nagyon jók a benyomásaim, és a fejlődési ütem, ami tényleg nagyon gyors. Lényegesen gyorsabban haladok, mint egy hagyományos nyelviskolában.

SpeakMan: Jártál korábban hagyományos nyelviskolában?

Nándi: Igen, konkrétan a Speak! előtt is. Nagyon rám erőltették, a tanárnő próbálta lenyomni a torkomon, hogy „gyorsan, itt vannak ezek a könyvek, ezeket kell megvenni stb.” Az a lényeg, hogy rendkívül agresszíven, erőszakosan rám akarta nyomni, az amúgy teljesen tankönyv-központú, hagyományos angol tanfolyamot.

Persze nem sikerült és ezek után találtam rátok.

SpeakMan: Ajánlanád a Speak!-et másoknak?

Nándi: Mindenképpen ajánlom. Az van a holnapra kiírva, hogy elsősorban annak jó ez a suli, aki nem mer megszólalni, de szerintem nem csak nekik.

Nálam sincs ilyen helyzet. Egyszerűen azoknak is nagyon jó, akik hozzám hasonlóan picit lusták, vagy hanyagok, és előnyben részesítik a csak kommunikációra épülő nyelvtanulást. Az biztos, hogy azzal nem veszíthetsz semmit, ha eljössz egy bemutatóórára, mert ott egyébként elég jól reprezentálja Péter azt, hogy tényleg mire lehet számítani. (Mert ugye ez sem mindegy, hogy ez utólag derül ki vagy, előre látja az ember.)

És én azt tudom mondani több tanfolyam után, hogy a Speak! jelentősen hozzájárul ahhoz, hogy valaki sokkal gyorsabban tanuljon meg angolul, mint mondjuk egy hagyományos nyelviskolában.

Ha tetszett az interjú, akkor kérlek oszd meg az ismerőseiddel (a szöveg aljánál vannak ehhez gombok), hogy ők is erőt meríthessenek a nyelvtanuláshoz Nándi példamutató kitartásából és szorgalmából. Köszi 🙂