Egy jó nyelviskola nem működhet kiváló nyelvtanárok nélkül

Aki nem tudja, tanítja (?)

Egy jó nyelviskola nem működhet kiváló nyelvtanárok nélkül.

Nagy a felelősségük, hiszen a megfelelő módszertan birtokában képesnek kell lenniük mind szakmai, mind emberi szempontból sikerre vinni a nyelvtanfolyamot.

Nézzük, hogyan gondolkodik erről a Speak! Nyelviskola egyik legnépszerűbb angoltanára, aki esetében a fenti cím egyáltalán nem igaz!

A világ egyik talán leginkább félreértelmezett munkája a tanáré. Mindenki találkozott már olyan tanárral, aki valaha nagy benyomást tett rá, ez mégsem azt jelenti, hogy ők valóban remek tanárok voltak. Talán közvetlenek voltak és viccesek, de tényleg ennyin múlna az egész?

Valóban ennyire egyszerű jól tanítani? Mi tesz valakit igazán sikeressé, ha ezt a hivatást választja?

Rengeteg módszertani könyvet elolvashatsz, sok ember inspirálhat, számos kurzuson vehetsz részt. A szakma háttértudománya elképesztően fejlett.

Ilyen feltételek mellet mégis miért van az, hogy manapság annyi magyar embernek okoz gondot megszólalni egy idegen nyelven, például angolul?

Ez kinek a hibája?

Az egyéneké, mert nincs ”nyelvérzékük”? Az iskolarendszeré, mert nem a megfelelő csoportba sorolják őket, és használhatatlan könyveket adnak a kezükbe? Talán a szülők hibája, akik nem tudnak segíteni a csemetéiknek az angol háziban? Vagy a tanárok a felelősek, akiknek gőzük sincs arról, hogyan tanítsák meg őket angolul beszélni? Ha ennyire sokféle módszer és tankönyv létezik, miért tűnik úgy, hogy egyik sem igazán sikeres?

Nekem volt szerencsém találkozni néhány igen kiváló tanárral. Hat évesen kezdtem el angolul tanulni, és onnantól egészen az egyetem befejezéséig láttam nagyon jót és nagyon rosszat is. Könyvek, dalok, hallott szöveg értése, nagyon kevés beszéd, lyukas szöveg. Ezzel gyakorlatilag el is mondtam mindent arról, mivel teltek az angol óráim általános- és középiskolában. Persze kivétel ez alól a fakultáció, ahol tényleg rengeteget beszéltünk. Igazán akkor kezdett érdekelni ez a nyelv, amikor először volt olyan tanárom, aki hagyta, hogy beszéljünk. Persze nem nevezném magam átlagos diáknak, mivel én mindent és bármit meg akartam tanulni, ami az angolszász kultúrával kapcsolatos, nem csak magát a nyelvet. Nem volt alkalmam ellátogatni Angliába, viszont rengeteg időt és energiát rászánva, angol irodalmat tanulva az egyetemen és a főiskolán, képes voltam olyan szinten elsajátítani a nyelvet, amivel jómagam is elégedett vagyok.

Azt persze a legvadabb álmaimban sem gondoltam, hogy valaha tanár leszek.

Egyetem után az álláskeresés hevében több tanári munkára is jelentkeztem, és sikerült is elhelyezkednem egy nyelviskolában. Ennek örültem, mivel amolyan első munkaként, és semmiképp sem karrierként tekintettem rá. Néhány hónap után viszont rá kellett jönnöm, hogy semmi más nincs, amit a tanításnál szívesebben csinálnék. Ezzel egy időben arra is ráeszméltem, mekkora felelősség van a vállamon. Abban az időben sok diákom tartott nagyon jó tanárnak, de ez nem jelenti azt, hogy valóban az is voltam. Azért gondolták ezt rólam, mert kedves voltam velük és odafigyeltem rájuk, de visszatekintve az órákra, amiket nekik tartottam, be kell látnom, hogy fogalmam sem volt, mit csinálok. Egy idő után a motivációmat is elvesztettem, mivel a cég, ahol dolgoztam – és ezáltal az ott dolgozók is – nehéz anyagi helyzetbe kerültek. Ebben a szituációban nagyon nehéz volt vidámnak és pozitívnak maradni.

Eldöntöttem, hogy tovább lépek.

Ez volt életem legnehezebb döntése, mivel így hátra kellett hagynom a diákjaimat is. De eljöttem, és egyáltalán nem bántam meg. Akkorra már biztos voltam benne, hogy tanítanom – és a tanításról tanulnom – kell, az egyetlen kérdés az volt, hogy hol?

Kaptam egy szuper lehetőséget, és gondolkodás nélkül belevágtam. A legjobb dolog az új munkahelyemben az, hogy itt megkapom azt az útmutatást, technikai hátteret, és biztonságot, amit kerestem. Mióta itt dolgozom, sokkal inkább hasonlítok arra a tanárra, aki lenni szeretnék.

A Speak! Nyelviskoláról bővebben itt olvashatsz: http://speaknyelviskola.hu/angol_nyelviskola/

És most vissza az eredeti kérdéshez: mitől lesz sikeres egy tanár?

Egy jó tanár motivált, mert a diákjait is motiválnia kell. Az a tény, hogy valaki befizet egy tanfolyamra, még nem jelenti azt, hogy minden órán részt is fog venni, és megírja az összes házi feladatot. Nem jelenti azt sem, hogy állandóan boldog és lelkes lesz, és hogy érteni fog mindent, ami az órán elhangzik. Nem feltétlenül lesz mindig elégedett azzal, amit kap, és nem ért majd egyet mindennel. Panaszkodni fog, vitatkozni, és nagyon sok mindenre nemet mond majd. Szomorú lesz, és kétségbeesett, és elveszett.

Ennek okán egy jó tanárnak remek vezetőnek kell lennie, olyannak, akiben megvan a bátorság, hogy irányítsa a csoportját, és akiben megvan az erő, hogy segítsen megoldani az angollal kapcsolatos problémáikat. Motivált, hogy ott legyen az összes órán, és minden kis apróságot nevetségesen sok lelkesedéssel tanítson meg, és kreatív, hogy még a legunalmasabb nyelvtani szerkezetet is a világ legmókásabb feladatává tudja varázsolni. Türelmes, és szívesen ismétli el ugyanazt milliószor, amíg végre meg nem ragad, és magabiztos, ami által a diákjait is képes magabiztossá tenni. Sokoldalú, ezért sok szempontból tudja megközelíteni ugyanazt a témát, és végül együtt érző, vagyis képes megérteni, min mennek keresztül a diákjai az angol tanulás folyamata során.

A felelősség óriási.

A tanár és diák közötti kapcsolat legalább annyira fontos, mint az, hogy mit és hogyan tanítunk. Azt hiszem, hogy a legtöbben annyira aggódnak a ”mit-és-hogyan” miatt, hogy elfelejtik: emberekkel dolgoznak. Nem gondolom, hogy az oktatás-módszertani fejlesztések és kutatások haszontalanok. Épp ellenkezőleg. Viszont a gyakorlat mégis azt mutatja, hogy sokkal kevesebb figyelem fordul a diákra, mint a tananyagra, és ez semmiképp sem jó.

Nagyon örülök, hogy egy olyan helyen dolgozhatok, ahol máshogyan szemléljük a dolgokat, és a nyelvtani szerkezetek mellett ott van az ember is.