Hogyan legyek hiteles angoltanár? Pető Zsanett, a Speak! Nyelviskola szolgáltatási vezetőjének írása

Pető Zsani, a Speak! Nyelviskola egyik legtapasztaltabb tanára, aki az alapítás óta tanít nálunk. Ha szeretnél a tanárunk lenni, (igen, folyamatosan keresünk embert, mert minden héten indítunk csoportokat, és alig tudjuk tartani a lépést a diákokkal), akkor ő lesz a közvetlen főnököd. Ha másért nem, már csak ezért is érdemes elolvasnod ezt a bejegyzést ( 🙂 ), amiben Zsani egy irtó fontos szakmai kérdést boncolgat: a hitelességet.

Számtalanszor elgondolkodtam már azon, hogy miért nem működik az általános- és középiskolai nyelvoktatás. Hogy mi a baj a tankönyv alapú módszerekkel. Hogy mi motiválhatja azt a tanárt, aki szemmel láthatóan maga is szenved, amikor be kell mennie az órájára. Aki teljes kétségbeesésében kreatív feladatokkal próbálja „feldobni” az órát, vagy bekeményít, és egész órán feleltet, csak hogy megpróbálja elérni, hogy tanuljanak valamit a diákjai.

Mik azok a dolgok, amik miatt egy tanár teljesen hiteltelenné válhat a diákjai előtt?

A választ alapvetően ott kell keresni, hogy miért is lép valaki erre a pályára, és hogy hogyan készül fel nem csak az aznapi órára, de általában az életre, ha az angolról van szó.

Mivel a Speak!-ben én vezetem a tanári csapatot, nagyon fontos nekem, hogy olyan embereim legyenek, akik teljesen profik, és akik mindig hitelesek tudnak maradni a diákok szemében. Akik egyetértenek azzal, amit csinálunk, és akik hisznek a módszerünk (100% beszéd, 0% könyv) hatékonyságában.

Összeszedtem néhány szempontot, ami nem csak a Speak!-es tanároknak, de minden angoltanárnak hasznos, és gondolatébresztő lehet.

Egy hiteles tanárnak napi szinten használnia kell az angolt, és be kell látnia, hogy az egyetemen, tankönyvekből elsajátított tárgyi tudás csak nyomokban tartalmaz megoldásokat, ami a nyelv gyakorlati, hétköznapi használatát illeti.

Egy hiteles tanárnak be kell látnia, hogy a tanulást soha nem lehet abbahagyni, és folyamatosan képeznie kell magát, legyen szó a kiejtéséről vagy a szókincséről. A nyelv egy élő dolog, folyamatosan változik és fejlődik, és ha egy tanár nem tart vele lépést, akkor nagyon gyorsan le fog maradni.

Egy hiteles tanárnak be kell látni, hogy az elmélet nem haszontalan dolog, ugyanakkor egy áltagos diáknál kizárólag elmélettel nem sokra megyünk. Mert egy-egy szerkezethez nem bonyolult és teljesen felesleges magyarázatokat kell fűzni, nem az eredetét kell megvizsgálni, hanem a való életből vett példákat kell rá keresni. Másképp nem fogjuk tudni elérni, hogy a diák megértse, mikor és hogyan használhatja.

Sokszor teljesen visszafelé sülhet el, ha valamit nagyon el akarunk magyarázni, olyan szavakkal, ahogyan az egyetemen tanultuk.

A diákok nem nyelvészek akarnak lenni: nem érdekli őket a szavak etimológiai eredete. Beszélni akarnak.

Nem fair lefutni velük ezeket a felesleges köröket, ahelyett, hogy a gyakorlásra koncentrálnánk. A tanároknak be kell látniuk, hogy ami nekik izgalmas, az adott esetben egy diáknak túl bonyolult és teljesen érthetetlen.

Ezt kapták a középiskolában is, pont ez elől szeretnének elmenekülni.

Kevés kínosabb dolog van annál, ha egy tanár magának tartja az órát. Szerintem mindenki vett már rész olyan órán, ami teljes mértékben arról szólt, hogy a tanár magának magyarázott egy olyan témáról, amit csak ő értett igazán, olyan módon, ami csak neki volt reális. Ennél talán csak az lehet cikibb, ha az illető tanár nem veszi észre magát, és őszintén csodálkozik, hogy a diákjai nem fejlődnek. Pedig ő igazán mindent megtett.

A probléma a képletben az, hogy mivel ő is pont ugyanezt kapta az egyetemen, úgy gondolja, hogy teljesen rendben van, ha az óra róla, a tanárról szól. Hogy nem vele van a baj, hanem a diákokkal. Hogy azzal kell érdekessé tenni egy órát, hogy játékokat játszunk, vagy videókat nézünk.

Nagyon szeretnék egy olyan világban élni, ahol a tanári szakma nincs tele frusztrációval, ahol egy tanárnak nem kell tehetetlennek éreznie magát; ahol a tanítás nem arról szól, hogy feleslegesen magyarázunk a diákoknak; és ahol biztosított a folyamatos, valódi, azonnal hasznosítható szakmai támogatás.

Ha valaki szakértőnek érzi magát egy témában, hajlamos lehet arra, hogy ezt mások orra alá dörgöli. Ezt soha nem szabad megtenni a diákokkal.

Az a tanár, aki nem segíteni akar a diákoknak, hanem folyamatos visszaigazolást vár arról, hogy mennyire okos, finoman szólva pályát tévesztett. Mert nem lesz hiteles.

És ha nem hiteles, akkor lehet bármilyen intelligens, művelt, és felkészült, szakbarbár marad, és nem lesz belőle nagybetűs tanár.

Te is szeretnéd a Speak! hiteles tanári csapatát erősíteni? Ha van felsőfokú nyelvvizsgád, és kipróbálnád magad angoltanárként, akkor küldj még ma egy fényképes életrajzot a tanarok@speaknyelviskola.hu címre, mert annyi diák szeretne nálunk tanulni, hogy alig bírjuk az iramot 🙂

Ha pedig téged nem, de az egyik családtagodat, barátodat, barátnődet érdekelheti az állás, akkor kérlek oszd meg velük (a szöveg aljánál vannak ehhez gombok) ezt az interjút – mi is hálásak leszünk érte, és ő is meg fogja köszönni.

Pető Zsanett
szolgáltatási vezető
Speak! Nyelviskola