SpeakMan: Gratulálunk a Hónap Diákja címhez! Te is bizonyítottad a teljesítményeddel, kitartásoddal és szorgalmaddal, hogy megérdemled ezt az elismerést. Mesélj magadról egy picit. Mivel foglalkozol? Hobbik? Szabadidő?
Csaba: Jelenleg álláskereső üzemmódban vagyok, párhuzamosan pedig egy saját webshopot fejlesztek. Nagyon sokáig a kereskedelemben dolgoztam, 9 évig a McDonald’s-ban étteremvezető-helyettesként, majd étteremvezetőként, később különböző nagykereskedelmi cégeknél üzletágvezetőként.
Ez most egyszerre előny és hátrány, hiszen azoknál a pozícióknál, amikre jelentkezem, és tapasztalattal rendelkezem, már alapfeltétel az angol.
Erre a helyzetre fel voltam készülve, hiszen a korábbi munkahelyemen DVD-k értékesítésével foglalkoztunk, ami a torrentezés korában már nem olyan versenyképes, ezért is kezdtem el kacsingatni a nyelvtanulás és a Speak! felé.
A tervezett profilváltás miatt kezdtem el angolozni, meg azért is, mert nem éreztem komfortosan magam attól, hogy csak nagyon alapszinten voltam képes kommunikálni.
Cikinek éreztem volna magam, ha a 12 éves lányom kommunikált volna helyettem egy külföldi nyaralás során: és a kommunikáció során csak annyit bírtam volna kinyögni, hogy „just a minute” és utána rögtön tolnám előre a lányomat, hogy beszéljen helyettem.
Több mint egy évvel ezelőtt emiatt iratkoztam be a Speak!-be, és egy rövid nyári kényszerpihenőt leszámítva azóta is folyamatosan tanulok. Büszke vagyok arra, hogy egyetlen óráról sem hiányoztam, nem késtem, és minden tesztet 85-95% körüli eredménnyel írtam meg.
Az első perctől kezdve nagyon komolyan veszem a tanulást.
A munkahelyi és magánéleti dolgokkal kapcsolatban is úgy vagyok, mint az angollal: ha már csinálom, akkor teljes erőbedobással csinálom. Volt olyan időszak, amikor a kocsiban kellett megírnom a házi feladatot órára jövet, de mindig kész voltam.
Már az első percben letöltöttem a Quizletet, ami nagyon hasznos. Egyből a pro verziót kezdtem el használni, amiben én is fel tudok tölteni anyagokat, úgyhogy ez nekem extra segítség volt végig a tanfolyam során.
Emellett több applikációt használok, feliratosan nézem a sorozatokat, filmeket – igyekszem a lehető legtöbbet kihozni a tanulásból.
A szabadidőmet a családommal töltöm, a tanulás miatt picit háttérbe szorult a sport. Egy nap sajnos csak 24 órából áll, így nem jut idő a mindennapos edzésre, mint korábban, de tudom, hogy most az angoltanulás a legfontosabb, és mindent bele akarok adni.
SpeakMan: Mi volt anno a célod, amikor beiratkoztál hozzánk?
Csaba: A cél egyértelműen az volt, hogy elfogadható szinten beszéljek angolul, megértsem, ha kérdeznek tőlem valamit, és ne fagyjak le egy egyszerű kérdéstől.
És persze a jobb állás reményében, mert ma a magabiztos angoltudás olyan, mintha egy plusz szakma lenne a kezedben.
SpeakMan: Emlékszel még, hogyan bukkantál rá a Speak!-re?
Csaba: Dunay Péter (a Speak! alapítója és szakmai vezetője – a szerk.) ajánlotta a sulit, mert a gyerekeink egy általános iskolába jártak, így futólag ismertük egymást.
Egy alkalommal beszélgettünk, vázoltam neki a helyzetemet, és akkor megemlítette a Speak!-et, amire én rögtön mondtam, hogy tök jól hangzik, nézzük meg valamikor .
Akkor ezt jól meg is beszéltük, végül közel másfél év telt el a következő találkozásunkig, amikor Péter annyit mondott nekem, hogy ha nem akarok újabb másfél évig várni arra, hogy ne történjen velem semmi, akkor jöjjek el egy bemutatóórára, és nézzem meg a sulit.
Így is lett, eljöttem, és azóta is itt vagyok.
Korábban azt gondoltam, van egy stabil egzisztenciám és nem hittem, hogy ekkorát változik az életem, ennyire szükségem lesz az angolra. Aztán az élet úgy hozta, hogy nagyon is komolyan kellett vennem, aminek azért összességében örülök. Próbálom a lehető legtöbbet kihozni a nyelvtanulásból, és az új munkáig ebben megtalálni a mindennapi kihívásokat.
Csaba aktívan csinálja 30 napos nyelvtanulási kihívásunkat is, amibe 2018. március 1-ig még te is beszállhatsz.
SpeakMan: Mesélj egy picit azokról, akikkel a legtöbb időt töltöd itt. Milyen a kapcsolatod Ádámmal és a csoporttársaiddal?
Csaba: Most a második kurzusom van Ádámmal, előtte Komondy Bálint volt a tanárom, és neki is rengeteget köszönhetek, mindig nagyon jó hangulat volt az órákon.
Azért is maradtam itt, mert nagyon tetszett az, ahogy itt tanulunk: nincs tankönyv, és az első perctől kezdve mondatokat, komplett szerkezeteket raktunk össze, így amikor hazamentem, már beszélgetés-kezdeményeket tudtam összerakni.
A hangulat mindig nagyon jó, a csoporttársakkal jól kijövök, sajnos az alapcsapatból akikkel elkezdtem az első kurzust már csak én vagyok itt. Az új csapatban is jól érzem magam, persze a Bálintnál maradt korábbi csapatomhoz folyamatosan becsatlakozó társakat is meg-meglátogatom a szünetekben.
SpeakMan: Ha kéne mondanod egy dolgot az angolban, amit nagyon megszerettél, mi lenne az?
Csaba: Az, hogy meg tudok szólalni.
Ez tényleg olyan nekem, mintha kinyílt volna még egy világ.
Amikor nézel egy filmet és korábban csak halványan sejtetted, hogy mit mondhatnak, most viszont már érted; vagy el tudsz kezdeni egy beszélgetést és érted, amit mondanak és kb. 70%-os pontossággal ki is tudod fejezni, amit te mondani akarsz az tényleg piszok jó érzés.
SpeakMan: Mennyit tudsz a tanfolyamon kívül foglalkozni a tanulással?
Csaba: Most, hogy nem dolgozom rengeteget. Minden hétfőn és szerdán jövök este tanfolyamra, és reggel kilenctől egyig szoktam otthon is angolozni, aztán jön a leckeírás, Quizlet stb.
A kiejtésemre mindig mondják, hogy egész jó, amit annak köszönhetek, hogy rengeteg sorozatot nézek angolul, felirat nélkül, és így rákényszerítem a fülemet arra, hogy kihallja a lényeget. Ezt különösen a szóbeli vizsgák előtt csinálom, mert segít ráhangolódni a kihívásra.
SpeakMan: Mivel biztatnád azokat az embereket, akik még nem mertek belevágni a nyelvtanulásba?
Csaba: Hogy minél hamarabb álljanak neki. Ezt a 12 éves kislányomnak is mondogatom, mert nem szeretném, ha úgy járna, mint a saját apukája, aki 40 fölött vágott bele az angolba. Neki egyszerűbb lesz remélem, mert már most szinte minden angol nyelvű slágert tud, és rengeteget ért angolul annak köszönhetően, hogy imádja a zenét.
Ebben a világban angol nélkül már nem lehet elboldogulni: bárhova mész, bárhova sodor az élet, bármilyen emberrel találkozol, bármilyen munkád van vagy lesz, egyszerűen kell az angol.
Ha hezitálsz, akkor azt javaslom, hogy ne húzd sokáig a döntést, és minél hamarabb kezdd el.
A tanárokon, a Speak! anyagait összeállító munkatársakon kívül hatalmas köszönettel tartozom a páromnak, aki segít a hátérből, összetartja a családot, amíg a tanulásra ilyen sok időt fordítok, és a lányomnak is, aki sokszor büszke rám ezzel is ösztönözve engem a folytatásra.
