„Már nem stresszelek, ha meg kell szólalnom angolul.” – interjú Normannal, a Hónap Diákjával

Névjegy: Norman nemzetközi szállítmányozással foglalkozik. Az utazás a hobbija és az extrémsportok (síelés, snowboardozás, wakeboard) szerelmese. Fiatal apuka, van egy tündéri kislánya, aki jelenleg a legfontosabb  az életében, és saját bevallása szerint, mindent érte tesz.

SpeakMan: Gratulálunk a Hónap Diákja címhez! Te is bizonyítottad a teljesítményeddel, kitartásoddal és szorgalmaddal, hogy megérdemled ezt az elismerést. Szerinted miért téged választottunk?

Norman: Nem tudom, szerintem az órai munka miatt, illetve talán azért, mert teljes erőbedobással csinálom a tanfolyamot munka mellett. A szintközi és a szintzáró kihívásokon is próbálok jól teljesíteni, hellyel-közzel 90% körüli eredményeket érek el.

SpeakMan: Mindig meg szoktuk kérdezni a diákjainktól, hogy milyen céllal érkeztek. Neked mi volt anno a célod, amikor beiratkoztál hozzánk?

Norman: Mivel nemzetközi szállítmányozással foglalkozom, a munkámban napi szinten használom az angolt. Nem volt olyan partner, akivel magyarul tudtam volna kommunikálni, ezért erősen rá voltam utalva a nyelvtudásomra. Írásban még viszonylag jól boldogultam, szóban viszont már nem annyira.

Ráadásul a kínai, távol-keleti, északír, vagy spanyol partnerekkel való beszélgetésekben az akcentusokkal is meg kellett küzdenem, mert nagyon nehezen értettem őket. Nekem valahogy nem állt rá a fülem erre – ezért is választottam egy olyan sulit, mint ti.

Kezdetekben egy jobb állásra hajtottam, amit az első tanfolyam után meg is kaptam, szóval ezt a célomat elértem veletek.

Ma is ennél a cégnél dolgozom, és úgy néz ki, hogy bevált a dolog 🙂

Most már a folyamatos beszédre fókuszálok, és arra, hogy angolul is olyan választékosan beszéljek és profi legyen a tárgyalástechnikám, mint magyarul.

Az utazások során eddig is elboldogultam (nincs ott egy tanár, vagy főnök, aki kijavít), most már viszont sokkal lazábban szólalok meg, és nem stresszelek.

SpeakMan: Említetted, hogy mindig is szerves része volt az életednek a testmozgás. Szerinted van valamilyen összefüggés, kapcsolat a sportolás és a nyelvtanulás között?

Norman: Igen, szerintem minden ilyen jellegű dolognál az a fontos, hogy ne csak egy órában / edzésben gondolkodj, és ne mindent a tanárodtól / edződtől várj, hanem otthon is foglalkoznod kell vele.

A legerősebb párhuzam pedig szerintem az odafigyelésben van: fókuszálj rá 100%-osan. Ez a sportban és a nyelvtanulásban egyformán működik.

SpeakMan: Már egy éve jársz hozzánk. Mi ad erőt a folytatáshoz?

Norman: Elsősorban az, hogy érzem a fejlődést.

Idejöttem, volt egy célom, becsülettel tanultam, és láttam a fejlődést magamon, különösen a munkahelyi kommunikációban.

Amikor „conference call” volt, akkor egy idő után már nem arra gondoltam, hogy „csak ne engem szólítsanak”, meg hogy ha hozzá kéne szólnom valamit, akkor mi lesz, hanem már lazábban belementem az egészbe.

Aztán a munkahelyváltásnál, 4 lépcsős állásinterjún voltam, amiből három kör angolul zajlott, amiken végig magabiztosnak éreztem magam

Motiváló volt, hogy azt éreztem: ez működik, és azért folytatom, hogy ez az érzés ne múljon el.

SpeakMan: Emlékszel még, hogy hol bukkantál a Speak!-re?

Norman: Elég rég volt, de úgy emlékszem, hogy láttam egy videótokat, aztán egy hirdetést is. Bár azt hiszem inkább én kerestelek titeket 🙂

Amit a neten olvastam rólatok, tőletek, az megnyerő volt számomra, így eljöttem a szintfelmérőre, és a bemutatóórára, ahol minden eldőlt.

Jó volt a közeg, jó volt a tanár, jó volt az anyag, amit Péter leadott. Olyan szerkezet volt, meg olyan kifejezések, amik gyorsan ragadnak, de mégis olyanok, amikkel nem mindig találkozom. Nagyon megfogott.

A bemutatóórán eldöntöttem, hogy nem keresgélek tovább, befizetem a tanfolyamot, és nézzük meg meddig jutunk. Ezután jöttek Fannival a tanfolyami órák, őt meg már nem cserélném le senkire.

SpeakMan: Ilyen jól kijöttök Fannival? Mesélj egy picit róla és a csoportodról.

Norman: A csoporttársak változnak, mindig van egy keménymag, de rájöttem, hogy én vagyok az a keménymag 😀

Most már az 5. vagy a 6. tanfolyamot végzem, de mindig van 5-6 ember, aki viszi a hátán a csapatot.

Fanni pedig nagyon jó tanár. Nagyon kellemes a hangszíne, figyel ránk, a stílusa is megvan a tanításhoz. De tényleg: se nem túl pörgős, se nem lassú, nem túl szigorú, de nem is engedékeny.

Ő szerintem mindig az arany középút, és ezt nagyon jól hozza óráról órára. Fiatal kora ellenére fel lehet rá nézni, és nagyon támogató. Szeretem, hogy ő a tanárunk.

SpeakMan: Ha kéne mondanod egy dolgot az angolban, amit nagyon megszerettél, mi lenne az?

Norman: Jó kérdés. Igazából írásban most is erősebb vagyok, mint szóban, és tanultunk olyan szerkezeteket, amikkel korábban nem találkoztam, mivel sosem tanultam angolul. Amikor idejöttem, akkor csak a mindennapi életből tanult szavakat, kifejezéseket tudtam, amiket a munkahelyről, vagy filmekből ismertem.

A nyelvtanról lövésem sem volt, de itt minden a helyére került, teljesen tisztába raktátok a dolgokat.

Nincsenek mumusaim, de a beszédemen még dolgozni kell. Ezért is kezdek el járni a Speak! klubba [heti szintű, tudásszintekre bontott beszélgetős klub, ahol a Speak! diákjai kötetlenül gyakorolhatják az angolt – a szerk.]. Ott majd elválik mennyit tudok.

SpeakMan: Egy év után még nem fáradtál el nagyon?

Norman: Nem, egyrészt nem vagyok az az elfáradó-típus, másrészt nekem ez egyáltalá nenm megterhelő, nagyon jól érzem magam, és tudom hozni az elvárható szintet.Nincs semmi olyan, ami miatt úgy érzem, hogy le kéne törnöm.

Ez a kérdés nem is fogalmazódott meg bennem, hogy ki kéne hagyni egyet. Sőt mindig nagyon várom, hogy bejöhessetek hozzátok a hétvégén! 🙂

SpeakMan: Egy személyes kérdés: egy pici gyerek mellett, aki otthon vár téged, mennyire tudsz az angolra fókuszálni? Mennyit tudsz a tanfolyamon kívül foglalkozni a tanulással?

Norman: Nyilván picit nehezebb így, és kevesebbet is tudok foglalkozni az angollal. Ezen most próbálok majd változtatni, hogy ne szoruljon háttérbe a tanulás, mert fejlődni szeretnék.

Az első 2-3 tanfolyamnál úgy működött a szisztémám, hogy szombatonként jöttem órára, vasárnap megírtam a leckéket, és utána minden nap körülbelül 20 percet foglalkoztam vele.

A szerkezetet megjegyzem az órán, otthon inkább a szavakat tanulom. Filmeket csak angolul és csak angol felirattal nézek. A mindennapokban pedig sokat használom az angolt, mivel a vállalatirányítási rendszerek, vagy a szállítmányok beárazása mindig angolul történik.

Most megyek egy egyhetes tréningre Ausztriába, ahol a cégünk központja van, és nagyon várom, hogy élesben is tesztelhessem a tudásomat.

SpeakMan: Szerinted érdemes megpróbálni az angolt annak is, akinek semmiféle előképzettsége nincsen?

Norman: Mindenféleképpen érdemes megpróbálni, és ha az első tanfolyamnál tényleg mindent belead, akkor annyira lelkesíteni fogja az, hogy fejlődött, hogy húzni fogja magát a következő tanfolyamra. Csak csinálja!

Oszd meg a Normannal készült interjúnkat a barátaiddal, ismerőseiddel (a szöveg végén vannak ehhez gombok), hogy ők is motivációt és bátorságot meríthessenek a nyelvtanuláshoz.