“Itt tényleg az van, hogy beszélünk, beszélünk, beszélünk.” – interjú Milánnal, a Hónap Diákjával

Milán 18 éves kora óta él Budapesten, és mindig is a sport volt a szenvedélye. Kommunikáció- és médiatudomány alapszakon szerzett diplomát, jelenleg mesterszakon folytatja tovább a tanulmányait. Egy sportrendezvényszervező cégnél, és a Népszavánál dolgozik sportújságíróként. Hatalmas focirajongó, kedvenc csapata az Arsenal. (Hajrá ágyúsok!) Milán elhivatottságának és szorgalmának köszönhetően kapta meg a Hónap Diákja címet. Most a vele készült interjút olvashatod:

SpeakMan: Gratulálunk a Hónap Diákja címhez! Te is bizonyítottad a teljesítményeddel, kitartásoddal és szorgalmaddal, hogy megérdemled ezt az elismerést. Szerinted miért esett Rád a választás?

Milán: Köszönöm szépen. Szerintem egyrészt azért, mert ez most a 8. tanfolyamom, és az elmúlt több mint egy évben mindig szorgalmasan tanultam, próbáltam mindig időben érkezni, megcsinálni mindig az extra házit stb. Általában jól sikerültek a szintközik, szintzárók, és szerintem sokat fejlődtem.

SpeakMan: Több, mint egy éve jársz a Speak!-be, zsinórban a 8. tanfolyamodat csinálod. Tartottál szünetet?

Milán: A mostani B2-5-ös tanfolyam előtt volt 3 hét szünet, mert a csoportomból én maradtam egyedül, és vártunk arra, hogy elinduljon a következő tanfolyam. Ráadásul közben szintet is ugrottam, mert nekem most papíron a B2-4 következett volna, de úgy döntöttetek, hogy meg tudok birkózni a magasabb szinttel.

Így is lett: a tanfolyam pont jó, nem túl erős, az előző szintről inkább csak szavak hiányoztak, de azokat is pótoltam. A nehézséget most inkább az adja, hogy egyszerre két helyen dolgozom, és így néha előfordul, hogy keddről csütörtökre nem tudom megcsinálni a házi feladatot. De hétvégén mindig bepótolom 🙂

korom-milan-interju

SpeakMan: Mi az, ami bátorít, lelkesít így a 8. tanfolyam közben is?

Milán: Annak idején, amikor befejeztem a sulit, akkor azt láttam, hogy nem nagyon vannak lehetőségeim. A középiskola elvégzése után tanultam magántanárnál angolt, és 2-2,5 év alatt meg is lett a középfokú nyelvvizsgám.

A munkám során minimálisan használtam, de sokat kopott és utána, ahogy vége lett a sulinak, elkezdtem gondolkodni, hogy az álláskeresés mellett mivel tudnám hasznosan tölteni az időmet.

Tavaly márciusban kezdtem el a Speak!-ben angolt tanulni, közben lett munkám, de akkor még összeegyeztethető volt a nyelvtanulással. Tényleg azt éreztem, hogy lépésről-lépésre haladok előre, egyre több mindent tudok.

Ezen a szinten pedig egyre választékosabban, elegánsabban tudjuk kifejezni magunkat

Mindig jó volt a társaság. A 8 tanfolyam alatt persze nagyon sok ember jött és ment, de például Ilona, aki előttem volt a Hónap Diákja, vele 7 tanfolyamot jártunk együtt, úgyhogy valamilyen szintű barátság is kialakult köztünk. Mindig küldözgettük egymásnak Facebook-on a házit, ha valamelyikünk hiányzott. Tényleg azt láttam és látom, hogy fejlődöm, és hasznos időbefektetésnek gondolom.

SpeakMan: Szerinted mi a legpraktikusabb, leghasznosabb dolog, amit itt kaptál?

Milán: Az, hogy a többi nyelvoktatási formával szemben itt tényleg az van, hogy beszélünk, beszélünk, beszélünk. Együtt gyakorlunk, mindig más társakkal, így nemcsak egy embernek, vagy tanárnak a kiejtését halljuk. Ezáltal otthonra marad az írásbeli feladat, amihez nem kell feltétlenül tanár, és ezzel sok időt lehet spórolni.

Itt meg tényleg a beszédre lehet fókuszálni, azt tudjuk gyakorolni.

Februárban voltam kint Londonban, akkor is már tök jól meg tudtam értetni magamat. Pár hónapja egy elefántcsontparti sráccal beszélgettem hosszabban, bár mondjuk vele egy picit nehezebb dolgom volt, de azért megértettük egymást. J

SpeakMan: Miért pont a Speak! Nyelviskola? Hogyan találtál ránk anno?

Milán: Egyrészt a neten elkezdtem keresgélni, közben anyukám is keresgélt és akkor mondta, hogy neki ez a suli tetszik. Nekem is megtetszett a honlap, a módszer, ezért eljöttem, és kitöltöttem a szintfelmérőt.

Anno magamat alapból egy kicsit magasabb szintre pozícionáltam, mert már volt egy nyelvvizsgám. De aztán kiderült, hogy bár sok bonyolultabb szót és nyelvtani szerkezetet tudtam, az alapokban voltak hiányosságaim. Végül A2-2-es szintre kerültem, de jó volt, hogy így alakult, mert azokat a hiányosságokat is vissza lehetett pótolni, amiket az évek alatt nem sikerült, mert nem tudtam, használtam, vagy egyszerűen csak kikoptak.

SpeakMan: Hogy érezted magad a bemutatóórán?

Milán: Hú, az nem most volt. 🙂 Igazából ott még nem voltam benne 100%-ig biztos, hogy ez így tényleg működik. Furcsa volt, mert nyilván máshogy szocializálódott az ember, hogy így fogalmazzak. De az első tanfolyam végén azt éreztem, hogy ha nem is villámgyorsan, de biztos tudásra lehet itt szert tenni.

SpeakMan: Otthon sokszor angolozol? Sokat gyakorolsz?

Milán: Főleg itt gyakorlok az iskolában, otthon meg írom a házit. A munkám során valamennyire tudom használni, de nyilván az egy szűkebb, szaknyelvi terület. De már nem kerülöm a hétköznapi kommunikációs helyzeteket. A minap éppen egy ázsiai pár állt előttem egy jegyautomatánál, és láttam, hogy nagyon szenvednek, és örültem, hogy tudtam nekik segíteni.

interju-korom-milan

SpeakMan: Meddig szeretnél eljutni? Mi a végcél?

Milán: Most van ez a munkahelyváltás, így biztosan tartanom kell egy kis szünetet, hogy beálljon egy rendszerbe az életem. Két munka, mellette levelezőn az egyetem, a barátnőm is szeretné, ha több időt tudnék vele tölteni, szóval ha beáll egy rend, amikor látom, hogy mik azok az időpontok, amikor szabaddá tudom tenni magamat, utána folytatni szeretném az angolt.

Abban, amit most csinálok, akár elegendő is lehetne az a nyelvtudás, amivel most rendelkezem, de ki tudja, hogy mit hoz a jövő: nem árt, ha vannak plusz képességei az embernek, amivel akár másfelé is el tud helyezkedni.

SpeakMan: Mindenkitől megkérdezem, így tőled is, hogy mi az, amivel bátorítanád a most kezdő diákokat?

Milán: Ez egy olyan módszer, amivel egy-két hét után rá fogsz érezni a beszédre. Ha félsz beszélni, akkor itt le fogod tudni győzni a félelmedet, és csak rajtad múlik, hogy milyen gyorsan. Ha megvan benned az elszántság, az elhatározás, hogy meg akarsz tanulni angolul, akkor ez egy olyan hely, ahol ezt el tudod érni.

SpeakMan: Az interjú előtt említetted, hogy sportújságíróként dolgozol. Milyen a hangulat a szerkesztőségben így az EB idején? 🙂

Milán: A munkánk nagy részét most ez teszi ki, a többi sportág valamelyest háttérbe szorul. Nyilván beosztástól függően mindig van bent valaki a szerkesztőségben, nézzük a meccseket, írunk róla. Pont a magyar-portugál meccset bent néztem az egyik kollégával. Az egy jó meccs volt, aztán együtt őrjöngtünk. 🙂

 

 

congrats

Share This