Ismered a wanderlust kifejezést? Izgalmas jelentése van ennek a németből átvett jövevényszónak. Mehetnéket, utazás iránti vágyat jelent magyarul, és tökéletesen összefoglalja, amit hónapok óta érzek. Ha csak egy kicsit is hasonlítunk, akkor jelenleg te is bármit megadnál, hogy ismét felfedezőútra indulhass a nagyvilágban.
Sajnos a biztonságos utazás lehetőségére még egy kicsit várnunk kell a jelenlegi vírushelyzet miatt. Ha nagyon rám tör a szomorúság, szeretem felidézni a korábbi utazásaim, nyaralásaim emlékeit, és kicsit újraélni az ott megélt pillanatokat. Az egyik kedvenc utazási élményem éppenséggel Londonhoz kötődik, ugyanis ez volt az első hely, ahová felnőtt kíséret nélkül, repülővel utazhattam el 18 éves koromban. Nem mai történet, de ha van kedved, tarts velem, amíg felidézem a legemlékezetesebb pillanatokat!
Irány London!
A 18. születésnapomat biztos, hogy soha nem fogom elfelejteni. Anyukám elképesztő meglepetéssel rukkolt elő: egy egyhetes londoni utat szervezett nekem, ahová a barátommal kettesben mehettem el. Még most is emlékszem, mennyire izgatott voltam, hiszen azelőtt még sosem mentem ilyen messzire szülők nélkül, sőt, repülőn sem ültem még soha, így rengeteg új élmény váratott magára. Bevallom, a repüléssel azóta sem vagyok teljesen megbarátkozva, de mikor landoltunk a Luton reptéren, azonnal éreztem, hogy minden percét élvezni fogom ennek a kiruccanásnak. Régóta vágytam már Londonba, és alig akartam elhinni, hogy végre megérkeztem!
Anyukám remek helyet talált számunkra, az Oxford Streettől egy sarokra, a Tottenham Court Roadon foglalt nekünk szállást, így azonnal a város vérkeringésének kellős közepén találtuk magunkat. Alig érkeztünk meg, de már fényképezővel a nyakamban toporzékoltam a hotel halljában, hogy induljunk már felfedezni a környéket. Jó turisták módjára először az Oxford Streetet céloztuk meg, ahol szájtátva bámultam a csillogó kirakatokat. Nem sokáig tudtam nekik ellenállni, már az első nap elköltöttem a zsebpénzem jelentős részét mindenféle szuvenírre. Még jó, hogy előtte hónapokig csak erre az utazásra gyűjtöttem, így bűntudat nélkül szórtam a fontokat. A kimerítő shoppingolás után megfogadtam, hogy ezek után már csak a londoni nevezetességekre fogok koncentrálni, végtére is ezért jöttem!
Kultúrsokk a szigetországban
Érdekes volt látni, hogy London hiába nyüzsgő város, a tömeg olyan fegyelmezetten közlekedik, hogy sosem éreztem magam elveszve még a legforgalmasabb utcákon vagy a tömött metrókon sem. Itt magától értetődő, hogy ha valaki véletlen neked jön, akkor sűrű bocsánatkérések közepette próbál meg kiengesztelni, és olyannal se nagyon találkozni, hogy az emberek egymást fellökve próbálják magukat felzsúfolni a buszra. Mindenki nagyon kedves és segítőkész volt, bárkivel is elegyedtünk szóba, mindig szívesen beszélgettek velünk és nagyon érdeklődőek voltak. Még a pubban sem nevettek ki, mikor közép-európai szokásokhoz illően az asztalnál vártam, hogy egy pincér felvegye a rendelésemet, majd fél óra múlva rájöttem, hogy bizony nekem kell a pultnál elmondanom, mit szeretnék enni és inni. Ha már itt tartunk, nem hagyhatom szó nélkül az angol konyhát sem, bár tudom, hogy nem sokan rajonganak érte. A tradicionális angol ételek valóban nem a sokszínűségükről ismertek, ennek ellenére nekem nem volt velük rossz tapasztalatom. Az angol reggeli volt a kedvencem, ami minden nap délutánig tartó lendülettel turbózott fel, így az egésznapos városnézést ebéddel nem, csak némi nassolással kellett megszakítanunk.
A hamis Abbey Road
Nagy meglepetésemre a londoni metróvonal pókhálószerű szerkezete csak első pillantásra volt ijesztő, és azóta is elképesztően büszke vagyok magunkra, hogy egyszer sem vétettük el az irányt, pedig rengetegszer közlekedtünk a különböző vonalakon. Még egy busztúrára is befizettünk, ami remek döntésnek bizonyult, hiszen egy hétbe sehogy sem fért volna bele az összes látnivaló, amit a kívánságlistámra felvéstem, így viszont legalább a buszból elcsíphettem azokat a nevezetességeket, amikre már nem jutott időnk. A túravezetőnk egy csomó izgalmas dolgot mesélt a városról, és az egyik megállónál az Abbey Roadot emlegette. Ha zenerajongó vagy, akkor nem kell magyaráznom, hogy miért volt fontos kvázi leugranom a buszról, hiszen mindenképpen akartam egy fotót magamról, ahogy a híres zebrán átkelve a Beatles ikonikus albumborítóját utánzom. Mint kiderült, valamit félreérthettem, mert bő egy órás ténfergés után rájöttünk, hogy amit mi keresünk, az bizony a város másik oldalán van, azonban egy szimpatikus biztonsági őr mégiscsak lőtt rólam egy képet, ahogy egy teljesen jelentéktelen zebrán sétálok át. Biztos voltam benne, hogy senki nem fog rájönni a turpisságra, és így is dicsekedhetek majd otthon a fotóval.
London, édes otthon
A várost a metrón kívül többnyire sétálva fedeztük fel, és szinte minden sarkon valami érdekességbe botlottunk. A híres látnivalókat csak kívülről szemléltük meg, ugyanis általában vagy csak borsos áron lehetett belépőt váltani, vagy kígyózó sorok álltak a bejáratok előtt. Úgy ítéltük meg, hogy a várakozással töltött drága időt hasznosabb dologra is fordíthatnánk, ezért néha a térképet mellőzve gyalogoltunk arra, amerre a lábunk vitt, de persze azért néhány különlegesebb programot is szerveztünk magunknak. Mindenkinek merem ajánlani Madame Tussaud panoptikumát, ahol filmcsillagoktól kezdve, fiktív karaktereken át akár II. Erzsébet királynővel is lőhetünk egy szelfit. A British Museum kihagyhatatlan program, és ráadásul az állandó kiállítás ingyenesen megtekinthető. Ha gasztro élményekre vágysz, akkor érdemes a piacok felé venni az utadat, ahol jellemzően nemcsak termelői gyümölcsöket és zöldségeket vásárolhatsz, hanem színes street food kínálatból is válogathatsz. Én filmőrültként híres forgatási helyszíneket is felkerestem, például Sherlock Holmes lakását, Bridget Jones otthonát és a kilenc és háromnegyedik vágányt is.
Erzsébet királynő és a Spice Girls. Shakespeare, Rómeó, Júlia, sőt, még David Beckham is. VIII. Henrik és mind a hat felesége. Mr. Bean, Churchill, Sir Isaac Newton. Charles Dickens, John Lennon. Jane Austen, Tolkien, J. K. Rowling. Sokáig folytathatnám a sort. Az Egyesült Királyság és London történelme, nevezetességei, és a mindent átható angolság akkora hatással volt rám, hogy legszívesebben maradtam volna még néhány hetet. A nyelvtudásomra is óriási hatással volt ez a néhány nap. Nem, nem kezdtem el hirtelen folyékonyan beszélni, azonban hatalmas löketet kaptam, hogy mindenképpen folytassam az angoltanulást és beiratkozzam egy angol nyelvtanfolyamra. Ez teljesen váratlan mellékhatása volt ennek az útnak, ezért is hiszek benne, hogy akár egy néhány napos kiruccanás is nem várt, pozitív hatással lehet az életünkre, ezért érdemes nyitottsággal és kíváncsisággal felfedezni a körülöttünk lévő világot.
Alig várod, hogy ismét útnak indulj? Készítsd fel a nyelvtudásodat is, hogy a következő nyaralásnál már gördülékenyen menjen a helyiekkel a kommunikáció! A Speak!-ben mindenre megtanítunk, hogy magabiztosan beszélhess angolul. De először töltsd ki ingyenes online angol szintfelmérőnket.
Gerenda Ingrid
szövegíró