Nyelvtanulás: a 3 alapmódszer

„Valamilyen okból kifolyólag sokan úgy gondolják, hogy csak egyetlen módszer van, és mindenki ugyanúgy tanít, míg mások arról vannak meggyőződve, hogy számtalan módszer létezik. Egyik sem igaz, ezek a tévhitek megnehezítik az eligazodást azok számára, akik meg szeretnének tanulni angolul. Mindösszesen 3 alapmódszer van. Ezeket többféleképpen lehet megvalósítani, nehezebbé vagy könnyebbé tenni, esetleg keverni, de akkor is csupán 3 alapmódszer létezik. Nézzük meg tüzetesebben ezeket a módszereket. A három módszer közt a legnagyobb különbség az, hogy azok alkalmazása mennyire nehéz egy diák számára.

KÜLFÖLDI TANULÁS

Anyanyelvi környezetben, sok anyanyelvűvel körbevéve a leghatékonyabb a nyelvtanulás. Azt azonban mindenképpen érdemesnek tartom megemlíteni, hogy amellett, hogy ez a világon a leghatékonyabb módszer, ez a legnehezebb is. Nagyon nehéz, mert mindent angolul kell elintézni, nem mindig értünk mindent, és természetesen rengeteg kínos helyzetbe kerülünk. Lelkileg ezt a módszert a legnehezebb átvészelni. De persze, mivel hatékony, pár hónap múlva már nagyon kényelmesen mozgunk az anyanyelvű közegben, kommunikálunk, és mindezt nagy örömmel tesszük, mert viszonylag rövid idő alatt el tudtunk jutni egy olyan szintre, ahova mindig is el akartunk jutni. Anyanyelvi közegben minden nap nagy óraszámban használjátok az angolt, mert nem tehettek mást. Ez ennek a módszernek a lényege. Ennyire egyszerű. Ha van rá lehetőségetek, menjetek és tanuljatok külföldön!

BESZÉLTETŐS MÓDSZER – NEM KÖNYVALAPÚ

Ez a második legmelósabb módszer. Célja, hogy a tanulási idő 95 százalékát a diák kommunikációval töltse. Ha itthon, Magyarországon tanulsz, értelemszerűen heti szinten nem töltesz el annyi időt a tanulással, mint amikor külföldön vagy, ezért különösen fontos, hogy azt a pár órát kizárólag kommunikációval töltsd. A 4 tevékenység – írás, olvasás, élő szöveg értése, beszéd – közül kizárólag az élő szöveg értésére és a beszédre teszi a hangsúlyt. Ezért nincs tankönyv. A tanár rendelkezik lecketervvel, ami meghatározza, hogy mit mikor kell tanulni. Ami még érdekesség, hogy a tanár a tanulási idő 5 százalékát tölti tanítással. Az idő 95 százalékát felügyeléssel tölti. Felügyeli, hogy a diákjai képesek kimondani és megérteni azt, amit aznap tanulnak. Az egész óra beszéddel telik, nincs üresjárat. Minden diák folyamatosan mozgatva van, a tanulási idő 95 százalékát tölti kommunikációval, függetlenül attól, hogy hány diák van a teremben. A tanár arra törekszik, hogy mindenki mindent értsen azzal kapcsolatban, amit tanulnak. Ügyel a kiejtésre, a szavakra, a mondatok alkotására, és mindenben segít, ami egy-egy diáknak nehezebben megy. Pont úgy, ahogy egy szülő segítene a gyermekének megtanulni biciklizni. Még soha egyetlen gyermek sem tanult meg úgy biciklizni, hogy a szülei nem engedték felülni a biciklire. Még soha senki nem tanult meg angolul beszélni attól, mert az angoltanára jól és sokat beszélt. Ez a módszer alkalmas arra, hogy akár 20-30 ember is együtt tudjon hatékonyan tanulni. Vagyis ez a módszer a beszéltetésre és a diákok felügyeletére teszi a hangsúlyt. Mi magunk is ennek vagyunk a hívei.

KÖNYVALAPÚ/VIZSGAKÖZPONTÚ MÓDSZER

Ez diák szempontjából a legkönnyebb, mert itt kell a legkevesebbet kommunikálnia, önálló munkát végeznie. Ez a módszer nem képes egyszerre hatékonyan kezelni 6-nál több embert egy tanórán, mert mindig egyszerre egy embert foglalkoztatnak, elvéve a gyakorlási időt másoktól. A tapasztalat, és a diákok visszajelzése alapján egy diákra nem több, mint az idő 10%-a jut gyakorlásra egy tanórán. Nemcsak azért, mert meg kell várniuk, hogy egy másik diák kimondjon valamit, hanem azért is, mert túlzottan sok szerep jut egy tanárnak. Túl sok elmélet, és olyan információ hangzik el, ami nem feltétlenül szükséges ahhoz, hogy egy diák megszólaljon. Ebből kifolyólag sokkal kevesebb idő jut arra, hogy a diákok elegendő mennyiségű példához jussanak, vagy akár saját maguk gyártsanak ilyeneket. Fő célja, hogy a tanfolyam végén a tanuló képes legyen letenni a vizsgát. Gyakorlatilag ez sokkal inkább egy vizsga-előkészítő tanfolyam, semmint valódi nyelvtanfolyam. A vizsgára és a vizsgáért tanulnak, nem a tudásért.

Ez az alapmódszer a diák szempontjából a legkönnyebb, legkényelmesebb, mert nem nagyon kell aktiválnia magát. Igaz, a nyelvet sem fogja megtanulni.”

Részlet Dunay Péter – Hrncsár József: Nem mersz megszólalni angolul? Avagy a nyelvérzék mítosza c. könyvéből