Nyelvtanulás az élet iskolájában: magyarok Londonban

Ha mostanában kilátogatunk a budapesti repülőtérre és úgy hozza a sors, hogy egy angliai célállomás felé tartó járat utasaival találkozunk össze, az izgatott arcú, úti könyvet szorongató, egymást fényképező turisták között egyre több elszánt tekintetet és jól telepakolt túrahátizsákot is láthatunk. Olyan fiatalokat, akik egy jobb élet reményében úgy döntöttek, hogy hosszabb-rövidebb ideig elhagyják az otthonukat és a „ködös Angliában” próbálnak szerencsét. Miben hisznek? Milyen célok vezérlik őket? Miből merítenek bátorságot és milyen tudás segíti őket abban, hogy kilépve a megszokott környezetből, nekivágjanak az ismeretlennek? És végül: mire számíthatnak a földet érést követően?

London ma az ötödik legnagyobb „magyar város”. A szigetországba történő látogatásaink során egyre nagyobb valószínűséggel futhatunk össze a metrón, éttermekben, kávézókban, vagy akár az utcán sétálva kint élő és munkát vállaló magyarokkal. A tapasztalatok azt mutatják, hogy a legtöbben anyagi megfontolásból döntenek a külföldi, így a brit álláslehetőségek mellett és rövid időre tervezik a kint tartózkodást. Az Angliában élő magyar közösségnek saját weboldalai, rádiója, fórumai, levelezőlistái vannak, amelyeken hasznos tanácsokat, álláskeresési tippeket, nyelvtanulási lehetőségeket és a brit hétköznapokkal, életvitellel, kultúrával kapcsolatos információkat osztanak meg egymással.

A magyar sajtó az utóbbi időkben egyre többször foglalkozik a külföldi munkavállalás kérdésével és a népszerűnek számító célországokban, többek közt a brit fővárosban élő magyarok helyzetével is. A híradásokból, interjúkból, személyes élménybeszámolókból és az interneten fellelhető információkból egyaránt az derül ki, hogy magasabb szintű nyelvtudással, piacképes végzettséggel és kellő kitartással a határ a csillagos ég. Tündérmesékbe illő történeteket lehet olvasni számítástechnikai szakemberekről, közgazdászokról, orvosokról, akik tudatosan, nagy áldozatot hozva kapaszkodtak fel a munkahelyi ranglétrán és váltak sikeressé saját erejükből egy más nyelven beszélő, más kultúrájú országban.

Ám a kiérkező magyarok jelentős része nem, vagy nem elég jól beszéli a nyelvet: ilyenkor az otthon szőtt álmok szálai a konyhai munka, a szállodai takarítás, a több műszakos felszolgálás vagy a nagy áruházláncok árufeltöltő részlegeinek rideg, kemény valóságán foszlanak szét. A brit minimálbér itthoni mércével mérve persze magas, de a lakhatási és megélhetési költségek is tetemesek. Mindennapos eset, hogy több fiatal közösen bérel lakást, ám így is sokszor meglehetősen szűkös körülmények között, napról napra, hétről hétre élnek. Vannak, akik tovább maradnak, igyekeznek csiszolni az „angoljukon” és még keményebben dolgoznak, mások hazatérnek és itthon kísérlik meg kamatoztatni a kint szerzett tapasztalatokat. Még mindig általános jelenségnek számít, hogy sokan nem a karrierépítés, vagy egzisztenciális kényszerhelyzet, hanem a diploma megszerzéséhez szükséges nyelvvizsga hiánya miatt választják Angliát.

A hivatalos statisztikák mögött megannyi különböző sors, személyes történet és eltérő motiváció húzódik meg, de abban szinte minden korábban és jelenleg Angliában munkát vállaló egyetért, hogy a külföldön való boldoguláshoz komoly elkötelezettségre és kitartásra van szükség, ám ha valaki sikerre és karrierre is vágyik ennél több kell. Aktív, magabiztos és kommunikációképes nyelvtudás nélkül manapság már nem lehet boldogulni. A brit kormány az év elején jelentette be, hogy az egyre növekvő kelet-európai bevándorlási hullám miatt korlátozásokat készül bevezetni és limitálni kívánja az Unión belüli országokból a szigetországba áramló munkavállalók számát. Egy biztos: azoknak, akik komolyan gondolkodnak egy hosszabb-rövidebb ideig tervezett angliai munkavállaláson nem árt a korábbinál jobban felkészülniük és biztosabb alapokon álló nyelvtudást szerezniük. Ez utóbbi nem csak a repülőtereken, pályaudvarokon, az utcán sétálva, a boltban, vagy egy esti sörözésnél tehet magabiztossá, hanem a sikeres álláskeresésben is.