Nemrégiben arról forgattunk, hogy mik az elméleti és gyakorlati (nyelv)oktatásra jellemző, tipikus vonások. Ma még mélyebbre hatolunk az elméleti oktatás rejtelmeiben, és elsősorban azokat a csapdákat próbáljuk feltérképezni, amelyeket ez a megközelítés rejt.

Miért? Hogy ne lépj bele (ha nem muszáj).

Először is ki kell elemeznünk azt, hogy a sjaát anyanyelvünket hogyan tanultuk meg – lássuk be, ennek a mikéntjét már rég elfelejtettük, pedig kulcsfontosságú tanulástechnikai tapasztalatról van szó. (Azok egy kis helyzeti előnyben vannak, akik éppen most pici gyereket nevelnek.)

Első lépésben nézzük meg, hogyan épül fel a nyelv

Az első elem a hangok építőkockája. Amikor megszületünk, nagyon sokáig csak hangokat mondunk, hangokkal kommunikálunk.

Aztán a hangok egy idő után elkerülhetetlenül szavakká formálódnak.

Majd a szavakból mondatokat gyártunk. Érdekes megfigyelés, hogy amint a kisgyerekek elkezdenek egész mondatokban beszélni, hatványozottan megnő a szókincsük is.

A következő lépcsőfok a társalgás, beszélgetés vagy folyékony beszéd. A kommunikáció teljessé válásával egyúttal megérkezik a vitakészség is – ez már tényleg olyan szint, amihez kényelmesen kell tudni beszélni.

Miért néztük meg ezeket az elemeket?

Mert az elméleti oktatásnak van egy rejtett csapdája: nevezetesen az, hogy a nyelvtanulók azonnal az utolsó lépcsőfokon szeretnék magukat látni, viszont a rendszer nem viszi át őket elég gyakorlással a beszélgetést megelőző három lépcsőfokon.

Mondok egy példát, amin keresztül könnyen érthetővé válik, hogy miért óriási csapda ez.

Egy szép májusi napon egy kissrác lemegy a pályára és azt mondja az edzőnek: “Mester, én focizni szeretnék.”

Erre a Mester azt válaszolja neki: “Rendben van, akkor először fussál három kört.”

“De Mester, én focizni jöttem, nem futni” – mondja a kissrác.

“Igen, tudom, hogy focizni szeretnél – válaszolja a Mester-, de ahhoz először erőnlét (“hangok”) kell”.

Az emberek többségének ma Magyarországon nincs meg az angollal kapcsolatos edzettsége, nem megfelelő az erőnléte, és így próbálnak “focizni”, vagyis 3-6 mondatos beszélgetésekbe belemenni. Illetve próbálnak egy fenét: inkább jó alaposan begyakorolják azt a mondatot, hogy I don’t speak English.

Ez a mondat azért megy szuperül (sajnos), mert remekül be lett gyakorolva és ezt használjuk, amikor védekezünk a kommunikáció, a megszólalás ellen.

Maradjunk a focis példánál: nem csak az erőnlét hiányzik (hangok gyakorlása), hanem a 30. percben az emberek már nem tudják levenni a labdát (szavak), mert nincs meg a labdabiztonság.

Ha megvan az erőnlét, megvan a labdbiztosság, akkor lehet csak beállni a csapatba és el lehet kezdeni a taktikai felkészülést (mondatok). Hogyan támadunk? Hogyan védekezünk? Majd a különböző formációkat újra és újra és újra be kell gyakorolni ahhoz, hogy később a meccsen (beszélgetés) is működjön a dolog.

Ezért nem hagyhatod ki a lépcsőfokokat, bármennyire is csábító a gondolat

Összegezve az eddigieket: az elméleti oktatásnak az a legnagyobb csapdája és azt a gondolatot ébreszti az emberekben, hogy a folyamatos beszédig vezető út lépcsőfokait teljesen vagy részben ki lehet hagyni, és nem szükséges kőkeményen begyakorolni minden egyes “szintet”.

Mi, a Speak!-ben ugyanúgy a kommunikációt tekintjük az egyetlen elfogadható végeredménynek, viszont nem “amatőr”, hanem “profi sportolókat” képzünk a tanfolyamainkon.

Tehát mind erőnlétben, mind labdabiztonságban, mind taktikában megerősítjük a diákjainkat mielőtt pályára küldjük őket, elvárva tőlük a jó teljesítményt éles helyzetben.

Másképp nem megy.
Otthonról nem megy.
Egyedül nem megy.
Online nem megy.

Mert ezeket a lépcsőfokokat nem tudod egyedül, a négy fal között vagy egy algoritmus segítségével begyakorolni, pláne nem szóban.

A focistáknak is edzésre kell járniuk ahhoz, hogy erőnlétük legyen és technikailag is fejlődjenek, mert szükségük van társakra, edzőpartnerekre a fejlődéshez. A csapattagok együtt futnak, egymással passzolgatnak, együtt gyakorolják a védekezést, támadást és végül együtt lépnek pályára a sorsdöntő összecsapáson.

Az elméleti oktatás legnagyobb bűne (és rejtett csapdája) tehát az, hogy elhiteti veled, a nyelvtanulás egyéni sport, pedig valójában csapatjáték.

Szeretnéd tudni miért szenvednek a magyarok a szenvedő szerkettől? Vagy, hogyan kell helyesen (és könnyen) használni a befejezett jelent vagy a függőbeszédet? Vagy, hogy miért nem oké a tippelgetős szintfelmérő? Iratkozz fel YouTube csatornánkra és kövesd a Például Péterrel sorozatot, hogy elsőként értesülj, ha új videóbloggal jelentkezünk:

 

Share This