„Januárban meg fogjuk lepni ezt az országot és az ügyfeleinket” – interjú Dunay Péterrel és Hrncsár Józseffel, a Speak! Nyelviskola alapítóival
Napra pontosan 3 évvel ezelőtt indult el a Speak! Nyelviskola első tanfolyama. Ebből az alkalomból a kezdetekről, az elmúlt 36 hónap örömeiről, bánatairól, sikereiről, valamint a jelenről, és a jövő terveiről beszélgettünk Dunay Péterrel, és Hrncsár Józseffel, a Speak! Nyelviskola alapítóival.
SpeakMan: Milyen napotok volt 2013. október 14.-én? Hogyan éltétek meg az indulás pillanatát?
Hrncsár József: Akkor még a Klapka utca 1. szám alatt voltunk, és emlékszem, hogy nagyon izgatottan vártuk az első diákokat. Azon a napon megszületett a gyerekünk, ami nagy pillanat volt.
Dunay Péter: Igen, a közös gyerekünk, akit még lehet a következő 20 évben táplálni, nevelni, szeretni. Egyébként én azt hiszem annyira nem izgultam, hiszen alaposan előkészítettük a terepet. Tudtuk, hogy kit fogunk tanítani, hogy kik fognak tanítani, és azt is, hogy mit fogunk tanítani. Sokkal inkább arra voltam kíváncsi, hogyan fogják magukat érezni nálunk az emberek.
De emlékszem, hogy azon a héten 96% volt a csoportokban a jelenlét, amit azóta se tudtunk megdönteni (nevet).
SpeakMan: Mi a legnagyobb különbség az akkori Speak! és a mai Speak! között? Mi változott a legtöbbet az elmúlt 3 évben?
Dunay Péter: Sok minden változott, de talán a legnagyobb különbség a szervezettség. Ki tudtunk alakítani egy olyan rendszert, ahol a sikert újra lehet teremteni a tanfolyamtermekben, a munkatársakra pedig nyugodt szívvel rá lehet bízni komplex feladatokat. Ez óriási változás.
Hrncsár József: 3 évvel ezelőtt 30 diákkal, 3 adminisztratív munkatárssal, 2 tanárral, és 2 teremmel indultunk el, ma pedig 600 diákunk, közel 40 munkatársunk, és 20 termünk van. Azt hiszem, ez elég jól kifejezi, hogy mekkora különbség van a múltunk és a jelenünk között.
SpeakMan: Mire vagytok a legbüszkébbek az elmúlt 3 évből?
Dunay Péter: Személy szerint arra vagyok a legbüszkébb, hogy tudtunk olyan döntéseket hozni, ami úgy tűnhetett, hogy visszaüt, de az élet utólag minket igazolt.
Ilyen döntés volt az, hogy ne legyen ingyenes a bemutatóóra. Akkor az életünk volt a tét, de megjátszottuk, és bejött.
A másik hasonló kemény helyzet az volt, amikor eldöntöttük, hogy nem lesznek 2×2 órás tanfolyamok, hanem mindenkit 2×4 órában fogunk tanítani. Ez sem volt egy egyszerű döntés, sokat agyaltunk rajta Józsival, de végül ez hozta meg az első áttörést.
A harmadik, és egyúttal legkeményebb döntés az volt, amikor visszaadtuk a kemény munkával megszerzett akkreditációnkat, és kiszabadítottuk a Speak!-et a felnőttképzési törvény fogságából. Az egy brutális helyzet volt, be kellett vállalnunk miatta az ÁFÁ-t is, viszont azóta a magunk útját járhatjuk, és sokkal eredményesebbek, sikeresebb vagyunk.
Hrncsár József: Én mindenre büszke vagyok, de tényleg. Ha egyet ki kell emelnem, akkor azt mondanám, hogy a diákjaink szakmai és személyes sikersztorijaira vagyok a legbüszkébb, mert ezekben a sikertörténetekben ott van minden egyes kollégám, a csapatunk egészének a munkája.
Sokan közülük már a kezdetek óta velünk vannak, ott bábáskodtak a gyerek születésénél is, és mindenki egy hihetetlen úton ment keresztül az elmúlt 3 évben. Borzasztóan büszke vagyok rájuk.
SpeakMan: Volt olyan döntés, amit megbántatok? Amit legszívesebben visszacsinálnátok, ha vissza tudnátok menni az időben?
Dunay Péter: Összességében nem. Volt nagyon sok, akár nagy horderejű dolog is, amiben hibáztunk, és ami egy időre megakasztott, vagy lelassított minket.
De nem mennék vissza az időben, hogy bármit is megváltoztassak. Mert ezek nélkül a hibás döntések nélkül soha nem jutottunk volna el oda, ahol most vagyunk, amit most tudunk, ahová fejlődtünk.
Hrncsár József: Én nem a hibás, rossz döntéseinket bánom, hanem azt, hogy vannak olyan emberek, akikkel ha most találkoznánk, biztosan tudnánk nekik segíteni, akkor viszont nem tudtunk.
A kezdetek kezdetén még mi sem tudtunk mindent úgy kezelni, ahogy kellett volna, az elmúlt 3 évben viszont nem csak a szervezettségünk nőtt, hanem a szolgáltatásunk is hihetetlenül sokat fejlődött, amivel ma már meggyőződésem, hogy 10-ből 9 embernek tudunk segíteni.
SpeakMan: És mi volt a kedvenc pillanatotok az elmúlt 3 évből? Az a momentum, ami kapásból eszetekbe jut, ha a sulira gondoltok?
Hrncsár József: Nekem egyértelműen az idén májusi költözés volt. Egész pontosan május 2.-a, az első nap, amikor az új, sokkal nagyobb helyszínen kezdtünk, és a rengeteg munka után el tudott indulni az iskola, és minden működött.
Ez egy hatalmas minőségi ugrás volt az életünkben.
Dunay Péter: Nekem is ugyanez a nap ugrott be. Egész pontosan a staff meetingünk, ahol az egész csapat nyilvánosan megköszönte nekünk az új helyet, és azt, ahogy lezongoráztuk a költözést. Emlékszel rá Józsi?
Hrncsár József: Igen, persze, meg is könnyeztem. Megható pillanat volt, amit soha nem fogok elfelejteni.
SpeakMan: Eddig a múltról és a jelenről beszéltünk, de mi lesz 2019. október 14.-én? Miről fogunk beszélgetni 3 év múlva?
Hrncsár József: Az biztos, hogy lesz egy Speak! Buda, és egy Speak! Pest. Meg persze ehhez mérten egy jóval nagyobb, akár 150 fős csapat, és 3000 aktívan nálunk tanuló diák.
Dunay Péter: És lesz egy Speak! franchise rendszer, amit majd meg lehet vásárolni, hogy még több embert tudjunk megtanítani angolul beszélni.
SpeakMan: És az utolsó kérdés: milyen nagy dobással rukkoltok elő januárban? Mivel lepitek meg a meglévő, volt és reménybeli diákjaitokat?
Hrncsár József: Gigameglepetést nem tervezünk, de van egy út, ami jövőre egészen biztosan össze fog érni. Az elmúlt időszakban rengeteg szervezőmunkát végeztünk, a kollégák közül sokan vezetőkké váltak, amivel az volt a célunk, hogy még több diákot tudjunk tanítani, és közben megmaradjon az a jó hangulat, ami jellemez minket.
A legnagyobb változás szakmai jellegű lesz, hiszen januárban be fogjuk vezetni a lecketervek új generációját, vagyis a saját fejlesztésű képzési programunk még ütősebb lesz az eddigieknél.
Dunay Péter: Igen, az elmúlt 8-10 hónapban elképesztő mennyiségű munkát fektettünk be az új lecketervekbe. Az a 3 fős csapat, ami ezen a projekten fizikailag dolgozik, tehát tartalmilag és formailag készíti el lépésről lépésre az anyagokat, olyan dolgokat talált ki, és tett le az asztalra, ami nekem nem esett le 22 év alatt.
Én erről csak ennyit tudok elöljáróban mondani 🙂
Hrncsár József: És ha nem is januárban, de mindenképpen jövőre jó lenne meglepni ezt az országot és az ügyfeleinket azzal, hogy a fiatalabb generációkat is elkezdjük angolul tanítani a saját módszerünkkel.
Mert ez nekünk egy személyes ügy.
Hrncsár József Dunay Péter
alapító, ügyvezető alapító, szakmai vezető