Angol könyv a barikádon, avagy sok kicsi sokra megy
Írtunk egy angol könyvet, amiben megkapod a válaszokat, melyeket valaha is feltettél, amióta életedben először döntötted el, hogy nyelvet akarsz tanulni. Ez az angol könyv nem nyelvkönyv, hiszen nem tanít szavakat, nyelvtant, kiejtési módot. Ez egy kiegészítő angol könyv mindazoknak – akik szeretnének nyelvet tanulni – akik már tanulnak, de nem elégedettek – akik belevágtak és elbuktak. Az angol könyvből megtudod, miért nem alakult úgy, ahogyan akartad, és mit kell tenned ahhoz, hogy mégis úgy alakuljon, ahogyan neked a legjobb. 20 év tapasztalata, több ezer diákkal való közös munka tette lehetővé, hogy megíródhasson ez az angol könyv. Ideje, hogy tényleg megtanulj angolul. Ideje, hogy ez az angol könyv ott legyen a nyelvtanulás barikádján. Mert ez egy harc, egy forradalom, amit nem fegyverekkel, hanem a tudással és a tudatossággal vívnak. Mert mi a tudatos emberek és tudatos nyelvtanulók oldalán állunk. És egyet megígérhetünk: soha nem fogod megbánni, ha végigcsinálod…
Sok kicsi sokra megy (könyvrészlet)
Ha fogunk egy békát, és beletesszük egy fazék forró vízbe, kiugrik. Ha a békát egy fazék hideg vízbe tesszük, amit elkezdünk fokozatosan melegíteni, a béka nem ugrik ki, hanem szép lassan elpusztul, mert megfőnek a belső szervei. A változások olyan aprók, hogy nem tulajdonít nekik kellő jelentőséget. Ez a katasztrófa képlete.
Jön egy kicsi változás, megmagyarázzák, elfogadják a magyarázatot és nem törődnek vele, vagy nem tulajdonítanak neki akkora jelentőséget, amekkorát kellene. Jön még egy kicsi változás, azt is megmagyarázzák, azt is elfogadják és azzal sem törődnek. A sok kicsi, egyesével megmagyarázott változás végül mindent átalakít, katasztrófát idézve elő.
Tíz évig nem látjuk egyik barátunkat, majd összefutunk vele, döbbenten kérdezzük: „Úristen! Mi történt veled?”, ő meg értetlenül felel: „Hát semmi. Jól vagyok.”. Miközben a tíz évvel ezelőtti állapotához képest egy roncs, pusztán árnyéka egykori önmagának. De ő nem veszi észre, mert a változás nem egyik pillanatról a másikra történt, hanem sok év alatt, apránként, mindig csak egyetlen kicsi változással szembesülve. Mi pedig, akik nem láttuk tíz éve, a sok kicsi változás okozta óriási változást látjuk csak, és a változás, a hanyatlás megrázó a számunkra.
Gyakran helyénvaló az erős megfogalmazás, mert csak így lehet kellően felhívni a figyelmet valamire, amivel nem törődnek eléggé, aminek nem tulajdonítanak akkora jelentőséget, amekkorát kellene. Amikor tizenévesen vagy felnőtt fejjel belekezdtek a nyelvtanulásba, és 4-5 év tanulás után még nem tudtok angolul angol nyelvterületen könnyedén elintézni valamit, ami a hétköznapi élettel együtt jár, akkor ezt ezerféleképpen meg lehet magyarázni, a mitikus nyelvérzéktől kezdve az angolok szokatlan kiejtéséig.
De fogalmazzunk másképpen! Ha angol nyelvi problémát okoznak a hétköznapok, akkor ez azt jelenti, hogy 4-5 év tanulással a hátatok mögött még nem vagytok egy óvodás kisgyerek nyelvi szintjén!
Na, ez hogy tetszik?
Ha annyi időt eltöltöttetek angoltanulással, amennyi ideje az az amerikai vagy angol kisfiú vagy kislány él, vagy többet, vagy kétszer annyit, és ellenére a felnőttségeteknek, a tájokozottságotoknak, a szakszerű tankönyveknek, a tanároknak, a nyelvtani ismereteiteknek, nem jutottatok el a nyelvtudásban a pici gyerekek szintjére, akkor ezt nem úgy kellene kezelni, mint ami normális. Mert nem az! Vegyétek észre, hogy a sok apró hiba katasztrófához vezetett. Nem elfogadható tizenévesként, felnőttként éveken át tanulni, és nem elérni, vagy éppen csak elérni egy ovis szintjét…”
/Dunay Péter-Hrncsár József: Nem mersz megszólalni angolul? Avagy a nyelvérzék mítosza (részlet)/
A könyvről mondtátok:
„Jogosnak érzem a felháborodásom. A belefektetett idő és energia egyszerűen nem arányos a tudásommal! Hát ebben a könyvben megtaláltam, hogy miért! Köszönöm! Ez az angol könyv ösztönöz többek közt arra, hogy ne adjam fel, mert ha megtanulom azt, ami az évek alatt kimaradt, menni fog úgy, ahogy kell…” (Szilvi)