Mire jó alkalom egy áramszünet? A Speak! angol nyelviskola legromantikusabb délelőttje
Ma délelőtt áramszünet volt a Speak! angol nyelviskola épületében. A reggelünk emiatt a szokásosnál kissé romantikusabbra és sokkal meghittebbre sikerült, de mire ezeket a sorokat írom és te olvasod, már minden visszaállt a „régi”, megszokott kerékvágásba. Ez a kis intermezzo -a sok nevetés mellett- legalább két, elgondolkodtató tanulsággal is szolgált. Hogy mik ezek a tanulságok? És mi történt még a Speak! angol nyelviskola legromantikusabb délelőttjén? Olvass tovább és kiderül…
Az első gondolatom az volt, hogy az emberi civilizáció mennyire törékeny alapokra építkezik. Áram, energia nélkül nem csak a gépeink, de az életünk is megáll. Nem működnek a számítógépeink, nincs internet, fűtés, telefon. A nyomtatóink, lámpáink, vízforralóink és kávéautomatáink egy csapásra porfogókká, haszontalan kellékekké válnak.
Sebezhetők vagyunk. És miközben tudva tudjuk, hogy így van, egy olyan „energia-függő” világot építünk, amely a képzeletbeli Globális Villanydugó helyes működésén múlik. Ijesztő belegondolni, hogy mennyire ki vagyunk szolgáltatva olyan külső tényezőknek, amelyeknek a működését, felépítését, se nem ismerjük, se nem vagyunk képesek befolyásolni, kontroll alatt tartani. A másodperc törtrésze alatt megbénulhatunk és nem tudjuk hogyan fogjuk kezelni.
Ha tegyük fel, a következő áramszünet örökké tartana, mihez kezdenénk? Milyen új alapra építenénk fel az életünket egy „energia-apokalipszis” után? Az évszázadok során felhalmozott emberi tudástár vajon a gépeinkkel együtt elveszne? Vagy azért lenne olyan tudás, amelyre támaszkodva ismét képesek lennénk „felegyenesedni” és kilépni a 21. századi sötét középkorból? Kihez, kikhez fordulnánk segítségért, útmutatásért? Kire bíznánk a tervezést és a vezetést? Kérdések, amelyekre talán soha sem lesznek válaszaink. Pedig el kellene gondolkodni a válaszokon…
A mai délelőtt másik, érdekes tanulsága az volt, hogy áramszünet ide vagy oda, a Speak! angol nyelviskola egy percre sem állt le. Egy percre sem szűntünk meg működni, dolgozni, tanítani és tanulni. Senki nem bosszankodott. Senki nem járkált fel-alá feldúltan, szitkozódva. Egyetlen ember sem követelte vérben forgó szemmel az „illetékesek felelősségre vonását”. Mindenki tette a dolgát. Szépen, csendben, nyugodtan és mosolyogva. Mert azért lássuk be: van az a helyzet, amikor jobb egy mosollyal levezetni a feszültséget.
A diákjaink türelmesen, egymással beszélgetve várakoztak a szokásosnál kissé árnyékosabb folyosókon, vagy a téli reggelekre jellemző természetes fénymennyiséggel megvilágított termekben. A tanáraink ugyanúgy készültek az óráikra, mint mindig és rögtönzött, kreatív megoldásokkal lettek úrrá a szokatlan körülményeken. A szintzáró vizsgák és a délelőtti tanfolyamok zavartalanul, a szokásos ritmusban és jó hangulatban zajlottak le. És mire minden diákunk füzetében felkerült az utolsó i-re a pont, addigra az áram is visszajött.
A Speak! angol nyelviskola legromantikusabb délelőttjén a káosz helyett a kötelességtudat volt az úr. Éljünk bármilyen kiszolgáltatottságban is, azt azért jó tudni, hogy a Speak! akkor sem bénul le, ha a környezetünk egy szempillantás alatt 400 évet repül vissza az időben.
Persze nem ettől vagyunk mi a legdinamikusabban fejlődő angol nyelviskola Budapesten. De ez a délelőtt és ez a blogposzt nem is erről szólt. Csak egy dolgot kívánhatunk ezek után: egy áramszünetmentes, szép napot nektek.