Egy angol nyelviskola álma Magyarországról

Van egy álmunk. Ebben az álomban Magyarország egy boldog, büszke és virágzó ország. Egy olyan hely, ahol tisztelik és értékelik a tudást, megbecsülik és ösztönzik a munkát; és ahol elszántsággal, akarattal egyről a kettőre lehet jutni. Egy hely, ami nem a beteljesületlen álmokról, hanem a mindennapi csodákról és a hétköznapi hősökről szól. Egy olyan ország, amely tiszteli a múltját, de a jelenben él és van jövője. Egy olyan hely, ahol nem kell elmagyarázni Európát. Egy hely, ahol az emberek otthon érezhetik magukat és szívesen térnek haza egy hosszú külföldi utazás után. Ez az írás egy angol nyelviskola álmáról szól. Arról, hogy szerintünk milyen hely lehetne Magyarország, ha egy picivel többet tennénk. Magunkért és egymásért.

angol-nyelviskola-dream

A világ őrült sebességgel változik. Versengő divatok, új technológiák, információrobbanás, pénzügyi élethalál harc. Rivalizálás, könyöklés, öldöklő verseny mindenütt. Ezt a versenyt nem mi akartuk. Nem mi idéztük elő, nem mi provokáltuk ki, nem mi kezdtük. Nem mi kértük, nem mi választottuk, nem mi hívtuk ki. De nekünk kell helytállni benne. Ez pedig nem fog máshogy menni csak, ha összeszedjük magunkat és felvesszük a kesztyűt. Ha a sarokba vágjuk a rossz gyakorlatokat, leszámolunk a démonjainkkal és levetkőzzük a hibáinkat. A kishitűséget, a beletörődést, a passzivitást. Ha a sarkunkra állunk és azt mondjuk: készen állunk megküzdeni a kihívással, érkezzen az bárhonnan és legyen bármilyen nehéz. Ha a megadás és a beletörődés formáinak keresgélése helyett felemeljük a fejünket és szembe nézünk az ismeretlennel. Mert képesek vagyunk rá. Csak akarnunk kell.

Angol nyelviskola vagyunk, mi másról is beszélhetnénk, mint a nyelvtudás fontosságáról és a hazai nyelvoktatás válságáról. A probléma ismert, a helyzet adott. Európában a magyarok tudnak a legkevésbé –megszólalni, írni, kommunikálni- angolul. A fél ország nyelvvizsga hiányában a diplomáját várja, a másik fele meg használhatatlan vagy bizonytalan angoltudással próbál talpon maradni, boldogulni. És bár kivételek mindig vannak, a hazai nyelvoktatási rendszer egésze súlyos válságban van. Motiválatlan diákok, rosszul fizetett tanárok, elavult infrastruktúra, a történelem szemétdombjára kívánkozó, hatástalan módszerek. Látjuk az eredményt, mégsem teszünk semmit. Vagy legalábbis nem eleget. De mihez kezdjünk? Hagyjuk az egészet? Zárjuk magunkra az országhatárokat és dobjuk el a kulcsot? Aki erre igennel felel az egyúttal halálos ítéletet mond a saját gyermekei és unokái jövője helyett. Mi, a Speak! angol nyelviskola más utat ajánlunk.

Először is rendet kell tenni a fejekben. El kell köteleznünk magunkat a munka és a tanulás mellett. Rendeznünk kell a sorainkat és ráncba kell szednünk a hétköznapjainkat. Időt kell szakítanunk a közös célok megfogalmazására, a tanulásra, az egyéni és közösségi fejlődésre. Egyetértésre kell jussunk azokban a sorskérdésekben, amelyek az unokáink életét is meg fogják határozni. A nyelvoktatás is ilyen kérdés. Döntenünk kell, hogy továbbra is a viharos múlt árnyékában élünk, vagy tégláról téglára rakjuk össze a jövő Magyarországát. Hogy emlékműveket vagy iskolákat építünk. Hogy álkérdésekről vitatkozunk, vagy elkezdünk azon gondolkodni, hogy hogyan törjünk ki a sikertelenség körforgásából. Hogy újra kötelezővé tesszük az iskolákban a latint és az ógörögöt, vagy végre olyan módszerrel kezdjük el a gyerekeinket angolul tanítani, amivel célba is lehet érni. Hogy költünk e többet tanárképzésre, megfizetjük-e a gyakorló tanárokat, hajlandóak vagyunk kipróbálni új módszereket és elhagyni a rossz gyakorlatokat. Hogy végre meg merjük kérdőjelezni az évtizedes tabukat és szembe merünk-e nézni végre a nyelvvizsga-centrikus oktatási rendszer teljes csődjével. Ha ezt képesek vagyunk megtenni, máris közelebb jutottunk a céljainkhoz.

De nem elég rendet tenni a fejekben, rendet kell tenni a szívekben is. Hiába tudjuk, hogy melyik út vezet a közös célok eléréséhez, ha félúton elfogy a lendület, mert elvesztettük a lelkesedésünket, a motivációnkat, az önmagunkba vetett hitünket. Tehát nem elég, távolról sem elég elképzelni, megálmodni és megtervezni a jövő Magyarországát, át is kell élnünk azt. Nem csak tudnunk, éreznünk is kell, hogy amit teszünk az helyes. Mély empátiával és türelemmel kell fordulnunk egymás felé. Az értelem mellett a megértés nyelvén is szólnunk kell a másikhoz és önmagunkhoz is. Ébren kell tartanunk magunkban a tüzet, amely a közösen megálmodott jövő eléréséhez vezető utat bevilágító lángoszlopot táplálja bennünk. Hinnünk kell benne, hogy sikerülhet és együtt minden akadályt képesek vagyunk legyőzni.

angol-nyelviskola-dream

Mit jelent ez egy angol nyelviskola és nyelvoktatás esetében? Olyan tanárokat kell képeznünk, akik nem csak professzionális szakemberek, hanem együttérző pedagógusok is, akik törődnek a diákjaikkal. Olyan oktatási formák mellett kell elköteleznünk magunkat, amelyek a diákokban nem tanulásra programozott robotokat, hanem folyamatos motivációra szoruló embereket látnak. Támogatnunk kell az innovációt, bátorítanunk a vállalkozó kedvet, ösztönöznünk a kreativitást. Fel kell szabadítanunk a nyelvoktatást: életszerű, valódi helyzetekre felkészítő, kézzelfogható és használható tudást adó oktatást kell nyújtanunk mindenkinek. Le kell dönteni „a mindenható papír” szobrát és el kell köteleznünk magunkat a folyamatos beszéd és a kitartó gyakorlás elvei mellett. Mert a nyelvoktatás nem játék. Az életünk múlik rajta.

A Speak! nem egy hagyományos angol nyelviskola. A beszédközpontú és teljesítménycentrikus oktatási szemlélet, amit képviselünk sokak szemében szálka, mások számára fantáziafutam, vagy egyenesen „istenkáromlás”. De mi itt vagyunk. És nem megyünk sehova. Addig legalábbis nem, amíg meg nem tanítottuk Magyarországot angolul.

Lehetetlen?

Nem hiszel benne?

Akkor figyelj…

Share This