Ezt (nem) csak akkor érdemes elolvasnod, ha tegnap majdnem szétrobbant a fejed a Facebook leállása miatt – Speak! angol nyelviskola

Tegnap pánikhullám söpört végig az országon. Elsötétültek az arcok és a képernyők, és minden sarkon az „úristen, nem tudok bejelentkezni a Facebook-ra” mondatot lehetett hallani. (Nyilván a pánik kiváltó oka az volt, hogy így sokan lemaradtak a Speak! angol nyelviskola oldalának este 6 órás posztjáról 🙂 .) Egyszerűn kiderült, hogy mennyire rá vagyunk kattanva a közösségi médiára és úgy általában a netre, és milyen drámai helyzetek alakulhatnak ki és szélsőséges lelkiállapotokba csúszhatunk bele, amikor valaki, vagy valami egyszer csak „kihúzza a dugót”. Elgondolkodtam: miért rettegünk jobban a sötét képernyőtől, mint egy sötét sikátortól? Mi történne, ha az információs áramszünet nem 2-3 óráig, hanem életünk végéig tartana? És miért járhatna mindez katasztrofális következményekkel minden nyelvtanuló számára?

A magyarok 72,6%-a használja legalább havonta egyszer az internetet. Egy tavalyi felmérésből az is kiderült, hogy a Facebookon közel 5 millió magyar profil van, tehát a netezők ¾-e regisztrált a legnagyobb közösségi médiafelületen is.

17 perc. Ennyi időt töltünk el átlagosan minden egyes nap a Zuckerbeg-galaxisban. 93 perc. Egyetlen napon pedig durván másfél órát internetezünk, számítógépezünk munkaidőn kívül. Hihetetlen számok és a szakértők szerint még messze vagyunk a végétől: egyes számítások szerint a következő 5 évben ez az idő minimum a duplájára (!) fog emelkedni.

Egy olyan ponton vagyunk, ahol szélessávú net, okostelefonok, ipad-ek és laptopok nélkül nem csak a civilizációnk, hanem az idegrendszerünk is összeomlana. Éhezünk az információra. Tömjük magunkba a számunkra fontos híreket. Mohón faljuk a képeket, videókat, blogokat.

Akkor esett le, hogy én is pontosan ugyanazon az információs szupersztrádán rohanok, mint a pánikba esett Facebook-felhasználók, amikor ma reggel nem találtam a kulcsaimat és az első gondolatom az volt, hogy beírom a Google-be, hogy „merre van a kulcsom?”… (A végső döfést az adta meg, hogy 40.000 találatot dob ki erre a kérdésre a keresőmotor. Srácok, üdv a klubban.)

És akkor a tegnapihoz hasonlóan egyszer csak jön a „digitális elsötétítés” és durvább pánikhelyzet alakul ki, mint a süllyedő Titanic fedélzetén. Meg is jelentek a „károgó próféták”, hogy tessék, mi megmondtuk, az emberek abnormálisan sokat lógnak a neten és micsoda károkat okoz ez a társadalomnak, mekkora időpazarlás stb.

Bullshit. Röviden ez a véleményem azokról a nézetekről, amik az internetben Belzebúbot, a közösségi médiában pedig a testet öltött Sátánt látják.

Akik a „hagyományok” védelmében korlátoznák, vagy ki is vonnák a forgalomból az internetet, megpróbálva mesterségesen gátat szabni az információáramlásnak, azoknak fogalma sincs arról, hogy mennyi érték rejlik a titokzatos három w mögött. Ez pontosan olyan, mintha valaki be akarná tiltani a tüzet, mert a tűz, mint jelenség miatt leéghet a szomszéd fészere, vagy lángba borulhat a Hármashatár-hegy.

Szerintem az internet és a közösségi média csak azok számára romboló, időrabló látszattevékenység, vagy kapcsolatpótlék, akik céltalanul böngésznek, vagy magányosak. A net és ezen belül a közösségi média nem a Gonosz eszköze, hanem egy üres vászon, amire azt írunk, amit akarunk, vagy tudunk.

Az internet adta lehetőségek pedig végtelenek. A neten tájékozódunk, szórakozunk, ügyeket intézünk, kapcsolatokat építünk és ápolunk, vásárolunk és dolgozunk. Az emberi tudástár egyre nagyobb része pedig az egyszerű, földi halandók számára csak a neten keresztül érhető el.

Pláne, ha nem ragadunk le a magyar nyelvű weboldalaknál. És el is érkeztünk a lényeghez: a világ nem ér véget az országhatároknál. Sőt: a magyar nyelvű site-ok száma és „tudása” eltörpül az angol nyelvű oldalak milliárdos nagyságrendje és szédítő információs tárháza mellett.

Ha nem beszélünk, olvasunk, kommunikálunk angolul, akkor azzal nem csak egy jobb állásról, egy stresszmentes családi nyaralásról mondunk le, hanem ezekről az információkról is. Tudást, értéket és lehetőséget veszítünk vele.

Ha követed a Speak! angol nyelviskola FB-oldalát, vagy rendszeres olvasója vagy a blogomnak, akkor nem lesz meglepő számodra, amit most mondani fogok. Egy angol nyelviskola elsődleges, mindenekfölött álló célja, ha tetszik küldetése, nem a nyelvtanítás. A mi és a hozzánk hasonlóan gondolkodó, tanító embereknek, cégeknek az a feladata, hogy a diákok számára szélesre tárjuk az ajtót a világra és egy lehetőségekkel teli életre és segítsünk átlépni a küszöböt.

Az angol nem cél, csupán eszköz. Nem ősi titkok kulcsa, vagy az istenek nyelve, hanem térkép és túlélőcsomag, amivel megtalálhatod és el is indulhatsz a saját utadon. Ehhez pedig böngéssz, keress rá, üzenj, vásárolj, kommunikálj, lépj kapcsolatba, olvass utána kövess, oszd meg, lájkold, amit csak kell.

Angolul.
Próbáld ki.
Még ma.

A Speak! angol nyelviskola mai üzenete: www.netezzangolulamennyitcsaktudszésváltsdvalóraazálmaidat.hu