Kölcsönadjam a futócipőmet? – Speak! angol nyelviskola

Balázs magányosan rótta a köröket a békebeli sportpályán. A még talán Kádár tiszteletére leszórt vörös salakból 40 év elteltével csak mályvaszínűvé fakult, szemcsés por maradt, apró kövekkel és rengeteg gazzal. A lába a második 400 méternél kezdett el sajogni, a cipője pedig a harmadik kör végére lett tele homokkal. A fülében szóló Rudimental sem sokat javított hangulatán. Aztán a negyedik körben történt valami. Valami, ami miatt a szokásos reggeli futásból és bosszankodásból egy új kezdet lett. És ehhez nem kellett más tennie, mint fél órával később kezdenie és átnézni a futókör túloldalára.

Egy iskoláscsapattal kezdődött. Feri bácsi a 16-17 éves korú fiúkat rögtön a kosárpályára vezényelte, aki a reggeli testnevelés órát szertartásosan a Népszabadság aznapi számának elolvasásával kezdte és zárta. Hogy honnan tudta? Ő is a Balassiba járt és Feri bácsi az iskola régi bútordarabjaként még Balázst is tanította anno.

Aztán befutottak a lányok is –a mindig elegáns Magda néni óvó-fegyelmező tekintetének reflektorfényében- és 10 perc elteltével azon kapta magát, hogy begyorsít a pályán. Hiába. A szemmel láthatóan jó formában lévő, sportos csajok hagyták le először. Aztán egy nagyobb, élénk információcserét lebonyolító csapat is elhúzott mellette. A nyolcadik körnél lerogyott a pálya szélén lévő egyetlen vasbeton padra és csodálkozva vette észre, hogy minden különösebb elhatározás nélkül csak néz, hallgat és figyel.

Elnézte az egymást ugrató fiúkat, ahogy játékosan, egymás ellen „próbálgatják az erejüket”, közben pedig fél szemmel a pályát körülölelő salaksivatagban futó lányokat nézik. A lányokat, akik kisebb-nagyobb társaságokba verődve feltehetően valami nagyon izgalmas, vagy vicces dologról beszélgettek, mert folyamatosan mosolyogtak (na jó, vihogtak) és egy percre sem hagyták abba a pletykálást.

Isten tudja mennyi időt töltött a padon, de közben befutottak az első nyugdíjas kutyasétáltatók is, egy szemmel láthatóan összeszokott csapat, ahol nem csak a kutyák, de az emberek is jó barátságban voltak egymással. A pálya megtelt élettel. Mindenhol egymással beszélgető, vidám társaságokat és játszótársakat látott. Mindenhol, kivéve azon a vasbeton padon.

Bár még nem tudta, Balázs akkor döntötte el véglegesen, hogy soha többé nem akar egyedül futni reggelente a pályán. Két napig győzködte a barátnőjét, hogy ő is jöjjön le vele a pályára reggelente mire a lány beadta a derekát. Ennek több mint két éve, de ők azóta is minden hétfőn, szerdán és pénteken ott vannak a pályán.

Történt valami rendkívüli azon a reggelen? Nem, Balázs csak egyszerűen engedelmeskedett annak a mélyről jövő, ösztönös emberi késztetésnek, hogy társakat keressünk és találjunk magunknak a világban. Nem csak házastársat, lelki társat, hanem futópartnert, edzőtársat, vagy csak simán egy ismerős arcot a reggeli kutyasétáltatáshoz.

A társkeresés nem kizárólag a fajfenntartás, vagy az együttélési nehézségek feloldásának eszköze, hanem a teljesítmény és a jóllét záloga is. A teljesítményé, mert, ha kivesszük a kalapból az Einsteinhez hasonló zseniket, egy csapat mindig többre képes az egyénnél. Mert a csapatban nem simán összeadódnak az egyének teljesítményei, hanem meghatványozódnak: felerősítik egymást az emberekben meglévő képességek és lehetőségek. Amikor sok tízezer évvel ezelőtt az emberi civilizáció sorsa forgott kockán az őseink együttműködési készségén, akkor még ösztönből jött ez a tudás. Ma már statisztikailag is igazolható tény, hogy egy jól működő csapat egyszerűen többre képes egy szupertehetséges embernél is.

Azt is tudjuk, hogy azok az országok, ahol erős az emberek közötti együttműködési készség, vagyis nyitottak a csapatmunkára, sokkal jobban teljesítenek az „önző országoknál”. A társakkal való kooperáció képessége az, ami valódi, élő közösséggé formálja az egy nyelvet beszélő, egy országban, egy városban élő embereket. Mikor, vagy miből látszik, ha az emberek nem csupán egymás mellett, hanem valóban együtt is élnek? Ha képes az utca összefogni valamilyen célért. Ha a szomszédok meglocsolják egymás virágait, amíg a másik nyaral, kölcsönadnak egymás ezt-azt, és jönnek, ha baj van. Ha a nehéz helyzetbe került emberek nem csak a hatóságoktól, hanem egymástól is számíthatnak segítségre. Magyarországon ennek a nyomait látod az egymást segítő szomszédsági, falusi kapcsolatokban. Vagyis az érzést, hogy nem vagy egyedül.

És ez nem csupán egy ország teljesítményét növeli, hanem a jóllétet is. Vagyis azt, ahogyan az emberek érzik magukat. Mik ezek az érzések? Biztonság, nyugalom, kiegyensúlyozottság, szolidaritás, együttműködés, tolerancia és bizalom. Egyszerűen ahol többen „futnak közösen egy sportpályán”, mint egyedül, ott nagyobb valószínűséggel boldogabbak az emberek. Ilyen egyszerű.

Mire akarok kilyukadni ezzel? Arra, hogy az élet sok más területéhez hasonlóan a nyelvtanulásban is fontos a társ szerepe. Az, hogy legyen kivel megosztanod a gondjaidat, félelmeidet. Az, hogy legyen valaki, aki inspirál, megmozgat, feltölt, számon kér és követel. Az, hogy legyen melletted valaki, aki átsegít a nehézségeken, fogja a kezedet a bajban és megkérdezi a tanfolyam elején, hogy milyen napod volt. Csak az tudja, aki már átélte, hogy mennyire fontosak ezek az őszinte emberi gesztusok.

Nem csak a teljesítményed lesz tehát jobb attól, ha van társad a tanulásban. De jobban is fogod érezni magad tőle. A Speak! angol nyelviskola ezért hisz a csoportos nyelvtanulás közösségi erejében. Mert tudjuk, hogy van, amit csak egy angol nyelviskola és egy tanfolyam adhat meg. Amit nem lehet online leckékkel, vagy magántanárral pótolni. Amihez kell egy angol nyelviskola, ahol lehet, sőt muszáj társakkal kommunikálni, beszélni és beszélgetni, kérdezni és válaszolni. Ahol az emberek nem gépekre, tesztekre, vagy könyvekre, hanem egymásra figyelnek.

A Speak! angol nyelviskola egy olyan hely, ahol odafigyelünk egymásra. Mert társak vagyunk a tanulásban. És reméljük hamarosan Téged is végigkísérhetünk az úton, ami a magabiztos angoltudásig vezet. Egy biztos: a 100% beszéd, 0% könyv módszer csak egy jó csapattal működik. És tudjuk, hogy Te is jó csapattag lennél.