Angol nyelviskola a Holdon?

45 évvel ezelőtt Neil Alden Armstrong, a NASA Apollo-11 jelzésű űrrepülőgépének parancsnokaként, az emberiség történetében először lépett idegen égitestre, a Holdra. „That’s one small step for a man, but giant leap for mankind”, vagyis „kis lépés ez egy embernek, de óriási ugrás az emberiségnek”. Az armstrongi mondat már csak a korszakalkotó esemény jelentősége miatt is szállóigévé és egy nemzedék életét meghatározó legendává vált. Azzal, hogy az ember a Holdra lépett olyan mértékben tágította ki a lehetőségek horizontját, amelyről korábban álmodni sem mertünk. A technikai fejlődés, az emberi találékonyság és a minden korlátot ledöntő akarat közös diadala volt az a nap. Hogy mit keres egy angol nyelviskola a Holdon és a NASA majd fél évszázada épült űrsiklójának fedélzetén? Olvass tovább és minden kiderül.

A koreai háború veterán pilótája és repülőmérnök Armstong a sikeres küldetést követően soha többé nem járt az űrben. Először a Cincinnati Egyetem professzora lett, majd a katedrát otthagyva sikeres vállalkozásba kezdett és több különböző cég igazgatótanácsának munkájában is részt vett. Közéleti szerepet –több űrhajóstársával ellentétben és a potenciális támogatók sorozatos unszolása ellenére- nem vállalt. Soha nem szállt a fejébe a dicsőség és eredendően szerény személyiségét a Holdra szállást követően is meg tudta őrizni. John Glenn, az első amerikai űrhajós és egykori szenátor szerint Armstrongnak „soha eszébe sem jutott, hogy aprópénzre váltsa a hírnevét”. Nem csak katonatársai, a NASA munkatársai, barátai és kollégái, de a közvélemény is „a visszafogott amerikai hős” ikonjaként tekintenek rá mind a mai napig.

Armstrong persze nem egyedül hajtotta végre a „lehetetlen küldetést”: több ezer ember, majd egy évtizedes, megfeszített munkája és a szövetségi kormány több száz milliárd dollárja feküdt az emberiség történtének egyik leggrandiózusabb projektjében. A sikert soha nem adják ingyen és az Apollo-program is rengeteg áldozatot követelt. De 1961-ben egy fiatal, jóképű elnök kiállt az ország elé és azt mondta: „Még az évtized vége előtt embert küldünk a Holdra és épségben visszahozzuk a Földre.” Lehetetlen volt. Senki sem hitt benne. A Szovjetunió óriási előnyre tett szert az űrversenyben. Amerika feszítő belső válsággal és a megsemmisülés lehetőségét is magában hordozó, külső fenyegetéssel nézett szembe. A NASA a bejelentés pillanatában még arra sem volt képes, hogy űrhajóit Föld körüli pályára állítsa. Mégis sikerült.

De mégis hogyan? Miért? Mert a nagy célok, nagy tettekre inspirálnak bennünket. Tudósok és tisztviselők, mérnökök és tesztpilóták, technikusok és szerelők tudták, hogy miért hoznak nap, mint nap megannyi személyes áldozatot. Történelmet akartak írni és büszkévé tenni egy országot. Olyan hétköznapi hősök voltak ők, akiknek a neve soha nem került az iskolai történelemkönyvek lapjaira mégis, nélkülük soha nem jöhetett volna létre a csoda. Ők voltak azok, akik dacoltak a lehetetlennel és komolyan vették az Egyesült Államok elnökének minden egyes szavát. Az ő munkájuk, az ő áldozatvállalásuk, kitartásuk, szorgalmuk, tehetségük és tudásuk nélkül Armstrong soha nem válthatta volna be Kennedy elnök ígéretét.

És most engedd meg, hogy feltegyek egy kérdést. Szerinted melyik a nehezebb: eljutni a Holdra, vagy megtanulni angolul? (Ha komolyan gondolkodóba estél, akkor talán jobb, ha nem olvasol tovább.) Rengetegszer hallottam, hogy valaki „miért nem tud” vagy tudott elsajátítani egy idegen nyelvet. Rossz tanárok, rossz angol nyelviskola, rossz tanfolyam, rossz könyv, rossz módszer, időhiány, munkahelyi és családi gondok. Okok, amelyek egyenként akár igazak is lehetnek, ám összességében mégsem stimmel a történet. Mert hiányzik belőle valami, pontosabban valaki. Te. A te felelősséged, a te lustaságod, a te kitartásod, a te akarathiányod, a te kudarcaid és félelmeid. Képzeld csak el, ha a NASA az elnöki bejelentést követően azt mondta volna: „de hát elnök úr, nincsenek megfelelő műszereink, technológiánk, nincs elég tudásunk, tapasztalatunk, hiszen soha nem csinált még senki ehhez hasonlót előttünk” stb. Ha a tudósok a megoldás helyett csak kifogásokat kerestek volna, akkor Armstrong soha nem járt volna a Nyugalom tengerén és nem tűzte volna ki a csillagos-sávos lobogót a Holdon.

Emlékeztesd magad arra, hogy a sikerért mindig meg kell küzdeni, és ha folyton a körülményekre mutogatsz, soha nem fogsz megtanulni angolul. Mert legyen bármilyen jó a módszer, profi a tanári gárda, felkészült egy angol nyelviskola, ha te nem fogod meg a munka végét, semmit sem tehetünk érted. Meríts inspirációt a tudományos áttörésekből, a mögöttünk hagyott évszázadok ködén is átragyogó nagy tettekből és ember alkotta csodákból. Motiváljon az a lehetőségekkel teli élet, amelyet magabiztos, aktív és kommunikációképes nyelvtudással élhetsz. És hagyd másra a kifogások keresését: neked fontosabb dolgod van. Meg kell tanulnod angolul.

Sok más, „hagyományos” angol nyelviskola úgy néz ránk, mintha a „Holdról jöttünk volna”. És nem tévednek. „Azonosítatlan repülő tárgyak”, ufók vagyunk az angol nyelviskola-horizonton, ez nem vitás. Nem áltatjuk a diákjainkat, nem „akciózunk”, nem megyünk bele a minőség rovására menő árversenybe. Szigorú elvárásokat állítunk a tanítványaink és magunk elé is. Nem hagyunk lustálkodni, nem toleráljuk a sorozatos hiányzást és a házi feladatot sem holnapra vagy jövő hétre kérjük. Nem hagyjuk, hogy lemaradj, és nem fogadjuk el, hogy nem vagy képes megtanulni angolul. Mert a Speak! angol nyelviskola teljesítménycentrikus szemléletével és beszédközpontú angol tanfolyamaival biztosan célba jutsz, ha te is teszel érte. Nem azt mondjuk, hogy nem lehet máshogy angolul tanulni és tanítani, csak azt, hogy nem érdemes.