Hogyan segíthet egy angol nyelviskola a jó választásban?

Alacsonyszárú tornacipő, magas sarkú, vagy topán? V-nyakú póló, rövid ujjú ing, kötött pulóver, kardigán, poncsó vagy mellény? Széldzseki, bőrkabát, vagy szövetkabát? Magas derekú ceruza, A-vonalú, földig érő, mini, vagy rakott szoknya? Zöld, acélszürke, narancssárga, rozsdabarna, élénkpiros, királykék, türkiz, fekete, fehér, vagy napraforgó sárga? Csíkos, kockás, vagy egyszínű? Pamut, vagy poliészter? Gomb, vagy cipzár? Klasszikus, sportos, alternatív, vagy avantgárd? A mindennapi életünkben döntési helyzetek sokaságával és szinte végtelen számú választási lehetőséggel szembesülünk. Ha végigfutjuk a fenti, kizárólag öltözködéssel kapcsolatos listát, meggyőződhetünk róla, hogy egyáltalán nincs könnyű dolgunk. Alapvető értékként tiszteljük a választás szabadságát, de hajlamosak vagyunk megfeledkezni arról, hogy egy döntés mennyire összetett, egy jó döntés pedig mennyire nehéz lehet. Stressz, félelem a jövőtől, a tévedéstől, a hibás értékítélettől, vagy éppen a barátok, ismerősök, rokonok, járókelők rosszallásától. Nagy a nyomás, hogy a sok lehetőség közül a legjobbat válasszuk. De nem lehetséges, hogy éppen a „túl sok” választási lehetőség miatt hibázunk annyit? Hogy néha nem tudunk mit kezdeni „ekkora szabadsággal”? És hogyan segíthet egy angol nyelviskola a jó választásban? Ma ezekre a kérdésekre keressük a választ.

Szeretjük azt érezni, hogy van választási lehetőségünk. Szeretjük mérlegelni a döntéseinkkel járó előnyöket, hátrányokat, a felmerülő választások közös vonásait és különbségeit. Hosszú pró-kontra listákat írni, alaposan utánanézni a neten a megvásárolni kívánt terméknek, vagy akár többször felpróbálni ugyanazt a ruhát és cipőt a boltban. Bizonyosságot szeretnénk, hogy jó döntést készülünk meghozni. Érveket és ellenérveket gyártunk, figyeljük a környezetünk reakcióit és a döntés után szinte „követeljük” a visszajelzéseket. Ha ennyire körültekintően járunk el; ennyi időt és energiát szánunk a döntés-előkészítésre; ennyire tudatosan készülünk rá, hogy a pokolba lehetséges, hogy ilyen sokszor hibázunk? Hogyan lehetséges, hogy mégis csalódunk egyes választásainkban? Hogyhogy megbánjuk egy-egy döntésünket? Hogy lehet, hogy sokszor bűntudatot, irracionális dühöt, vagy megmagyarázhatatlan félelmet érzünk a döntés meghozatala után?

Azért, mert nincs olyan matematikai képlet, amelynek a segítségével előre számolhatunk minden eshetőséggel. Egy választás ezért sok esetben „jóslás”. És miközben megpróbálunk bepillantani a jövőbe, észre sem vesszük, hogy a jövőt éppen a választásunk borítékolható és előre nem látható következményeivel együtt, mi magunk írjuk. Nem a végzet erői akarnak borsot törni az orrunk alá, csak vannak dolgok, amiket nem láthatunk előre.

Akkor mi a megoldás? Mit csináljunk? Hogyan válasszunk jól a rengeteg lehetőség közül? A választásunk egy pontig lehet megfontolt, tudatos és tervezhető. Hiba lenne azt gondolni, hogy nem hozhatunk racionális, vagy érzelmi alapon is helyes döntést. De ismernünk kell a saját korlátainkat. Fel kell ismernünk, hogy vannak olyan dolgok az életben, amelyhez „nem értünk”, amelyekről nem tudunk eleget ahhoz, hogy jó döntést hozhassunk. El kell fogadnunk, hogy nem „uralhatunk mindent”: nem csak az összes lehetséges következmény fölött nincs hatalmunk, de nincs a birtokunkban a „bölcsek köve” sem.

Hogy mit tehetünk ilyen helyzetekben? Meg kell tanulnunk legalább részben átadni a kontrollt. De kinek a javára „mondjunk le” a választási szabadságunkról? Ez a valaki lehet, hogy a legjobb, gyerekkori barátunk, akinek mindig is becsültük a tisztánlátását. Lehet, hogy a nagymamánk, aki elég sokat látott, tapasztalt ahhoz, hogy bölcsességében felfedezzük az igazságot. Lehet egy orvos, aki elmagyarázza a különböző kezelési lehetőségeket, de a kérésünkre a szerinte helyes megoldást javasolja. De lehet egy pénzügyi tanácsadó is, aki magabiztosan igazodik el a részvények, kötvények és befektetési alapok világában és a segítségével nagyobb összeget tehetünk félre nyugdíjas éveinkre, mint ha egyedül kellett volna döntenünk. Az irányítás átadása sokszor előnyünkre válhat és segíthet meghozni egy nehéz döntést.

Magyarországon a nyelvtanulás is sok ezer ember számára okoz krónikus, vissza-visszatérő fejfájást. Szinte minden sarkon van már egy angol nyelviskola, a Facebookon százával osztogatják ismerősök és ismeretlenek a tuti nyelvtanulási tippeket és tele a padlás a „szuperhatásos csodamódszerekkel”. Bénítóan nagy a választék és dönteni sem olyan könnyű a látszólag „egyforma nyelviskolák” között. És bár lehet, hogy a világ olyan irányba mozog, hogy az „akciós” és „szupergyors” szavak nélkül már nem is érdemes nyelvtanulással kapcsolatos szórólapot gyártani, mi akkor inkább maradunk egy helyben. Mert szerintünk kétféle angol nyelviskola létezik: amelyik őszinte a diákjaival, és amelyik hülyének nézi őket. Két ilyen lehetőség közül pedig már nem is olyan nehéz dönteni, nem igaz? Mi őszinték vagyunk veletek. Még akkor is ha, az igazság néha fájdalmasabb egy kegyes, marketing-ízű hazugságnál.

De nem csak abban vagyunk őszinték veled, hogy nem árulunk a pult alól villámgyors, vagy erőfeszítés nélküli sikert, akciós tanfolyamokat, vagy csodaszereket. Hanem abban is, hogy megköveteljük a közösen, előre lefektetett szabályok és a tanáraink által támasztott követelmények betartását. Más szóval nem hagyjuk, hogy kizárólag a „saját fejed után” menj. Lehet, hogy nem leszünk népszerűek, de 20 éves szakmai tapasztalattal a hátunk mögött tudjuk, hogy csak így működhet jól a nyelvtanulás. Ha bizonyos mértékű kontrollt adunk azoknak, akik jobban tudják, hogy mire van szükséged, mint bárki más.

Hogy hogyan segíthet egy angol nyelviskola a jó választásban? Úgy, hogy olyan döntési alternatívát állít eléd, amely egyetlen kérdésben is megfogalmazható: tényleg meg akarsz tanulni angolul és képes vagy érte mindent megtenni?

Mert, ha a válaszod igen, akkor a többi a mi dolgunk.