Időutazás a Kárpátok lábánál egy angol nyelviskola szemével

A hosszúhétvégén rokonlátogatásra, Kárpátaljára utaztunk a menyasszonyom nagyszüleihez. Évente legalább két-három alkalommal megtesszük ezt az oda-vissza több mint 600 kilométeres utat, amely mindig tartogat számunkra meglepő, elgondolkodtató, kedves vagy éppen szívszorító pillanatokat. Ez most sem volt másképp. A mai bejegyzésben egy különleges időutazásra kalauzollak el téged, kedves olvasó, amely több tanulsággal is szolgálhat számodra. Ha tovább olvasol talán arra a kérdésedre is sikerül választ adnunk, hogy mit keres egy angol nyelviskola a Kárpátok lábánál és miért a nyelvtudás a túlélés elsőszámú eszköze ott, ahol a legkevésbé számítanál rá.

Kárpátalján az elmúlt ezer évben viszonylag kevés alkalommal volt „szélcsend”. A történelem viharai kemény, emberpróbáló megpróbáltatásokkal, háborúkkal, helyi, kulturális, vallási és etnikai konfliktusokkal, nélkülözéssel és sok szenvedéssel sújtották ezt a vidéket. Magyarok, ukránok, csehek, ruszinok, szlovákok, románok, oroszok és cigányok éltek a múltban és élnek most is „egy fedél, de különböző lobogók” alatt. Az elmúlt évszázadokban Kárpátalja többször is „gazdát cserélt”, uralkodók és rendszerek jöttek-mentek, folyamatosan változtak a terület határai, amely nyomot is hagyott a falvak és városok arculatán.

Néha az az érzése az embernek, hogy Kárpátalján egymás mellett léteznek olyan párhuzamos világok, amelyek bár tudnak a másik létezéséről, nem igazán vesznek tudomást róla. A csapi vasútállomás monumentális, szocreál épülete, vagy az út mentén sorakozó elhagyott kolhozépületek által szimbolizált „szovjet Ukrajna”; a kisdobronyi fóliasátrakban folyó magas színvonalú mezőgazdasági termelés; vagy Ungvár és Munkács nyüzsgő, multikulturális terei mind-mind tipikus kárpátaljai jelenségek. A századok sodrása sem mosta el az itt élő, különböző nyelveken beszélő, más istenekhez imádkozó népek közti különbségeket, viszont viszonylag békéssé oldotta az együttélésüket.

A magyar falvak minden hatósági zaklatás, politikai elnyomás, történelmi trauma és kulturális kiközösítés ellenére élnek és az ország, régió más területeihez képest viszonylag jó körülmények között teszik mindezt. Egyesek a tanult szakmájukban dolgoznak, mások a határt járva, megint mások a fóliákban megtermelt termények feldolgozásából és eladásából élnek. A magyar kisebbség megtanult együtt élni a folyamatos változással és sajátos túlélési technikákkal mindig keresi, kutatja a megmaradás, a boldogulás és az előrejutás lehetőségeit. És nem csak keresi, de rendre meg is találja.

Miközben szinte semmilyen segítséget, támogatást nem kapnak az államtól, a kárpátaljai magyarok találékonysággal, leleményességgel, kemény munkával és a kiskapuk kijátszásával a legzordabb időket is túlélik. Megható ragaszkodással, lojalitással és hűséggel segítik egymást a bajban. Nem kényszerből, hanem ösztönösen „vigyáznak egymásra”, őrzik közös örökségüket és támogatják szorult helyzetbe került társaikat. Nem valamiféle „nemzeti romantikából”, vagy haszonlesésből, hanem egyszerű, tiszta és őszinte emberségből.

Egy budapesti angol nyelviskola bloggereként szinte megérthetetlen ez a nemes és sokszor túláradó segítőkészség, amivel egymás és nem ritkán idegen emberek felé is fordulnak. Nem túlzás, hogy a családért, a rokonokért, barátokért és ismerősökért a csillagokat is lehoznák, ha tudnák. Többről szól ez, mint a vidéki vendéglátás évszázadok óta létező hagyományáról. Tisztelik egymást, akárcsak a földet, ahol élnek, amely a többség számára még mindig a megmaradás záloga.

A nehézségek, a felfoghatatlanul alacsony fizetések, a folyamatos adminisztratív vegzálás dacára a kárpátaljai magyarok nem adták fel a reményt, hogy a holnap, ha egy kicsivel is, de jobb lehet a tegnapnál. És bár minden okuk meglenne a panaszra, a többség nem komoran, vagy a dicső múlt elmúlásán búsongva éli az életét, hanem a jelenre koncentrál és egy jobb jövőért dolgozik. Nem a sérelmeit emlegeti, vagy a sebeit nyalogatja, hanem igyekszik a legrosszabból is a legjobbat kihozni. Beletörődés helyett építkezik, földet művel, kereskedik és tanulni küldi a gyerekeit a városba.

Példát vehetnénk róluk, amikor egy többé-kevésbé működőképes ország viszonylagos jólétét és biztonságát élvezve csak úgy dől belőlünk a keserűség és a panasz. Példát vehetnénk róluk, hogy miközben ott szemmel látható és sokkal mélyebb a szegénység és sokkal „kevesebb az esély”, mi felelőtlenül elpazaroljuk a lehetőségeinket.

Például azzal, hogy nem tanulunk meg rendesen angolul, hogy jobb állásunk legyen, hogy feljebb juthassunk, miközben Kárpátalján a túlélés legelemibb feltétele az ukrán, vagy orosz nyelvtudás. Senki nem kap érte díszoklevelet, hátba veregetést, vagy jól fizető állást és nem számít különleges dolognak, vagy munkaerőpiaci előnynek, ha beszéled valamelyik nyelvet. Egyszerűen muszáj tudnod, különben annak a kevés lehetőségnek az ajtaja is bezáródik előtted, amit kapsz az élettől.

Képzeld el egy pillanatra, hogy ugyanez a helyzet állna elő Magyarországon. Hogy lépni sem tudnál az angol nyelv nélkül. Hogy egy angol nyelviskola tanfolyamára járni, vagy iskolai környezetben angolul tanulni nem kiváltság, előnyszerzés, hanem a túlélés záloga lenne. Akkor jobban menne a nyelvtanulás? Jobban küzdenél érte, ha tudnád, hogy ez nem a maximum, hanem a mindenkitől elvárt minimum? Ha nem kecsegtetne semmilyen előnnyel, mégis muszáj lenne megtanulnod angolul?

Vedd észre, hogy szerencsés vagy! Amikor azt mondják neked, hogy ma már nélkülözhetetlen az angoltudás, akkor valójában nem a kényszerre, hanem a várható nyereségre gondolnak ők is és te is. Amikor a szüleid, vagy a barátaid arra biztatnak, hogy iratkozz be egy angol nyelviskola kurzusaira, akkor ezzel nem azt üzenik, hogy e nélkül éhen fogsz halni és semmilyen hivatalos ügyet nem tudsz majd elintézni, hanem azt, hogy ezzel sikeres, boldog és elégedett ember lehetsz. Hihetetlenül nagy különbség lehet a valódi, külső kényszer és a belső „kényszer”, késztetés között, nem igaz?

Ha pedig így van, akkor először nem egy idegen nyelvet kell megtanulnod, hanem értékelned azt a lehetőséget, amit a nyelvtudás adhat számodra.

Utána jöhetünk mi, a Speak! angol nyelviskola és segíthetünk neked megragadni azt. Ilyen egyszerű az egész.