Kimondjuk, ami a nyelvünk hegyén van, vagy inkább lenyeljük a problémát a nyelvünkkel együtt? – Speak! angol nyelviskola

Vannak emberek, akik a véleményükből élnek. A politikusok, bloggerek, színház és ételkritikusok, vagy újságírók például azzal keresik a kenyerüket, hogy a legkülönbözőbb dolgokról mondják el, írják le, osztják meg a gondolataikat. Az a feladatuk, hogy a közönség számára érthetővé tegyék a világot, elmagyarázzanak összetett problémákat és segítsenek bizonyos döntések meghozatalában (hol egyek, mit vegyek fel, milyen előadást nézzek meg, kire szavazzak stb.). A véleményvezérekről mindenkinek van véleménye. Utáljuk, lenézzük, vagy rajongásig szeretjük őket, de mindenképpen odafigyelünk rájuk. Örülünk, hogy vannak. Miért? Mert kényelmes, ha valaki helyettünk gondolkodik. És még kényelmesebb, ha helyettünk foglal állást, igazolja vissza egy-egy döntésünket, vagy segít kiválasztani a tökéletes esküvői dekorációt. De mi van akkor, ha nincs kéznél egy instant véleményvezér és egyedül kell véleményt nyilvánítanunk? Ha a döntéshozatal teljes súlya a mi vállunkra nehezedik és nincs vészkijárat, egérút, csak mi és a helyzet, amit meg kell oldalunk? Kimondjuk, ami a nyelvünk hegyén van, vagy inkább lenyeljük a problémát a nyelvünkkel együtt?

Biztos Te is megtapasztaltad már, hogy egy barátodnak, barátnődnek sokszor könnyebb tanácsot adni, mint eligazodni a saját életedben. Külső szemlélőként mintha élesebb lenne a látásunk és mivel nem a saját bőrünket visszük a vásárra, általában bátrabbak is vagyunk.

Nem csak a problémától való távolság tesz minket merészebbé. A legtöbb embernek volt olyan korszaka, amikor fórumokon, blogokon, internetes oldalakon álnéven kommentált híreket, történéseket. Van, akiből a névtelenség biztonsága igazi terminátort csinál, aki jobbra-balra osztja a pofonokat, beszól, minősítget, epés megjegyzéseket tesz és mindent lefikáz, ami mozog.

Az anonimitás fedezékébe húzódva olyan dolgokat is ki merünk mondani, amit éles helyzetben, face to face soha nem mernénk. És még bűntudatunk sincs, hiszen soha nem néztünk a szemébe annak az embernek, akit előző éjjel minden gond nélkül lehülyéztünk a véleménye miatt.

De mi van akkor, amikor nem bújhatsz el egy felhasználónév mögé és nem valaki másról, hanem a Te életedről szól a döntés? Amikor nincs távolság közted és a megoldandó probléma között és nem támaszkodhatsz egy véleményvezér útmutatatására sem?

Bizonytalanság. Gyomorgörcs. Kiszáradt torok. Áramszünet. Döntésképtelenség. Félelem. Bizonytalanná válunk a távolság, a külső nézőpont hiánya miatt. Szinte megbénít minket a félelem, ha arra kérnek minket, hogy akkor és ott, őszintén mondjuk el a véleményünket. Ezért van az, hogy inkább nem szólunk, ha problémánk, kérdésünk van, nehogy be kelljen vállalni egy lehetséges konfliktust, vagy egy kínos beszélgetést. Vagyis elmenekülünk a probléma elől és inkább otthon, a négy fal között adjuk ki magunkból a „feszültséget”.

Pedig az esetek 90%-ában ez a kínos beszélgetés csak a mi fejünkben létezik. Vegyünk egy konkrét példát a saját életünkből. Ha pl. egy diáknak problémája van a csoportbeosztással, akkor dönthet úgy, hogy nem szól semmit és csendben szid minket, vagy elmondhatja, hogy mi zavarja. Előbbiben csak idő kérdése, hogy mikor veszítjük el őt, utóbbiban van esély a hiba kijavítására és az őszinte párbeszédre.

Amíg viszont nem tudjuk, nem érzékeljük, nem jut el hozzánk, hogy baj van, addig vakon és süketen tapogatózunk és a megoldás közelébe se jutunk. A megoldáshoz mindenekelőtt tehát az kell, hogy a probléma kimondásra kerüljön. Ha a problémát kritika, vagy vélemény formájába öntve fogalmazod meg az nem „bűncselekmény”, vagy ok egy kínos, kihallgatásszerű beszélgetésre. Sőt, arról tanúskodik, hogy nem csak nekünk, de Neked is fontos a tanulásod és célod van azzal, hogy beiratkoztál a Speak! angol nyelviskola tanfolyamára.

De érezned kell a különbséget a kritika és a leértékelés, a vélemény és a minősítgetés között. Ugyanazért, amiért nem lehet komolyan venni egy arctalan és névtelen netes kommentet, nem lehet komolyan venni egy folyosói pletykát, vagy egy fel nem vállalt problémát sem.

Az építő kritikában mindig ott van a megoldásra való törekvés is. Ha azt mondom valamiről, hogy úgy rossz, ahogy van, vagy, hogy „Juli/Peti tiszta hülye”, akkor nem kritikát fogalmaztam meg, simán csak leértékeltem egy embert, vagy mondjuk egy angol nyelviskola tanárát. Ha viszont nem a barátodat, barátnődet, a netszolgáltatót, a sarki fűszerest, a csoporttársadat, vagy a tanárodat értékeled, hanem magát a problémát, akkor már el is indultál a megoldás felé.

A Speak! angol nyelviskola az önmagáért felelősséget vállaló emberek nyelviskolája. Ezért fontos, hogy Te is hallasd a hangod, vállald fel és mondd el a véleményed és ne bújj ki a válaszadás felelőssége alól. Ahhoz, hogy mi holnap is egy jó angol nyelviskola lehessünk, szükségünk van Rád és az őszinteségedre. És arra a felelősségre, ami a véleményünk felvállalásával, a probléma kimondásával és közös megoldásával jár.