A Nagy Utazás, amely egy angol nyelviskola ajtajánál kezdődik és ér véget

Látszólag soha nem éltünk annyira nyitott és szabad világban, mint ma. Egy nagy, globális faluban élünk, ahol mindenki mindenkinek a szomszédja, barátja, rokona és ismerőse. (Ha máshol nem legalább a Facebookon.) Az információk a világ legtávolabbi pontjai között is gyorsabban közlekednek, mint a trópusi viharok a Karib-térségben hurrikánszezon idején. Mégis, észrevétlenül áthatolhatatlan falak és kikerülhetetlen korlátok szabdalják darabokra a mindennapainkat. Előítéletek, tilalomfák, diszkrét megkülönböztetések, érdemtelen különbségek, értelmetlen előírások, előre tervezett kudarcok, önhittség és lemondás. Kelet-európai totemoszlopok a határok nélküli 21. század hajnalán. Hogy mikor lépnek működésbe ezek a láthatatlan erők? Amikor megpróbálunk kilépni a nekünk szánt szerepből és keretből. Amikor fellázadunk a „normális”, a megszokott, a hétköznapi ellen. Amikor kérdezünk, sőt visszakérdezünk, kétségbe vonunk és kritizálunk. Amikor nem dőlünk hátra, örülve annak, amink van, hanem többre vágyunk. Amikor nem csak nézni, hanem látni is szeretnénk. Amikor fel akarjuk fedezni a „falakon túli” világot, mert nem elégszünk meg az előre gyártott, instant-igazságokkal és mások élménybeszámolóival. Amikor a saját utunkat járnánk az előre kitaposott ösvény helyett. Ez az írás a láthatatlan erők legyőzéséről szól. A megismerésről, a felfedezés szabadságáról és arról a Nagy Utazásról, amely egy angol nyelviskola ajtajánál kezdődik és ér véget.

Az első lépés, hogy felismerjük: a valódi élet „kint” zajlik. Távol a tűzhely melegétől, az ismerős utcáktól, a kamaszos poszterekkel vastagon kitapétázott gyerekszobától és szülői gondoskodástól. Ahol az élet több kockázattal, nagyobb felelősséggel és kevesebb kényelemmel jár. Ám még ez a látszólag nagy és szabad világ, „a felnőttek világa” sem tart Herkules-oszlopaiig*. Sőt, idővel egyre egyhangúbbnak és szűkebbnek tűnik. Mert mire felocsúdunk már a megszokás és egyfajta álmosító folyamatosság uralja a hétköznapjainkat. A lehetőségekből rutin, a kalandokból befizetetlen csekkek, a gyerekkori álmokból munkahelyi megfelelési kényszer lesz.

Miért? Mert az „igazi világ” a falakon túl kezdődik. Azokon a láthatatlan korlátokon és akadályokon túl, amelyek elválasztják az izgalmas és az átlagos életet. Ezek a falak azonban nem csak a környezetünkben emelkednek az égig, hanem a lelkünkben is. Nem csak mások, a körülmények, vagy a sors szeszélyei miatt mozgunk egy lehetőségek nélküli kényszerpályán, hanem saját magunk miatt is. Olyan belső akadályok miatt, amelyek megfosztanak minket az „utazás”, a felfedezés és a megismerés örömétől. Belső akadály lehet a kockázatkerülés, a belenyugvás, a passzív lemondás és elfogadás. Belső akadály lehet a meghátrálás, a félelem, a szűklátókörűség és a lustaság. A régi korok bölcsei még tudták, hogy nem csak úgy indulhat az ember Nagy Útra, hogy bepakol a tarisznyába és nekivág az ismeretlennek, hanem úgy is, hogy leül egy fa alá és elgondolkodik az életéről. Márai szerint „a világ megismerése érdekes, hasznos, gyönyörködtető, félelmes vagy tanulságos. Önmagunk megismerése pedig a legnagyobb utazás, a legfélelmesebb felfedezés és a legtanulságosabb találkozás.”

Ahhoz tehát, hogy „kinyíljon a szemünk a világra”, először is önmagunkba kell néznünk. Fel kell ismernünk azokat a rossz szokásokat, belső bizonytalanságokat, gyengeségeket, amelyek továbbépítették bennünk a láthatatlan falakat ahelyett, hogy segítettek volna lebontani azokat. Fel kell lázadnunk a szokás hatalma ellen. Meg kell kérdőjeleznünk a kőbe vésett igazságokat, a normális életre vonatkozó kinyilatkoztatásokat, amelyek valójában csak a sikertelenség és a boldogtalanság elleplezésére szolgálnak. Arra, hogy a füledbe suttogják: „nem a te hibád”, de egyúttal arról is meggyőznek, hogy nem is vágyhatnál többre annál, amid van, vagy aki vagy.

Egy frászt! Csak akkor fog kiderülni, hogy tudsz úszni, ha képes vagy elengedni az ismerős part biztonságát. Engedd el és ragadd meg a lehetőségeket. Az első néhány lépésed ebben az „új világban” lehet, hogy egy kisgyerek első, tétova, bizonytalan mozdulataira fog hasonlítani. Sőt, nem kizárt, hogy hibákat is el fogsz követni, de egy percig se aggódj. Mert a hiba a felfedezés kapuja. Hibáznunk, botlanunk, tévednünk kell ahhoz, hogy megtaláljuk a saját utunkat. Baklövéseket kell elkövetnünk, szarvashibákat kell vétenünk és rosszul kell megítélnünk embereket, helyzeteket ahhoz, hogy tanuljunk belőle.  Ki kell ürítenünk a keserűség poharát, hogy értékelni tudjuk a boldogságot és meg kell tapasztalnunk milyen elbukni, hogy amikor feljutunk a csúcsra, ne szédüljünk meg a sikertől.

És amikor már tudod, hogy ki vagy és mit akarsz az élettől, akkor bátran szembenézhetsz a külvilággal. Vállalkozásba kezdhetsz, tanulhatsz, vagy beutazhatod a világot. Kitágíthatod a megismerés határait, fejest ugorhatsz az ismeretlenbe és belevághatsz a következő kalandba. Elindulhatsz egy másik Nagy Utazásra, hogy a saját szemeddel, ne csak a képernyőn keresztül lásd a világot, amely körülvesz. A megismeréstől így jutsz el a felismerésig, az önismerettől a tapasztalásig, a belső korlátok legyőzésétől a külvilág meghódításáig. Vagy más szóval: az átlagos élettől az izgalmas életig.

Persze nem árt felkészülni és olyan útitársat keresni magad mellé, aki átsegít a nehéz pillanatokon. Egy ilyen utazásokhoz egy angol nyelviskola lehet az egyik legjobb választás. Mert ahhoz, hogy felfedezd a „falakon túli világ” csodáit először is tanulnod kell. És nem csak magadról kell többet tudnod, de a meghódítandó világról is, ahova az út végén megérkezel. Ezért fontos, hogy olyan magabiztos, aktív és kommunikációképes angol nyelvtudásra tegyél szert, amellyel e világ bármely pontján otthon érezheted magad. Nem csak arra jó egy angol nyelviskola, hogy „ne adjanak el” az úton, hanem arra is, hogy ne csak nézz, de láss is. Hogy képes legyél kapcsolatot teremteni, megismerni, felfedezni és megélni minden egyes csodát, amely átélhető egy életben.

Ez az út tehát egy Budapest szívében fekvő angol nyelviskola ajtajánál kezdődik és ér véget. Mert reméljük, hogy az utazás végén azért nekünk is küldesz egy képeslapot. Csak, hogy biztosak legyünk benne, hogy elolvastad ezt a bejegyzést.

*Herkules oszlopai a görög mitológiában a Gibraltári-szoros megnevezése, amely az ókori görögök szerint „az ismert világ határa”.